2009. december 27., vasárnap

szreda...

...a komplett rohanás napja volt!

Dec. 23-áról lévén szó, takarítás, egész nap :D Nos miután megint hajnalban értem haza, és 2nél előbb nem fetrenget ágyba magam, így az ébredés nem ment könnyen. Miután sikerült kihámoznom magam az ágyból, a szokásos reggeli rutin kezdtem meg!
Önsajnálat, egy kis kávé, visszaemlékezés az előző napra, mosoly, mert hogy nagyon jó volt :D aztán tervek készítése a szerdai napra! A terv a szobám kitakarítása volt, meg függöny leszedés, ablak vakerászás, mert nagyon retkes volt! Sikerült úgy nagyjából megcsinálni mindent! Leszedegettem a függönyöket, kitakarítottam a szobámat is! A szobám elég kicsi, vagy inkább nem túl nagy :) és már hetek óta járatok voltak benne, a sok dísz, kiegészítők, ilyen cipő, olyan takaró miatt.

Julcsival előző este beszélgettünk, hogy úgy néz ki nem tudunk találkozni, mert hogy ő nem ér rá! Nekem jó lett volna bármikor. Csak ő később is jött haza Pécsről, és korán is megy le Pécsre! Így majdhogy nem abban maradtunk hogy "Jó baszki akkor majd csak januárban látjuk egymást. Szia" Mérges is voltam, nagyon, hogy már megint itt tartunk!
De két ablak pucerálás között írt húgomnak msn-re és hívott engem hogy beszéljük már az estét! Megbeszéltük hogy akkor összefutunk, mert csak most tudunk, még is azért már ám! Én örültem ennek, mert nagyon szeretem Julcsit, és hát azért karácsony van, ne már hogy nem látjuk egymást!

Már rosszul indult a tali is! Itthonról indultam volna el a 9-es busszal , ami meg másik irányba ment, egy kanyarral előbb fordult le, mert hogy iskola-szünet van! Fenébe velük is ám ám már! Úgyhogy, gyorsan vasútállomásra lementem, mert hogy ilyenkor vonat is jön. Jött volna hahahahahaaaa ekkora béna is csak én lehet már! Gyorsan hívtam Ádámot, hogy nekem ez igy nem lesz jó, érezzék jól magukat, de sajnos itthon maradtam :S Ő meg egyből, megyünk ki érted, nyugodj meg! De jóóó. Julcsit fel vette út közben, így lettek ketten az autóban :D Alig kellett várni, és már kint is voltak :D Meg is köszöntem, meg hazafelé tankoltam is az autóban :D
Az este nagyon jól telt, elmentünk még Jociért is, aztán irány Robinson. Nem szerettem eddig azt a helyet, meg nem is ismertem, de az utóbbi időben párszor már voltam ott, és nagyon megkedveltem. Nem iszom sört, nem vagyok anti-alkoholista, csak nem tudom meginni a sört, egyszerűen ennyi :D Mindig teázni szoktam :D nagyon finom teák vannak ott :D A többiek persze mindig korsóznak, én meg ott árván teázom, mondhatom szép kis alak vagyok :D de hát ha nem iszom meg! Azért meg nem fogok sört, inni hogy ne essek ki a "falkából". Ezek a fajta szociális beilleszkedési dolgok sosem érdekeltek. Mindig vállaltam magam, hogy ha valami nem teszik azt megmondom, vagy ha valamit nem szeretnék csinálni azt úgy is teszem. A beilleszkedés vagy barátok szerzése és megtartása nem egy korsó sörön fog múlni! Ha igen, akkor az méá régen nem barátkozás :D Lassan már kezdi mindenki tudni, hogy Ádám bizony nem sörözik.. annál inkább ami azon kívül van! Ez olyasmi lehet mint a vegetarianizmus, csak én a sörrel álok így :D Azon kívül van élet, és hogy az mennyire szép :D szóval - antisörizmus ;)

Az este nagyon jól telt, legalább is én jól éreztem magam, és hát valljuk csak be, jól is jött a begubózás óta, egy kicsit kimozdultam. Anya azért megjegyezte mielőtt még elmentem volna, hogy egy kicsit sok lesz már a sok mászkálás! Én csak azt modntam neki, hogy eddig túl kevés volt! Úgyhogy ez most pont jó :D
Robinson után, még kocsikáztunk egy kicsit, és irány a Sárkány. Nem szeretem azt a helyet, de a többiek miatt mindig megyek. Ez is egy kicsit paradoxon! Azért is,mert állandóan jövök a hülyeségeimmel, és akkor még ők el is viselnek engem! Ez a legkevesebb amit megtehetek értük, hogy velük tartok oda is, bár minden erőmmel kerülöm a helyet, mert nem érzem jól magam ott! Meg ha már antisörista vagyok, akkor ezt csak kibírom! Mindent nem lehet csak miattam csinálni! Nem is lenne jó! 
Talán azért sem szeretem még a helyet, mert ott nem játszhatom a fejem, mert félek hogy egyszer valaki felkel, és benyom egy jó nagyot. Jó azért talán nem! De jobb félni mint megijedni! Egy rettegés az életem:D:D

Tele volt a hely, úgyhogy egy ital és gyorsan tovább is álltunk(nem örültem neki, ááá nem ;)). Joci egyik haverja Peti, felajánlotta, hogy menjünk fel hozzá, vesznek még sört(hurrá) és ott folytatjuk a kommersz kis esténket, ami már hajnal volt! Megvettük a sörit (Julcsi mondja mindig így :D) és felvittük, többiek addig elmentek még. Na hát fasza, egyedül egy vadidegen lakásán, életemben most látom először. Nem aggódtam, de ilyenkor akaratlanul is eszembe jutnak a szokásos rémsztorik, ás hát amilyen élénk a fantáziám, egyből eszembe jutottak a gyilkosságos dolgok, túl sok CSI-t néztem már meg, és hát azok az AC könyvek is.
Peti, így első találkozásra, nagyon jó fej :D Mesélt a lakásáról, meg mit szeretne felújítani, egy kicsit feszengtünk aztán lett már közös téma is.(huhh nem fog meggyilkolni :D). Lakberendezésben mindig otthon vagyok!
Mivel lakást újít fel, így mesélt hogy lesz egy egész falat betöltő nonfiguratív képe, már megrendelte. Háháá nekem több se kellett... Meséltem a képeimről, ő meg egyből lecsapott rájuk, úgy hogy most ott tartok, hogy kéne neki írnom, hogy hogyan tudom eljuttatni a képekről egy portfóliót hogy meg tudja nézni. Meséltem neki lehetséges opciókról, úgy láttam hogy tetszettek neki az ötletek :D Azért most ez jól jönne, legalább lenne egy kis elfoglaltságom :D Meg így első találkozásra jó fejnek tűnt, akárkinek nem csinálok ám képeket :D
Jóval éjfél után voltunk már, mikor megköszöntgettük egymást! Mivel 3 Ádám is volt a társaságban :D Aztaaa 3 Ádám és nem ugrottunk egymásnak!

Valamikor hajnalban hazaindultunk. Olyan fél 4 körül haza is értem, 4 kor még Ádámmal beszélgettünk egy sort :D Szeretem az ilyen hajnali beszélgetéseket. Jól éreztem magam, nagyon jól :D Örülök az újabb ismeretségnek :D


Ez a nap is jól telt :D Mindenkit akik ebben a kialakult körben jó fejnek gondolok megköszöntgettem karácsony alkalmából :D

2009. december 26., szombat

kedvemre való kedd

Kedden délelőtt a már említett éneklés volt, az én kis gerilla társaimmal!

Szeretet kommandósat játszottunk! Szeretek ilyeneket csinálni :D
Most a pózvai idősek otthonában voltunk! Az odavezető út votl a legjobb!
Kisbusz-Ádám-fényképező=hülyék vagyunk már megint!

Gyorsan beénekeltünk, majd elénekeltünk bár darabot! Amolyan: "Jájj nem tudom normálisan a szólamom, baszki valaki segítsen mááár" Közben készültek a sztárfotók :D és az interjúk is! Mert hogy történetesen, én vagyok az egyetlen olyan elvetemül ember - tudomásom szerint - aki képes ál-interjúkat csinálni egy telefonnal, vagy egy üres üveggel, vagy egy papuccsal, vagy akármivel! Ilyenkor jönnek a lehetetlen "mit gondol erről-arról" kérdések! Az ilyenkor szokásos, ki bírja ki nevetés nélkül, játszmák! Végül az egész egy nagy röhögéssel végződik :D Imádom!

Pózva, Zalaegerszeg külvárosa,negyede,része... Itt található a zárt osztály, elfekvő, tüdő intézet és ilyen kis apróbb finom dolgok! Na meg az idősek otthona!
Féltem nagyon a helytől! Nekem már csak egyik nagyszülőm él! Anyukám anyukája. Velünk egy faluban lakik, aminek nagyon örülök! Szeretem  mammert, mert ahhoz képest hogy hívő, sokkal cifrábban tud káromkodni, mint én! Szeretem mikor kiosztja az embereket! Azt is szeretem, mikor érvelek neki, és nem tud velem mit kezdeni :D Mert tudja, hogy úgy sem tudja nekem megmagyarázni az Ő igazát :D

Szóval még mindig az idősek otthona! A félelmem azért volt, mert már többször is láttam olyan időseket, akik majdhogy nem megszólalásig hasonlítottak az én nagyszüleimre. Akik sajnos már nincsenek közöttünk!
Most nem volt ilyen!

Éneklés közben néztem a kis gerilláim(a kórustagok) arcát! Nem tudtak mosolyogni! Hát nekem meg ugye már megint több sem kellett! Előrejtettem kicsi szívem(hát ez is egy érdekes kifejezés lett) és mosolyogtam! Csak arra tudtam gondolni, hogy nekik ez a nap az ünneplés! Remélve a nevetéstől több energiát éspozítív gondolatokat, amikre azért szükségük volt, nem a csapatna hanem a lakóknak!
Valószínűleg a családtagok nem jönnek be pont  24-én együtt ünnepelni... Azért szomorú! Én nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni és a szüleimet sem szeretném ilyen helyzetbe hozni! Persze vannak olyan esetek, mikor tényleg a végső megoldás az otthon! Hát jó, mondjuk erről is vannak képeim, és elképzeléseim! De talán most nem itt kéne ezt megvitatni! Majd ha idősebb leszek, úgy is ráeszmélek! Addig még várok egy jó 50 évvet, majd utána újra előveszem a kérdést!

A kis gerilla társaimmal megvitattuk az eseményeket, és hát azért mindenkit letaglózott! De talán ez egy jó tanítás lesz számukra is, hogy mit és hogyan tegyenek a jövőben! Szeretem az ilyen kis leckéket!

A nap további részét otthon töltöttem, kb annyira, hogy megnéztem az e-mailjeimet, ettem egyet, aztán jöhettem is vissza a városba apunak a táppénzes papírját intézni! Be is ázott a cipőm :S találkoztam még pár nem jó emberrel is! Hagyjuk! A vége az lett hogy rájuk néztem mosolyogtam, majd kinevettem őket, és tekertem párat a fejemmel!

Este újra visszajöttünk Katinkával és megnéztük a Polygamyt, Csányi Sándorral és Tompos Kátyával! Imádom Kátyát! Annyira életszerű, élethű, és valós alakításai vannak! :D Bár láthatnám egyszer színházban is!
A film elég jó! Magyar alkotásról lévén szó, mindig ódzkodik az ember, de ez tényleg jó!
Történet:  a már két említett fő hős alakít egy párt! Van még egy pszichológus: Péterfy Bori! És egy jó barátja a fiúnak! A főhősnek szegezik mondatot: gyereket akarok! Így indul a történet is! Amitől jól be is rezel az uraság :D Én örülnék egy gyereknek! (Ádám, hallo, az te vagy!!!) Szóval ezen töprengve keresi a legjobb megoldás, de olyan furcsaság történik vele, hogy onnantól kezdve minden reggel egy másik nővel ébred az ágyában, akit ugyan úgy Lillának(Kátya) hívnak, és aki ugyan úgy a barátnője! A cselekmény nagyon jó, mert egyik reggel a pszichológusa ébred mellette :D Vicces :D Aztán szépen eljutnak a szülés időpontjáig! közben a főhős ráébred, hogy melyik Lilla is kell neki valójában, a történet végére, már majdnem egy tucat barátnő cserél helyet, és végül végül... nem fogom elárulni!
Mindenki nézze meg, mert érdemes! Már csak a zene miatt is! Telis-tele van MR2 Petőfis számokkal:)

A legjobbat nem is mondtam! Végig az enteriőrt és a csajokat nézegettük :D Arra is érdemes figyelni :D

Visszatérve az enteriőrre. Katinka megkért, hogy segítsek már berendezni a leendő új szobáját! Én örömmel elvállaltam! Végre kezd már csillogni, villogni,fényleni vagy hát valahogy jelelni számomra, hogy amit bevettem a fejembe, az me gis tud valósulni :D Remélem nemsoká egy pénzes megrendelésem is lesz. Pénzes abból a szempontból, hogy fizetnek a munkáért! Csak már, csak már....

Mozi után még átmentünk Ádám barátomhoz is! Nála is épp voltak, így négyesben csaptunk egy görbe estét, vagy egy lezárását a keddi napnak a mi már a szerdai hajnal volt! Érdemes volt átmenni :D Végre nem is tudom mennyi idő után láttam, nem 3 percre, hanem egész órákra ;)

A nem tudom hányadik nap volt ez is, mikor hajnali 2 után feküdtem le :D
Hajnali 2 ig, még figyelek az időre, utána meg már hagyom a fenébe, mert csak idegesítem magam! Hát nem azért de most is közelítek felé :D

2009. december 25., péntek

a hétfőm

Hétfőn Hugoékhoz mentem!

Az osztálya most ballag, és én csinálom a tablójukat! Vittem pár tervezetet, és vártam a reakciókat! Hogy majd hány embernek nem fog tetszeni!
Na de hát erre meg mindenkinek tetszik, és odáig vannak. Nagyon jól esett!
Igen-igen szentimentális sorok következnek: loptam egy kis energiát is :D hehehe. jól esett :D
A legfurcsább az volt, hogy még akiről azt gondoltam hogy majd Ő lesz aki lehurrog engem, meg hogy mit keresek én már ott, volt az aki a leginkább díjazta a tervezetet :D Nagyon örültem ennek!
Gyorsan megbeszéltük a részleteke és én már siettem is tovább :D

Renivel találkoztam, akivel csak úgy szimplán, karácsony előtt lássuk még egymást gondoltamenetén összefutottunk :D
Mászkáltunk, forró csokiztunk :D kimentünk Ádámékhoz Mediába, megbeszéltük egymás életét, ahogy szoktuk:D
Hiányzott a társasága már! Mert jókat szoktunk beszélgetni, nevetni, és nem csak felszínesen, hanem a felszín alatt is :D

Gyors átfagytam, utána siettem mert Borival találkoztam! Mászkálódtunk, voltam fent nála, szaloncukrot kötözni, és rájöttem hogy megint lukas zoknit vettem fel, mikor múltkor voltam nála akkor is lukas volt a zoknim :D:D:D lol!

Este meg próba! Mert hogy, kedden idősek otthonában voltunk énekelni, egy kis karácsonyi hangulatot teremtve nekik is :D A próba jól sikerült! Nagyon finom mézeskalácsot ettünk, nyamiii ;)

történések

Mindig megfogadom, hogy jó sok bejegyzésem lesz, erre tessék, vagy nem akarok írni, vagy annyi dolog történik velem hogy megszakadok!
Így most leírom a pár napom, ami karácsonyig vezetett, mindegyik kap egy kis külön bejegyzést, így sok bejegyzésem is lesz, és ha könyvem lesz a blogomból akkor sok fejezet is lesz :D:D:D hahahaha

Enjoy!

2009. december 24., csütörtök

lil Christmas for you!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok mindenkinek! 





Nemsoká írok, lesz mit :D

2009. december 20., vasárnap

előnyök és hátrányok

Ma egész nap havazott.

Nahát, azért nem csak szállingózott, egész nap zuhogott a hó :D Ami azért jó, mert már olvadt az eddig összegyűlt pár centi hó. Jött az utánpótlás. Egész nap kint voltam, kutyával játszottam, meg havat lapátoltam, a körülöttünk lakó összes szomszéd járdáját letoltam, mert hát ez egy szokás nálunk. Szokás, amit mi vezettünk be és amit csak mi csinálunk.
Azért vicces, mennyire milyenek már az emberek, nem? Bent ücsörögnek a lakásban, mert hogy a hó! És mikor meg jön haza anyu akkor mind kirohannak a házból " mond meg a fiadnak, hogy Isten fizesse meg neki a munkáját". Addig meg csak bent gubbasztanak, hogy majd azok a Jordán gyerekek a szomszédban úgy is eltolják a havat.

Hogy miért is? Anya ma összegezte a napot, mikor ebédeltünk, és csak annyit tudott rá mondani, mint mindig, hogy a neveltetés! Én, örülök ennek a neveltetésnek!
 
Szomszéd néni, akinek szó nélkül lepucolom járdáját, sőt fel sem merül bennem hogy valami ellenszolgáltatásért tegyen, ma behívott hogy ad egy kis pénzt meg sütit...
Mondom neki, hogy nem kell itt tukmálni, mert nem ezért csinálom!
Mi nem tudunk eljárni, Ha mi nem takarítjuk le, akkor ő sem tud kijönni a házból! Elég rossz a járda a környékünkön, és nem szeretnénk, ha valamelyikünk, vagy a szomszédok a nyakukat törjék! Szóval marad a hólapátolás 6 szomszéd előtt! Így a 10 perces házkörüli+járda takarítás majdnem egy órába megy át!
De, ha mi nem akkor ki csinálja meg? Senki!

Szóval visszatérve itt a ki csinál meg mit témára, nekem nem a plusz munkával van a bajom! Ez addig szép és jó míg az embernek megköszönik, meg még esetleg vissza is kapja! (mondjuk ezt nem a frissen műtött szomszéd-nénitől várom el ) De mikor semmi reakció nincs rá, akkor azért egy kicsit berág az ember!
Aztán gyorsan ráeszmél, hogy ez már évek óta így megy! S a következő pillanatban, már elképzeli, hogy a rendszeres hólapátolásért egy "az év hólapátolója" díjat vesz át... felemelő érzés, de tényleg ám :D

A napi mozgás kell, ezért szeretek amúgy is kint söprögetni a ház körül, függetlenül ettől a hólapátolós gondolatmenettől. Bedugom fülembe a kis zenémet, és hipp-hopp lesöpröm-gereblyézem-eltalicskázom-meg még akármi amit épp kell... és már is jobb :D A kedvencem, ha ilyenkor még a nap is szokott sütni, és akkor sehogy nem tudom megállni hogy ne énekeljek, vagy legalább ne playback-eljem a szöveget :D hát igen, produkció.... ehhez még a higany seggriszálós mocskos ringyós mozgás, de szigorúan csak szürkületkor, mikor nem látja senki :D Ősszel mikor gallyakat szoktam a telekre cipelni, akkor (is) szoktam ilyeneket  csinálni :D(vajon hányan láthattak már?)

Elmeregtem már megint...
Tehát amiért rossz hogy ma ennyi hó esett, és igazándiból.
Válasz: mert már megint kis béna voltam, és megint csalódnia kellett Ádámnak bennem!
Már jó ideje megbeszéltük hogy találkozunk, meg végre dumálunk, nem csak virtuálisan, hanem materiálisan is. Egyfolytában csak lemondok mindent, mert nincs pénzem, mert nincs mivel, mert nincs kivel, meg mert minek is? Ma lett volna a "ha még ma elmegyek akkor nem sértődik meg rám" és hát annyi eszem volt, hogy ezt is elszúrtam! A sok hó miatt nem mertem elmenni, mert féltem hogy egyáltalán beérek e, és hogy hogyan jövünk majd haza, és egyáltalán haza tudunk e jönni...
Vacsorázni mentem volna, ajj de jó lett volna, mert már a kis faszom is kivan, és rájöttem hogy pont ezért mert az utóbbi időben igen csak nem voltam sehol, de sehol! Most itt nyavalygok, ahelyett, hogy játszhatnám a kis fejem Ádámékkal... igen most jön az én egy nagy looser vagyok mondat! Miután nem akarok én ezzel többet foglalkozni, így most már tényleg kimászok a gödrömből! Apu balesete óta vagyok benne, vagy talán még az is rátett egy lapáttal, nem szeretném erre fogni! Én vagyok a jó és a rossz okozója is! Ennyi öniróniámnak meg kell lennie, hogy felismerjem, és magamnak is behúzzak egy jó nagyot!

Aztán nővérem átment barátjához, reméli talán reggel így könnyebben bejut munkahelyére... hát sok sikert hozzá! Nem úgy néz ki! 20 perc alatt kihámoztuk kocsiját a hó fogságából: D vicces volt letépni az odajegesedett ponyvát, ki i szakadt.
Ezek után anya tiszta infarktus közeli állapotban volt, hogy most mi lesz! Na hát ha még most én is itt bejelentem hogy tulajdonképp hova szeretnék menni ilyen időben, levágja fejem, na jó nem ,meg ő is mondta hogy menjek, de ha vajon ott állok előtte talpig partyra kész akkor is ezt mondja vajon? Holnap kipróbálom :D
Jó és akkor most a pénzhiányomról nem beszélek mert azt még megoldottam, de de de.
Befejeztem!


Felhívom, hogy mi van, és hogy verjen meg mert béna vagyok! És erre nem! Még inkább ő kérdez rá hogy akkor nem tudsz ugye? "kaki?" én meg hozom a szokásos, világaggódalmam...
Sűrűn elnézéseket kértem, meg még egy jó darabig fogok is!

Csak remélem, hogy ez nem volt egy kisebb B52 bomba, ami akkorát szól, hogy "nem beszélek veled soha többet" legyen belőle! Én ígérgetek, ő elhisz, aztán én meg "ja nem mégsem".
Nem kamuzok, mert az nem az én pályám, van aki jónak látja így rendezni a dolgokat! De ha valami van, én azt próbálom elmondani, hogy azért lássa, hogy a helyzet nem kamu. Meg ismerjük már annyira egymást, hogy levágjuk!
Fordított esetben én már rég leszartam volna a fejem! Ő vajon miért nem?(hey ez tök olyan mintha szerelmes lennék belé... wáháháháháháhá, kuki, barátom nem szerlemem, nem vagyok meleg :D, amúgy se lenne az esetem :D)
ewhhhh elbaszott egy helyzet!

...megvakarom a buksim és elmegyek aludni

2009. december 18., péntek

képeslaposok

de még mennyire, napok óta csak ezeken jár az agyam!

Mert hogy, USÁ-ba küldtem tegnap csomagot, Camille-nak, aki nálunk lakott a nyáron(csak 1 hetet, de amíg a faluban volt nálunk az alat végig kontaktoltam vele és koordináltam mindenfelé)

Szóval végy pár színes, ízléses, arany, ezüst kartont és még néhány masnit is, kicsi kis csillámport és bumm már is kész a saját készítésű képeslap :D

Nagyon szeretem a saját készítésű dolgokat. I
gen egyszerű, ha veszek egy képeslapot, meg egyáltalán olcsóbb is! De-de-de! De ez személyes, egyedi, és értékálló :D

Anyuval együtt csináltuk a képeslapokat , mert minket ez is érdekel, közben végre karácsonyi dalokat is hallgattunk :D gyújtotunk pár gyertyát, és közben sokat beszélgettünk!
Anya ekkor elsírta magát, mert mostanában nagyon nagy a teher rajta! Megnyugtatgattam, megpuszilgattam és tovább beszélgettünk♥

Hipp hopp hajnali kettő lett megint :D


Nagyon jó este volt!

2009. december 16., szerda

hát hello mindenki

egy kicsit el voltam havazva, még mindig egyébként, de dolgozom a problémákon :D

Teljes hírnek számít: esett a hó :D, az eddig 100% - al bennem égő karácsony láz, 200% - ra emelkedett :D
Amerre csak nézek, mindenfelé fehér hó borítja tájat, imádom! Tegnap délután 4-kor kimentem havat lapátolni, közben volt egy 15 perces telefonom, és kezdhettem előröl az egészet, mert annyit esett a hó :) amit nagyon vártam már :)

Szóval ennek nagyon örülök, annál is inkább, mert Sopron környékén nem is esett. Ottani csoporttársammal beszélgettem, mikor épp havat lapátoltam, és ő mondta, hoyg egy szem se volt náluk, azért vicces :) Ami délután kis fehérség volt, az estére elég szép mennyiség lett :D
Ma Szombathelyen voltam, és ott is alig volt, de én azért mondogattam mindenkinek, hogy nálunk azért nagyon jó kis mennyiség van :) ők meg csak kinevettek hogy már megint jövök a hülyeségeimmel, miért nem lövöm már le magam és ugrok bele egy tömegsírba már... De én tudom!!!

Ami még történt velem, meglett a rutin vizsgám, tattarataaaaaaaaa

Ami egy kisebb vígjátéknak is betudható volt :) Félek magamtól! A vizsga előtt még egy kicsit gyakoroltunk, aztán elmentünk egy gyerekért, aki előttem vizsgázott! Szuper, ha levágják valakinek a fejét akkor az nem én leszek, legalább is gondoltam ezt én!  A srác, akit Bálintnak hívtak, elmondta a műszakit, amit félig hallottam is, így én vele mondtam, megnyugtatásként, hogy tudom én ezt! Tudtam is!

Rám került a sor, elkezdtem mondani a műszakit, majd a lámpáknál leragadtam és azt hittem ott a vég, gyorsan kihagytam, elmondtam a maradékot és még a plusz egy kérdést is! Na hát az a kúrva, már bocsánat hogy ezt írom, tompított lámpa nem jött a nyelvemre sehogy sem... a vizsgáztató már azt sem tudta hogy mit csináljon, én meg csak röhögtem magamon, hogy halo nézzél már rám mennyire gáz vagyok, még ezt a nyamvadt tompított fényszórót is elfeledem... csak gratulálni tudok magamnak!
Jóó oké, kidumáltam magam, irány a vezetés, ami előtt annyira felidegesítettem magam, hogy még arra sem volt időm, hogy idegeskedjek hogy hogyan veszem be a kanyarokat, meg mit kell kitenni stb... Úgy hogy, csak mentem! Képek ugranak be, néha megállok, meg tolatok, és az a sok arc amit bámul, akik utánam jöttek vizsgázni!
Próbálok rájönni, hogy vajon mit gondolhatnak, hogy mikor fogom elrontani, vagy hogy felrobban e motor, mert túlhúzom (nem is robbanhat fel... az én kardszárnyúdelfinbébim nem fog soha). Ezekkel a gondolatokkal csináltam meg a bal-hátra kapubeállót, ez volt az utolsó feladatom ezután hallottam a "kérem fáradjon a kiindulási ponthoz" című mondatot. Sikkesen odagurultan (ilyet lehet?), és vártam hogy hogyan üvöltik le a fejem, erre csak elkezdtek röhögni, oktatóm + vizsgáztató :D a következő mondat:
"na írja alá a lapot, talán azt nem téveszti el, jól nézze ám meg"
Jó okés a dolog, szuper, meg van :D Utána jókat nevettünk az oktatómmal és Bálinttal, hát igen egy újabb dologra jöttem rá! Eddig ugyan is azt tudtam magamról, hogy elég 3 másodperc és porrá égetem magam bárki előtt! Most már tudom azt is, hogy elég egy tompított fényszóró és a hatás ugyan az!

Közben itt van a ZH időszak, szívem bugyrai odáig vannak, utálom az összeset, de talán valahogy meglesz! Emlékszem tavaly voltak olyan tárgyaim, ahol azt sem tudtam hogy hogyan lesznek meg a vizsgák, na most ugyan itt vagyok. Ezt minden évben eljátszom, és minden következő évben lenézem az előző évi teljesítményt :D Valahogy csak meg tudom csinálni :D

Képeslapokat is gyártok most, küldöm USÁba, Camillenak, meg Daniellának, nem tudom még sztem mások is kapnak belőle :D

Ennyi most többre nem vagyok képes,,,

2009. december 10., csütörtök

Apukám...

...aki a múlt héten egy kisebb aleset áldozata lett! Nem kell itt tragédiára gondolni, már jobba van!

Szerdán épp kint ház körül pakolásztak bátyámmal, amikor a fűrészlapokról kezdtek el beszélgetni, és hát Apu meg akarta mutatni hogy melyik lapra is gondol. Gyorsan felmászott egy létrán, hogy elérje a lapot. Na hát csak fel akart mászni, mert hogy a második, vagy harmadik fokra ért, eltörött (fa létra volt) és apu nem a lábára esett, hanem a hátára.
Alig kapott levegőt. Bátyám azonnal rohant be hogy jöjjek, mert baj van! Az udvarunk 3 szintes, van 2 domb/emelkedő az udvarunkban... innen a 3 szint!  Szóval lehoztuk fentről, mikor is épp megjöttek nővéremék. Nővérem és barátja, aki történetesen diszpécser a mentősöknél. Ő egyből mentőt akart hívni, de nővérem lebeszélte, így autóval gyorsan bevitték a balesetire! Megröntgenezték Aput, és kiderült hogy 4 bordája eltörött. Így esett hogy bennfogták megfigyelésre! Kapott infúziót is!
Ez volt szerda este.

Csütörtökön siettem be hozzá, vittem sütit és ott ücsörögtem az ágy mellett, beszélgettem vele, meg a szobájában a többi beteggel! Már jobban volt, mert csak az itthoni dolgokra koncentrált, ki fogja majd etetni a 40 db csirkét, meg egyáltalán... Megnyugtattam, hogy most ne ezzel törődjön, gyógyuljon meg mihamarabb, most ez a cél! Anya és a többiek is felváltva voltak, sajnos együtt nem tudtunk bemenni, nagyon össze-vissza egy hét volt!
Már szombaton délelőtt haza is jöhetett, nem tudtak vele semmit sem csinálnin a kórházban, feküdnie, pihennie kell! Azt meg itthon is tud! Kapott még gyógyszereket, és azóta minden nap vérnyomás mérés. Pár évvel ezelőtt vettünk egy otthoni vérnyomásmérőt, na most használjuk is, sajnos! Természetesen a kontrollok sem maradhatnak el!
Apunak ez most nagy kicseszés, sosem szeretett feküdni, meg egyáltalán. Mindig megvannak neki a kis dolgai amiket csinál napközben, olyat hogy leül délelőtt 11 kor és TV-zik, nagyon ritkán látom! Most meg, sajnos nem tud mást csinálni, alszik-olvas-tv-zik! A kedvencem, listát ír, hogy miket csináljak.
Most már azért újra elkezdtek szállingózni a barátok, ki-ki jön szobájából és néha velük beszélget egy sort :)

A család nagyon megijedt, a baleset napján legalább is! Pár napba telt míg felmértük a helyzetet, és kitaláltuk a legmegfelelőbb stratégiát! A családunk mindig összetartott, és most is így teszünk! Ettől család a család! Más kérdés, hogy ne lennénk e kimerülve, vagy nem lenne elegünk néha egymástól, de hát ez is benne van a pakliban!
Anyut eléggé megviselték a történtek! Mikor hazajött apu, hol nevetett, hol sírt, hol pedig kiabált! Próbáltam segíteni neki, de talán az most a legnagyobb segítség, hogy néha jön nővérem barátja(aki már a vőlegénye) és jókat nevetünk esténként. Apunk is jól esik, és látszik rajta, hogy a helyzethez képest jobban érzi magát!

Teszem fel a kérdést, ha csak egész nap sírnánk az ágya mellett, akkor abból mennyi energiát meríthetne? Semennyit! Így meg legalább jól is érzi magát, és fel is töltődik :) és most ere van szüksége!
 

2009. december 6., vasárnap

Mikulás

Mindenkinek nagyon boldog Mikulást!

Tegnap sor került itthon nálunk is a Mikulás műsorra! Amit azért vártam nagyon, mert nagyon sok munkája volt benne mindenkinek, és nagyon izgultam hogy egy jó egyveleg szülessen!
Kezdeném a rákészüléssel, ahol sikeresen összehívtam a helyi színjátszót és a helyi kórust (milyen véletlen mindkettőben szerepelek), hogy Mikulásra csináljunk közösen műsort! Meglepődésemre, mindkettő fél hajlott a dologra,ennek én nagyon örültem, mert szükség van arra hogy a kis szervezetek összetartsanak :) remélem lesz még sok sok ilyen :)
 
Díszítés! Már írtam korábban, hogy nagyon nehéz természetű vagyok. Ezen próbálok változtatni, hogy azért ne ütközzön ez ki minden szituációban.De ha dekorációról van szó, akkor egy centit sem engedek a minőségi és maximális munkából!
Ez alatt nem azt értem, hogy mindenből a legdrágább! A legolcsóbb és otthonról hozott dolgokból lehet a legjobb dekorációt készíteni! Inkább arra szeretnék itt most utalni, hogy amit elkezdek azt szeretem úgy befejezni, hogy az ne csak egy átlagos dolog legyen, egy valami, amire azt mondja valaki, hogy "szép", mondja még azt is mellé hogy "ilyen szépet még sehol máshol". Nem célom a szuperlatívuszokra való törekvés, meg hogy ajnározzam magam. Annál inkább a meghökkentés,és az elgondolkoztatás! Próbálja már egy kicsit mindenki megerőltetni magát, hogy vajon hogy készült, és egyáltalán hogy van odaerősítve...stb!

Szóval még mindig a dekornál tartunk. Számomra azért jelent sokat ez a dolog, mert nagyon szeretek a két kezemmel alkotni! Ezért szeretek rajzolni, mázolni, festeni, berendezni, kirendezni....stb! És az egészben a legjobb érzés, mikor a végére érsz egy folyamatnak, és megállapítod, "nah most is sikerült összehozni valamit, ezért érdemes volt". Talán az érzés hajhászásáról szólna az egész, vagy csak az emberek visszacsatolására menne ki a dolog! Hűha!!?? Hát ez fogós kérdés!
Az elégedettség, a valami új létrehozása a motiváló erő számomra. Ami ad új energiát, minden egyes új dolognál amibe belekezdek! Az új megismerése, és a még újabb létrehozása.

Műsor. Nagyon kis cuki volt! És így ennyivel le is rendezem. Nem ám! A műsor co-produkció volt, mint már említettem. Egy "hópihekoncertről" van szó! Ahol a színjátszósók voltak a hópihék és a kórus a betétdalokat játszotta! Na most mivel én mindkettő szerves része vagyok, így a kórusban foglaltam helyet, erősítve a codálatos (direkt ítam "c"-vel) hangommal azt. A műsor nagyon interaktív volt! Minden kisgyereket bevonva, énekelve, mozogva. A micimackós éneknél majd 100 lufit szórtunk be a színpadról, ami után a gyerekek önfeledten játszottak a lufikkal, egymást és magukat dobálták vele, vagy éppen  a "hóembernek se keze- se lába" koreográfiát tanulták meg. Édesek voltak! 
Mint minden ilyen kis műsor után, tejáztunk, meg sütiztünk. Jöttek az emberek, óvónénik, polgármesterek, azok asszonyaik >> színvonalon felüli, minőségi, gyerekbarát produkció (ők mondták) volt! Dagadt is a májam rendesen, sok munkája volt benne sok embernek!

Párbeszéd köztem és a polgármester-alpolgármester és asszonyaik között:

polgiék: te most tulajdonképpen mit is tanulsz?
én: angolt.
polgiék: és hány éved van hátra?
én: még kettő, ezzel együtt.
polgiék: akkor te most hány éves is vagy?(meglepő kérdő tekintettel)
én: 22(elcsukló halk hangon, mint aki szégyenli a korát)
polgiék: teli szájjal vigyorogva, jajj ne már még csak annyi vagy
én: (totál nagy cikiben voltam hogy ott égetem magam már megint hogy a 22 mocskos ki évemet is szégyenlem) hát jó most sztem megyek egy kört, nagyon meleg van itt hátul...

Sokat szoktam velük beszélgetni, de csak rendezvényeken, amolyan protokoll szerűeket! Ahol én mindig azt érzem, hogy na most majd valami lesz, tesznek egy ajánlatot, hogy hát figyelj pont egy ilyen emberre lenne szükségünk a cégünknél! Mindig megérdeklődik, hogy mi van velem, hogy mikor házasodom, meg mik a terveim! Én elmosolyodom, és elárulom, hogy messze el innen, majd megvalósítom a kis terveim ott ahol kereslet lesz rájuk! Egyszer majdnem elmondtam a design terveim, de kinevettek már mikor felhoztam a lakberendezés fogalmát! Amúgy is van egy sanda gyanúm, hogy csak azért kérdezgetnek, hogy utána meg poénok tárgya legyek. Így  megfogadtam, hogy inkább csak a külföldi terveimről számolok be, hogy szeretnék kint élni! Mindenkinek nem kell feltárni lelkem mélyét, ezt is meg kellett tanulnom! Így aztán mindig elhessegetem ezeket a céges-gondolatokat, mert sajnos ismerem őket, és hát ez sosem fog bekövetkezi! Sajnos ők sem azok az emberek akik ugyan azt mutatják, mint amik belülről lennének! Jó emberek,nem is arról van szó, hanem pont hogy többről van szó mint az emberi jóságról!
De azért ezek a kis protokoll beszélgetések megmaradnak! És még ha csak mosolygunk is egymásra, és ők muszájból érdeklődnek, nekem az akkor is kedves gesztus és örülök neki! Még ha ismerni vélem őket is! Mert hát ki tudja hogy mikor jön életem nagy lehetősége, akár tőlük, akár mástól! Másfelől, viszont nem érdeklődnének irántam hogy ha nem lennék érdekes a számukra, vagy ha nem lennének kíváncsiak valamire, még ha csak azért is, hogy nevessenek rajtam! Legalább forog a nevem!

nov. 21 képekben


2009. december 1., kedd

hatás

Ami olyan energiákat szabadít fel bennem, amire már rég volt példa!

A kiváltó ok, mint mindig most is a zene! A zene, ami éltet, elvarázsol, megbabonáz, letaglóz, lerombol, felépít, majd még egyszer lerombol hogy még erősebb várat hozz létre. Ami védelmez, megnyugtat, s új erőt ad. S ezzel az új erővel indulhatsz újra útadra, ozthatod szét az újonnan megszerzett energiákat azok között, kiknek nagyobb szükségük van rá!

Rég volt már, hogy egy kissé melankólikusnak ható dalból, ennyi mindent ki tudtam facsarni! Jó és rossz érzések egyaránt keverdnek bennem!
Az első hallgatásra azt hittem majd megszakadok, végre nem csak a megszokott ütemek, nem a megszokott: "gyere vissza szeretlek én még" strófák!

Tudom-tudom, talán egy kicsit sokat is képzelek bele egy egyszerű szerzeménybe amit ráadásul csak egy szál gitárral kísér végig Bartók Eszter. Na hogy most már a szerző kiléte is ismert, gyorsan megosztom a szám címét is: Barátság mélyről.(nem tudok még linkelni, de aki csak tehet hallgassa meg You-tubon) Nagyon szeretem Eszter hangját, megnyugtat, és  inspirál. Sokan csak annyit mondanak: " Ő csak egy Megasztáros". Több ő annál, mint hogy beskatujázzák! Vitathatlnul egy egyéniség, aki nem fél megmutatni saját kis lila ködös csipkerózsika várját! Nem ér megszólni, mert azt én ütöm le! (vagy a verőlegényeim :D)

A kiváltott reakció, 3 napig egyfolytában ez szól ta fülemben! Hol örömteli pillanatok hol szomrúság lesz rajtam! Megmozgat bennem valamit, és ezt már régen éreztem! Dúdolom, dallamát ismerem, az érzést átadom! Olyannyira, hogy kishúgom, aki inkább az ütemesebb dallamok kedvelője, is hallgatja már, le sem tudom kapcsoltatni vele! Aminek örülök! Kettőnk zene izlése elég fura! Én mutatom neki az ándörgrándot, ő meg a hájpergrándot! A kettő találkozása mikor együtt bulizunk a szoba közepén a számainkat váltogatva! Ő mutatja a kdvenc DJ-it én a kedvenc szólistáimat! Kicsit paradoxon :)
Ami viszont nagyon jó, hogy imádjuk a csekmet zenéket! Lehet rajta ugrálni meg visítani, és az jó. (Spice Girls 4ever, küldöm Jocinak a Stop! c számot :D remélem jó kedvre derül :D)

A lényeg, hogy mindeketten szeretjük a zenét :)

2009. november 28., szombat

Véletlen...


...nem hinném hogy az lenne! 

"picit tv-t nézek közben gépezek" alapon, lent ücsörgök a TV előtt és közben meghallok egy ismerős számot!

Szívem hirtelen összeszorul és csak Írország jut eszembe!

Nem tudom miért!?

Majd ráeszmélek, mikor kint jártam sokat hallgattam ezt a számot! Nagyon szerettem az a 10 napot!
Különleges 10 nap volt az számomra, nagyon hiányzik, mindig megmarad az emlékezetemben, tudom hogy még visszatérek!

Tessék most meg Gregory énekel,akinek ez már a második posztumusz albuma, meghalt betegségben, én nem tudtam, Kati hívta fel rá a figyelmem.

Kati is járt már Írországban, ő 6 hetet volt kint. nagyon irigylem tőle azt a 6 hetet! De legalább ő is tudja már hogy mit érzek! Szóval Gregory, azért érdekes, mert ez a klipp kint készült Írországban és gyönyörű tájakat mutat be!



Hiányzik, nagyon hiányzik Írország!

díszítőLM (díszítőelem)

Érdeklődnek a blogom iránt az olvasóim, aminek én nagyon örülök. 
Annak a legjobban hogy olvassátok a gondolataimat, és hogy hiányoljátok is őket!

Így most talán írnék az elmúlt napokról, amik azért tartalmasak voltak ám!

Kedden, mint már írtam legkedvesebb izémmel találkoztam, nagyon jól telt az este, és azóta is hiányolom...
A következő napot már nagyon vártam! Vezetni voltam, megint. Amit szeretek, csak vannak olyan dolgok amiktől kicsapkodják a biztosítékom és elmegy a jókedvem, pl.: az hogy az oktatóm komplett idiótának néz! Már pedig azért is, mert azt gondolja, hogy nem tudom megtanulni a 2 oldalnyi műszaki adatot, vagy mert azt gondolja hogy nem merek fékezni... :O (pedig ez badarság)
Nem tagadom, nem vagyok egy nagy műszaki agy, de még így is értek pár dologhoz! Azért az egy kicsit meglepett hogy még azt sem nézi belőlem ki, hogy hol kell megnézni az olajszintet :S Baszki nem egy agyműtét megnézni az olajszintet. Nívópálca stb... aztán felhoztam a fűnyírást, mert kb. a művelet  az majdhogynem ugyan az! Csak mikor füvet nyírok akkor minden egyes alakom előtt le kell ellenőrizni! Kasza, olajszint, benzin... Hmmm kísártetiesen hasonlít :)

Szóval egy kicsit türelmetlen vagyok! Már rég a forgalmit csinálnám! Mert annyira jó volt mikor második rutin-os órán megszólalt egyszer csak, hogy akkor most irány a forgalom. Még mindig cseng a fülemen az a mondata: "veled én nem fogok félni majd a forgalomban, jól megy ez neked!" Én akkor úgy mentem haza mint egy héliumos lufi. (magyarul: szárnyaltam)
Mindig dicsér, hogy másoknak sokkal szarabbul mennek a dolgok! Most  meg már ráadásul a vizsgapályán gyakorlunk. Azt hittem, hogy nah végre, ott úgy sem szoktak sokáig gyakorolni, mert csak akkorra mennek az emberek, ha már a következő alkalomkor vizsga... Hát nem jól gondoltam :S
De azért csak mondja, hogy ne aggódjak már annyit, mert másnak fele ennyire sem megy! Kicsit flegmán mosolyogva csak annyit mondtam: "engem a másik, baromira nem érdeke!" Kicsit el is szégyelltem magam, hogy ugatok! Az az igazság hogy ő is meglepődött rajtam, mert csak pislogott, hogy "na nézzenek oda a bölcsész gyerek meg megszólalt!"
Annyira nem volt komoly, meg bírjuk egymást! Rendes, jól oktat, szoktunk poénkodni, meg egyfolytában eltereli a figyelmem, azok a "jó csajok" vagy, hogy "ennek meg annak milyen jó a cicije". Na kösz így tartsam egyben az autót, miközben reflexből bámulok. :D
Az egykezes kormányzás visszatért, és most már úgy vezetgetek a pályán, hogy a másik tanulókat nézegetem! Talán lehet hogy ezért nem esedékes még az a rohadt vizsga! Minden esetre én minden erőmmel azon vagyok hogy minél előbb meglegyen!

Ma reggel szerettem volna egy kisit vezetni nővérem autóját, de nem nagyon jött össze, mert ő és a barátja elmentek wellness-elni! A pofám leszakad, vagy inkább csak irigykedem! De remélem kipihenik magukat!

Most fejeztem be(illetve le egy tábla hungarocellt :)) 4 darab hungarocell hópihe kivágását! A következő hétvégi "Mikulás produkcióra" kell dekorációnak! Amiért megint meg kellett harcolnom! Én néha csodálkozom, hogy hová teszik az embrek a szemüket, de lehet akkor hogy már megint bennem van a hiba!
Szóval összeülnénk megbeszélni, hogy akkor milyen legyen a díszítés, mire a "másik aktív díszítő társ" már hozza a kis dekor anyagot, és el van döntve hogy minden fehér-lila és ezüst és csillogó lesz! Ne de ekkor jövök én! Így lettek hungarocell hópihék, amik belógatva lesznek a plafonról és nagyon kis csinik lesznek a térben! Mini tuják világító sorral plusz a színpadon elől egy világító sor végigfuttatva, és még egyéb kisebb kiegészítések a filcből készült hópihéknél- még több csillámpor :D!
Erőszakos és önfejű vagyok! De a "másik felem" is az akivel igazán csak kettőnket érdekel ez a díszítés! Nem vagyok vele összeveszve! Sőt együtt ötletelünk mindig mindenen, csak néha azt gondolja hogy mindent neki kell csinálnia! Mivel én jó fej vagyok, így szóltam neki, hogy "nem kell ám mindent magadra vállalnod, segítek!" Láttam hogy egy picit megnyugodott! Csak hát na mind1, aki velem kezd az a "nehéz fába vágta a fejszéjét". Szóval, nem adom magam könnyen, és legyen az bármi nekem aztán hozzá kell szólnom, meg bele kell ütnöm azt a baromira hozzáértő orromat!!!(hangosan nevetek)
Meccselgetünk azért rendesen, és szerintem ő is élvezi, hogy végre nem hagyják rá a dolgokat, hanem van aki úgy mond elmondja hogy van más lehetőség is, és lehet vele kompromisszumokat kötni, és kreatívkodni.
Nagyon tuti lesz a díszítés, majd készítek képeket, közszemléletre :D


Anyuval is itthon megvívjuk a mi kis kreatív csatáinkat! Azt hogy kreatív vagyok, részben tőle is örököltem. Nagyon ügyes, eredeti és talpraesett, használható ötletei vannak, amiket a munkahelyén tud érvényesíteni. Itthon  már kevésbé, erről én gondoskodom! Jön az elképzeléseivel és én meg jól rázúdítom kerge elmém rémszüleményeit! Már ki tudom játszani, illetve egymást játsszuk ki. A legjobb módja, hogy nem kérdezünk, csak feltesszük a díszeket. Na aztán ilyenkor nevetünk a másikon az "engem nem érdekel hogy te neked hogy tetszik így lesz és kész, le vagy szarva" mondat kíséretében! És komolyan ez van! Legyen szó egy nagy váza virágról,vagy csak egy terítőről. Kriminális vagyok! De anyu is :D


A konyha miatt is annyit vitatkoztunk mire végre megegyeztünk! Tiszta hülyének nézett a festő is, meg úgy egyáltalán mindenki, engem meg már megint mindenki "lehülyebuzizott" hogy "nekem aztán baromira ott azt kell magyaráznom, nem mindegy hogy hogy néz ki az a szerencsétlen konyha?" Hát nem! Sokkal jobb, sokkal többen jönnek hozzánk, mert szívesen fogadunk vendégeket, és sokan dicsérik meg :) Előtte nem szerettünk ott enni, azóta nagy vacsorákat csinálunk, és sokan esznek nálunk! Aztán ha valaki megkérdi, kinek volt az ötlete ez a konyha, meg egyáltalán.? Anyuval egymásra nézünk, és belekezdünk, hogy hát az úgy volt... felhozzuk a régi balhékat és visítunk egymáson!

Már nagyon várom a karácsonyt, a készülődést, és a karácsonykadíszítést, itthon a lakásban való díszítést, újabb és újabb csaták helyszínét :)

2009. november 25., szerda

randevú a legkedesebb izémmel

...aki csak olvassa ezt a bejegyzést, felkapja kis fejét, "végre összejött neki"...

Nem úgy van az kérem szépen!
Legkedvesebb izém, nekem csak Mariann, mindenki másnak Reni; egyik  legkedvesebb és legjobb fej (és csak szuperlatívuszok jutnak eszembe) barátom. Már a névválasztás is vicces, akár csak megismerkedésünk! Az én családom megrögzött "nagycsaládosok- egyesülete" tag. Hát Mariannék családja is az! Anno mikor még 1-essel kezdődtek az éveim (jejj de szörnyű ezt leírni), pesten táboroztunk. Ott volt Mariann is, aki már akkor is Reni volt! Első látásra utáltuk egymást, de nagyon! Én őt még csak akkor láttam először a csapatban. Szerintem ő is engem! De tudattuk a másikkal hogy kölcsönös ez az un-szimpátia...

Anyu szervező volt, így én meg a segédje! És annyira puncsos, ügyes, okos, jó fej gyerek voltam; hogy segíthettem az altatásban. Így mindenhová be kellett mennem, és elemlámpával fényezni, akik nem aludtak azokat meg "megverni"!
Hát Mariannék szobájába is betévedtem, és amint fényeztem, leüvöltött hogy "takarodjak már ki onnan, meg különben sem kéne világítanom!" és egyéb jelek! Na és akkor ott "leMariannoztam!" "Mariann aludjatok márr"
Hát igen ez volt talán a 2. napon, a 4-ből... Jah hát mondanom sem kell, hogy sikeresen megutáltattam magam a csapat felével! Nem baj, de akkor is én voltam az esti kém, a felügyelő...
Igen- igen, a tábor végén, baltával a fejünkben váltunk el egymástól, legalább is sztem tuti odaképzelte ő is a fejembe!

Aztán a következő nyári táborban, valami megváltozott. Annyira hogy elválaszthatatlanok lettünk! Kb. mindent együtt csináltunk, és végre most már nem szitkozódtunk, hanem gügyörésztünk egymásnak! Nagyon megszerettem, és szerintem ő is engem! (ajánlom neki hogy igen!!!)
Onnantól kezdve, viszont egy megmagyarázhatatlan kapocs alakult ki közöttünk!  Bármilyen kirándulásra megyünk az egyesülettel, mi csak együtt létezünk! És mikor a kötelező "neked most a családoddal kell együtt lenned" órák vannak, mindketten szomorúan vesszük tudomásul, hogy baszki  nem lehetünk együtt :(

Én nagyon szeretem a családját, egytől egyig jó fej emberek gyülekezete! Furcsa, de mindegyikkel el tudok beszélgetni, szinte bármiről! És ez nagyon "áldásos dolog". A fordítottját állíthatom, nem kell aggódnom, hogy ha a családommal egyedül marad kedves Mariannkám,akkor féltenem kellene! Örülök ennek! És erre pont tegnap este jöttem rá, már mint arra, hogy ez mennyire klassz dolog, hogy végre egy olyan "emberem" van akit bátran felvállalhatok a családom előtt, mert szeretik, megbecsülik és imádják :)
 
Félre ne értse senki! Mindenkit szeretek aki közel áll  hozzám, és mindenki pontosan tudja hogy kit kiért, miért szeretek! Meg lehet nyugodni, nem csak Mariannkám az egyetlen akit hazahozok, de most róla írok! Különbem is, neki még nem is szenteltem egy blog-bejegyzést sem! Vili? Nah azé'!

A másik kedvenc dolog, ami nagyon működik vele, az a nevetés! Bár aki velem van az sosem szomorú, azt nagyon utálom! Szomorkodni ott van a kispárna! (ha az mesélni tudna).
Ha együtt vagyok Mariannkámmal, akkor tőlünk hangos a város, a kávéház, a buszpályaudvar, a vasútállomás, a vonat, a busz, a ruha bolt, a főtér, az "újegerszeg".... minden, még a MC is :D
Együtt bámuljuk az embereket, és együtt bámulnak miket is az emberek... "ezek meg kik" gondolatok kíséretével!!!

Amit még észre vettem, egyébként tegnap, hogy egy kicsit féltékenyek vagyunk egymásra! Én jól kijövök a tesójával Dáviddal, aki egy picit divatmániás :)(sztem pont ezért bírom annyira őtet).
Mariann bár nem mondja, de látom rajta, hogy azért annyira ne örül, hogy ha esetleg ott van Dávid is és elég jól elbeszélgetek vele, annyira hogy Mariann kimarad a beszélgetésből! Szóval látom rajta hogy egy picit nem esik jól neki! Tegnap este mikor találkoztunk, én vonattal jöttem haza, kikísért vasútállomásra. Ott beszélgetünk még egy kicsit, mikor is egyszer csak megjelenik bátyám, aki épp vezetni volt! Szereti bátyámat, jókat szokott vele beszélgetni... és hát most velem esett meg az amit fentebb leírtam... szépen kimaradtam! Hey-hey mondtam is hogy ott vagyok áám! Na és akkor végre leesett! Hogy én is ezt teszem vele!
Nem hogy szomorú lettem volna, inkább örültem, és végre végre világossá vált a dolog, hogy miért is szeretem Mariannkámat :D
Féltékenyek vagyunk a másikra, hogy milyen jól elkommunikálgatnak a családjaink többi tagjaival! De ugyan akkor örülünk is neki, mert ez pont hogy jó! És remélem ez a kicsiny féltékenység meg majd elmúlik :) (akik most azt hiszik hogy borzalmasan féltékenyek vagyunk egymásra, el kell hogy keserítsem őket... :D)

Szóval hogy most már a "randiról" is írjak! Szanaszét fejemmel hazaértem Szombathelyről, a megbeszélt helyre sietek, ahol is már vár rám a kis szentem! Nézeget nagyon keresi már hogy honnan is jöhetek! És igeeen, észrevett, pont a másik irányból jöttem :) Már messziről mosolygunk egymásnak!
Eredetileg teázni indultunk volna, de most tették fel a belvárosban a díszeket az oszlopokra így inkább kikértünk magunknak 2 forrócsokit, és sétáltunk egy nagyot! :)
Mariann őszinte és sallangmentes, szóval ha valamit igazán meg szeretnék tudni, akkor tudjam kit kell kérdeznem! Bár amennyire ábrándozók vagyunk, annyira realisták is! Szóval mintha saját magamnak adnék egy pofont... wááá erre is csak most eszmélek rá!
Elvoltunk még a karűcsonyi vásárba, és megállapította M hogy a város már "újegerszeg" tele új emberekkel. Alig látszik hogy pestről jár haza... remélem jövő ilyenkor én is onnan járkálok haza...shhhhhhhh
Nagyon jól éreztem vele magam! Sokat beszélünk, majdhogy nem minden nap! Most nagyon természetes, hogy van nekem!
Aztán leültünk egy padra, néztük a fényeket(nem nem a csók következik, baszki mondom, hogy nem a csajom) és Sopron majd Pest feelingem volt. Sopronban voltunk utoljára együtt(most hangosan visítozik a gép előtt és mondja hogy nem, mert még utána is találkoztunk egyett, igen igaaaz). De Sopron az nagyon jó volt!
Szóval ahogy leültünk a padra, bekussoltunk mindketten! Jól kihadonásztuk magunkat abban a 1/2 órában amíg sétálgattunk a városban... belevágtunk a másik szavába, ugráltunk az utcán, és a szokásos ledöbbenős nézéseink :D

A következő tény, ami súlyosan leamortizált engem legalább is! Már nem lehetek fiatal apuka(jó de még igen). Úgy értve: már nem fogok 40 évesen a fiam /lányom szalagavatójára menni! Feltett szándékom volt az életben, fiatal apukának lenni. De még egy valamire való komolyabb kapcsolatom sem volt, akkor meg mit akarok! Szóval a terv a következő, ami azért egy kicsit megnyugtatta mindekttőnk lelkét!
24 éves korunkig kiéljük még magunkat! aztán szerzünk egy komoly kapcsolatot amiben 4 évig élünk, majd 28 évesen megházasodunk és már 30 éves korunkra 2 éves gyerekünk lehet! Abban mindketten egyetértünk, hogy egy pár éves(1-2) kapcsolatból nagyon nehéz megítélni azt, hogy a választottunk kitart életünk végéig, vagy hogy én kitartok e mellette. Hogy vajon igaz e a mese "az igaz szerelemről és az életünk igaz párjáról" azt mindenki döntse el maga! Én a feltétel nélküli szeretetben hiszek, az elfogadásban; és abban hogy van valahol egy lány akivel le tudom élni az életem, és még el is tud viselni engem. De jó lenne megtalálni még 24 éves koromra, mert különben öreg apuka leszek! Vicces, de azén apukám 28 vagy 29 volt mikor elvette anyut :) Lehet nem véletlen ez a bűvös szám!

Sokan gyereknek gondolnak még! Én ezzel nem mindig értek egyet! Azzal már sokkal inkább egyetértek, hogy gyerekes vagyok, vagy hogy gyermeki az őszinteségem!
Én csak úgy vagyok magamban az vagyok akit látsz kívülről!
Ha gyermek, akkor neked az, másnak a férj, vagy szerető, vagy dolgos fiú gyermek, vagy borzalmas ízléssel öltözködő fszfej, vagy egy hülye buzi aki azért öltözködik kirívóan (szerintem annyira nem is) hogy megnézzék, vagy őszinte barát, vagy ezernyi más! 
Nem számít hogy ki minek tekint, miután megismer úgy is világossá válik számára, hogy a csomagoláson túl, amit elsőre felfedezett azon kívül vannak más értékeim, amik sokkal fontosabbak, mint a rózsaszínnapszemüveges kitűzőm :D. Rájön hogy sokkal komplexebb, s minden bele illik az előbbi felsorolásból, nem csak az az egy dolog amit észre vett elsőként!

Nagyon jó kis esténk volt! Beszélgetős, nevetgélős, és végre-végre este volt!

Hát nem tudom Mariannkám milyen élményekkel, ment haza, de én nagyon jókkal, olyan természetesnek tűnt hogy találkoztunk, már várom a legköveztkezőt (igen a legkövetkezőt)!


2009. november 22., vasárnap

hétvége...

Nagyon fáj a torkom, talán most itt kezdeném a mondanivalómat

A hétvégém nagyon jól telt, még a felháborgásom ellenére is!

Szombaton reggel próbával kezdtem, ,végre össze tudtuk próbálni a kórus és a színjátszó közös produkcióját :) aztán pedig az esti fellépésre próbáltunk :)
Végre van a kórusunknak egy új karvezetője, aki nagyon szimpatikus, tehetséges, jó hangú, és nem harácsolni akar! Az előző kórusvezetőről nem szeretnék itt írni! Nem érdemli meg hogy sorokat pazaroljak rá! Már ez a 3 mondat is túlzás róla!!!

Az alkalom egy Szent Pál napi rendezvény volt, és mivel eléggé egyházi vonatkozású a kórusunk és mivel a kórus alapítványa szervezte a programot, így mindenképp énekeltünk!
A délután kapkodással készülődéssel, futkosással telt, ahogy azt ilyenkor megszokta az ember! Végig ültük, becsülettel, a hosszas előadást Szent Pálról, aztán a rövid szünet után mi következtünk!
Nagyon izgult mindenki, mert már régen voltunk egy ilyen színvonalas rendezvényen, és ráadásul ez a "mi" szervezésünkben zajlott! Gyors beéneklés, egy egy darab átvétele és irány a színpad!
Hozzáteszem hogy tele volt a kultúrház, minden szem ránk tapadt és kíváncsian várták hogy mit adunk elő!
Nagyon jó volt énekelni, végre végre, már nagyon vártam. Azt hiszem az előbbi bejegyzésekben már írtam hogy mit is jelent nekem a zene... hát most aztán helyet is kapott ez a jelentés!
Annak ellenére, hogy csütörtök óta nagyon gáz a torkom! Rekedt vagyok még most is, és be vannak gyulladva a hangszálaim! Tegnap szereplésre is majdnem elment a hangom! És mindenki tanácsokkal látott el, most ezt idd meg azt idd meg! Huhh... köszi maradok a jó öreg tejánál :D

Azért készítgettem magam belülről: "haló Ádám, ezt most nem cseszheted el! szedd magad össze, és tedd oda, mutasd meg, tudod te ezt, hangod meg bírni fogja" Legalább is csak reménykedtem hogy a felét el is hiszem amit mondogatok magamnak!

Mielőtt felléptünk volna, arra kértem a kis énekes-társaimat, hogy csináljunk egy energiakört! Hát, féltem hogy majd kinevetnek, "menj a fenébe, baszki kinek van erre ideje". Hát volt nekik, meglepődtek, de ahogy mondtam, ők úgy egyből adták a kis kezüket, és csináltunk egy szép kis kört :) Közben nem bírtam magammal, és persze hogy kértem őket, arra, hogy figyeljenek oda, ne a volt karnagynak énekeljenek, hanem maguknak a szeretteiknek, és hogy szívből csinálják az egészet! Gyorsan kihasználva a helyzetet még hozzá tettem, hogy a hangom is bírja, mert már akkor nagyon ramaty volt!
Minden szempár csillogott, és úgy mentünk fel a színpadra! Egyszerűen csodásak voltunk, se egy hamis hang, s egy baki! Lehengerlőek voltunk és jók! Igaz egy egy szám között kellett köhögnöm, de bírtam végig :) az az energiakör, ugye?
Bár a hangszereket a régi karnagy nem hajlandó visszaadni, pedig milliós értékek vannak nála, így jobb híján az óvodától kértünk hangszereket. A legutolsó szám után mindenki megtapsolt bennünket! Anya szokásához híven hátul csápolt! Én sem bírtam magammal, az egyik csörgős hangszer volt a kezemben, azzal tapsoltam én is :)
Mikor fellépünk, legyen az bárhol is, és ha anya is ott van, akkor a legvégén csápol, magasba teszi a kezét és integet.... nah ilyenkor mi csak nevetünk, így már érhető a jó kedv :D
Utánunk még volt egy kisebb előadás, így mi a színpad mellett kisebb szobába menetünk le. Ott lent kiabáltunk, megtapsoltuk magunkat, és örültünk a sikernek :) Csináltunk még egy energiakört, ahogy kimondtam, már mindenkinek ott volt a keze :) így megragadva az alkalmat egy "Isten hozott" köszöntéssel az új karvezetőt is üdvözöltük :) Aki nagyon örült nekünk! A férje is nagyon jó fej! Odajött és gratulált mindenkinek, nagyon szimpatikus vagy csak patikus? Hahahahaha :D
Mondta mennyire cool a hangom, én meg csak egy "jajj de hát beteg vagyok"-al elintéztem! De ő azért csak megnyugtatott, hogy jó az jó az! Ő is szeretne énekelni velünk, na ennek nagyon örülök! Remélem azért néhányszor tud jönni!

Nagyon sokan odajöttek gratulálni. A volt karnagyvezető pedig csak mocskolódni tudott! Nem kezdek bele, nagyon hosszú és bonyolult a dolog! Talán majd egyszer! Az és Ő már a múlt, most már szeretnék előre koncentrálni! Képezni a hangom, de leges legelőszőr kikúrálni a torkomat.

Aztán az éneklés után rohanás ugyan is a színjátszós meghívásnak is eleget kell tenni! Hazarohantam, átöltöztem, és már futottam is vissza a megbeszélt helyre! Rajtam kívül mindenki izgult... én meg halál nyugalommal ültem az autóban... talán az évek alatt megszerzett rutin(és ezt mondhatom minden nagyképűség nélkül).
A fellépés jól sikerült! A maradék hangomat is szétüvöltöttem, így már csak suttogni volt erőm! Fellépés után rohantam tovább, megbeszéltük hogy beülünk valahová a többiekkel; Ádival, Julcsival és Jocival...(Joci a sofőr mindig :)) Egész este csak mézes teáztam. És tényleg a legutolsó hangdarabkáimat üvöltöttem szét. Hát az estének a rendőrök vetettek véget, jöttek mert hangos a zene. Továbbálltunk, benzinkutazni, autókázni.

Hazafelé megint egy újabb zenei élménnyel gazdagodtam! Imádom Péterfy Borit, az albumát még nem hallgattam meg, de most volt alkalmam belehallgatni!
Szeretem mikor Jociékkal kocsikázunk, még ha nem is olyan sokat voltunk még, de mindig jó zene szól. Ha nem akkor addig nyávogok, míg nem az szól amit én akarok! Jól keveri a zenei stílusokat, és szerintem igazán emberemre akadtam ilyen szempontból :)

Ma is volt fellépésem a szomszédos faluban! Ugyan az a darab, mint tegnap este. A hangommal kínozni lehetett volna az embereket, úgyhogy most aztán tényleg minden erőmet össze kellett szednem, hogy menjen a dolog! Miután egy dilis főrendezőt alakítok, így még jól is jött, de nem csinálok rendszert belőle! Egyszer elcsuklott a hangom, a megszokottól durvábban, meg is ijedtem, de tudtam folytatni!
Nagyon örültek nekünk, és nagyon jó érzés volt kis közönségnek (kb 45) előadni!

Egész hétvégén csak adtam, jóságot, plusz energiákat, tanításokat kifelé, másoknak, mindenkinek! Jó érzés, szeretem!
Jó lenne kapni is! Valahogy most elviselném! De ha jobban megnézem, az a sok dicséret és elismerő tekintet szavak, azok pont a "kapást" fejezik ki! Nem panaszkodom!

Visszatérve a szájba rugdosásra! Nem is tudtam vele beszélni! Alkalmam sem volt! De már tudom azt amit ő még nem! Az is tudom, hogy legközelebb tudok vele beszélni, addig meg egy kicsit hagyom magamban a dolgokat!
Joci mondta hogy nem érdemes leállni ilyen kis minek is nevezzem emberekkel. Megfontolom tanácsát! Megpróbálok józanul dönteni, de mindenképp beszélek vele! Mert én azt szeretném és mert már kijár neki!

Szombaton délután azért rásegítettem a jókedvemre! Itthon mindenhonnan a Spice Girls - Stop! c. száma szólt! Én meg táncoltam rá a koreográfiát! Nagyon kis idióta voltam már megint! De hát ez van ha az ember fiát Jordán Ádámnak hívják! (tudom-tudom, sok lesz már ebből, a nevem hajtogatásából, és önmagam bizonygatásából,de ha valakit, akkor nah pont engem nem fog érdekelni), most még hugót is bevettem az itthon nyomulásomban!
Mindenki táncol otthon, nyomakodva, meg úgy, amit sehol sem merne bevállalni!
A különbség talán annyi, hogy én máshol is úgy táncolok mint itthon! Ahha -sóhajt mindenki egyszerre-, tehát innen ez a hihetetlen mozgáskultúra! Szóval gáz vagyok! Igen!  De most azért nem fogok már pultot támasztani mert a barátok is ott ácsorognak, és ha táncolni mernének kinevetnek! Na azok pont hogy nem a barátaim! A barátaim, jönnek velem nyomakodni! HAHAHAHAHA!!!(hangosan nevetek) A lányok meg úgy is odáig vannak a táncaimért... vagy csak ámítanak!?

Ezekkel a tartalék energiákkal mentem el a szereplésekre!

Amitől most nagyon félek az az, hogy esetleg a hangszálaimban valami maradandó károsodás jelentkezik és nem énekelhetek, vagy ami a rosszabb, nem is tudok majd beszélni! Akkor viszont nagyon nagy gázban lennék!

2009. november 20., péntek

ideges, nagyon ideges vagyok!!!

Muszáj írnom, mert megpukkadok! És egyáltalán is!

Ma volt szerencsém kapni egy válasz mailt! Hujj de vártam én ezt már!

Kezdjük talán ott, hogy a kórus ahol énekelek, egy rendezvényt tart a hétvégén, amit már nagyon várok! Azért is mert végre már nyünnyöghetek "hogy én aztán tudom a dolgom!"
IMÁDOK énekelni, írom is ezt teljesen nagy betűkkel, mert minden egyes betűje igaz e szónak! Szeretem hallatni a hangom, vagy túlordibálok valakit magyarázva az igazam, vagy énekelek: " figyelj csak én ilyet is tudok ám". Az egész családom muzikális, énekelünk, ha kell ha nem! A húgommal bármilyen, ismétlem bármilyen dalból csinálunk 2 szólamot! Mindegy hogy ülünk a buszon, vagy csak sétálunk, vagy meghalunk a szobában, énekelünk...
Múlt hétvégén "bandáztunk", hazafelé az autóban alig tudtam magam visszafogni, mondtam is: "bocs srácok, de ez van!" de egyszerűen nem megy... mindenről egy dal jut eszembe, és minden dalt egyszer kell hallanom ahhoz hogy legközelebbre tudjam énekelni, vagy aláénekelni egy kis vokált! Meg kell tanulnom kezelni, és kéne kezdeni is valamit ezzel.. Talán majd jövőre jelentkezek valamelyik tehetségkutatóba :D (nem ám..., vagy még is?) A lényeg, ha nem énekelhetek belepusztulok! Itthon mindig lebukom, amikor nincs itthon senki akkor általában maxon van minden és nyomatom a kis dalaim! Aztán jön valaki én meg csak kussolok! Bemegyek a szobába, folytatom ott, mintha hangszigetelt lenne :D hahaha(nagyon nevetek) kit érdekel,! Szeretem, hát miért ne csináljam? Ha otthon nem vállalom magam akkor majd máshol menni fog, ugye? Hát persze hogy nem!

Szóval kiakadt a biztosítékom rendesen! A már említett rendezvény előtt tartottunk egy próbát ami egy egyfajta megbeszélésbe ment át, már régebben is éreztem hogy koppintva vannak az ötleteim ilyen vagy olyan formákban, vagy csak egyszerűen a legközelebbi találkozókor úgy vannak feltüntetve mintha azok teljesen új ötletek lennének! Kicsit furcsálltam, de nem foglalkoztam vele! Persze ett miatta a méreg, de most ez miatt balhézzak?! Annál én sokkal okosabbnak és kreatívabbnak tartom magam, hogy megoldjam a helyzetet!
Kitaláltam, hogy a mostani rendezvényre, egy egyfajta szórólapot gyártok, amolyan kis ajándékként, amit hazavihet magával mindenki. Ebben a kis szórólapban, benne van az est két értékes szövege, egy grafikával ellátott borító és a hátlap, elérhetőséggel!

Önző sorok következnek!
Én találtam ki azt hogy kell ez a promóció! Én találtam ki, hogy hogy is nézzen ki! Én találtam ki a betűtípust, kutattam kerestem! Én állítottam össze, én!!!
Elküldtem hát a "felső vezetésnek" a tervezetet,ráadásul egyből kettőt! Írtam, hogy hát én készültem nézd meg, ha van kifogásod kérlek írd meg, Ne szerkessz bele légyszíves ha kérhetem, mert én tudom, hogy mit miért csináltam, és a legegyszerűbb ha megírod mit kell módosítani és én könnyedén meg tudom csinálni!
Erre a válasz egy olyan pdf file volt, amibe én már nem tudtam belenyúlni! Amiben azt láttam, hogy konkrétan teljesen meg lett módosítva a kész tervezet! Mikor elküldtem, gondoltam hogy lesz majd valami amin változtatni kell, néhány apróság a végén. Hisz amit elküldtem teljesen kész volt és nyomtatható verzióban volt!
Nem így lett! megváltoztatva betűméret, betűtípus, meg úgy egyáltalán minden!
"csak kicsit nyúltam bele" hát kösz bazz+! Kicsit majd én is beléd-nyúlok mindjárt és aztán te is megnézheted magad, hülye kis pöcs! Meg még ennél 100x durvább képek vannak bennem, hogy mit is tudnék csinálni vele, Remélem olvasod a soraim, akkor így, már VELED!!!

Most tetőzik bennem minden, amit már így felhalmoztam magamban a hónapok alatt! Egyfolytában lenyúlják a terveim! Leszólják, hogy ez nem jó! Beszólnak, hogy túl sokat gondolok magamról, és egyáltalán! Aztán napokkal később előjön az illető a terveimmel mintha a sajátja lenne!
-Magyarázhatom most ezt azzal is: hogy annyira kreatív vagyok, hogy lenyúlja a terveim mert annyira szuper vagyok!
-Magyarázhatom most ezt azzal is: hogy annyira balek vagyok hogy eddig még nem rúgtam pofán ezért!
Vajon mit kéne tennem? Talán azt hogy az én saját ötleteim alapján készült szórólapot fénymásoltassam le? Vagy álljak félre? Már megint?! Választom a kedvencemet! Lefényeltetem az övét, de majd teszek mellé szóban néhány mondatot is, amit megfejthet! És örülhet neki hogy nem hagyom a szarban szombaton! A hogyan tovább-ról még erősen gondolkozom!

Várom a következő próbát! Sajnos nem tudok a pofámra ülni, úgy hogy biztos fogok vele beszélni. Lekezel és nem tekint egyenlő partnerként. Pedig sokat köszönhet nekem és az anyukámnak! A másik meg hogy "kirabolja a kreativitásomat"! Ráadásul egyre inkább előtérbe kerül a hatalom iránti vágya! Egyedül fog maradni! És ezt köszönheti magának!

Nem folytatom! Kicsit főlök most a saját levemben, kimérgelődöm magam és elképzelem hogyan tudnám kinyírni szentemet! Becézgetve kínzom.... hmmm tetszik!

Nem gondoltam volna hogy valaha is írok majd egy ilyen mocskolódó meg aljas bejegyzést, de ez is én vagyok, és az érzésekhez ez is hozzá járul, mi más ha nem ez!

2009. november 19., csütörtök

Siker!

Sikerült! Végre sikerült!

Szeretnék nagyon-nagyon gratulálni, barátomnak és tanítványomnak is egyben; Katinak, a sikeres angol C típusú, közép fokú nyelvvizsgájához :)

Nagyon büszke vagyok rá, arra is amit elértünk közösen, és magamra is hogy egyáltalán én is kellettem hozzá! Remélem itt nem fog leállni, és továbbra is fog foglalkozni a nyelvvel!

Ennek érdekében hétfőn egész nap együtt voltunk! Sokat beszélgettünk, arról, hogy melyikünk a hülyébb a párkapcsolatokban (már ha nekem egyáltalán van ilyenem), illetve azok "összehozásában".
Jelentem, orrhosszal nyertem! De azért Katit sem kell félteni :D
Kati is vezet blogot! Legalább is nemrég belevágott!  Ahogy írta és mondta is, nagyban hozzájárult az hogy én is elkezdtem írni sajátomat! Ő "életszagúnak" nevezte írásaimat! Aminek én nagyon is örülök! Mert amennyire hihetetlen vagyok az annyira igaz. Amennyire egyszerű vagyok, annyira bonyolult is!
Én sok sikert kívánok neki, és legalább annyira színes és igaz legyen a blogja mint Ő maga!
Azóta is kíváncsian várom és olvasom sorait!

Vége a dalnak!

Nem tudom elkerülni, hogy legalább egy rövid kis bejegyzést ne szenteljek; az elmúlt napok rádiózásról alkotott véleményem megosztásáról!

Személy szerint nagyon szomorú vagyok! Hiányozni fog a Sláger és a Danubius Rádió!

Emlékszem; még a húgommal laktam egy szobában és bőven általános iskolába jártam, mikor minden este 18.00-kor kezdődött a JákSHOW és a húgommal egyfolytában csak ugráltunk, meg hülyéskedtünk az épen aktuális Britney vagy Pink számokra :D Vagy éppen az eszement szignálokra: Kitti most éneke című rovatukat hallják...
Másnap az iskolában az volt a menő aki be tudott számolni arról, hogy előző este ki volt az első :D
Hát tegnap este még egyet utoljára "buliztam" a JákSHOW-ra.. feltekertem a hangerőt és miközben ugráltam (már egyedül) eszembe jutottak ezek az esték!
Emlékszem még arra is, mikor kirándulni mentünk, bárhová is, határon belül vagy kívül, mindig vagy a Slágert vagy a Danubiust hallgattuk! Annál jobb sosem volt!

Mikor lent vagyok a konyhában és bármit is csinálok, sokszor Danubiust hallgatok. Így volt ez tegnap is, épp sütöttünk kerianyunak, ma van a névnapja. Később aztán már valahogy nem volt kedvem tv-zni! Inkább csak bekapcsoltam a rádiót és még egyet utoljára rádiózva aludtam el! Aztán meg is ébredtem még 11.30 körül. Most jut eszembe, hányszor aludtam el a Danubius Fórumra, vagy a legutolsó műsorra és hajnalban arra ébredtem hogy valami duruzsol a fülemben. Arról nem is beszélve hogy majdnem minden reggel a Danubiusra keltem. Hát most már ez másként lesz!

Szóval már majdnem éjfél volt, amikor is megébredtem!  A híreket még elkaptam, az utolsó Danubiusos hírek. A hírek alatt mindig elkapcsoltam, most végighallgattam, utoljára!
A rádióban már mind műsorvezető bent volt és még bőven sztoriztak :) Odakinn sokan gyülekeztek, jelezvén, a rádió iránti szeretetüket. A beérkezett üzenetek közül sokat onnan kintről kaptak, és mikor ezeket felolvasták, a magára ismerő emberke bőszen integetett, aztán minden műsorvezetőből előtört a röhögőgörcs. Többé ez sem lesz :(
Percek voltak hátra! Aztán egyikük egy hirtelen ötlettől vezérelve kiszaladt a rádió előtt gyülekező emberek közé, ahol arra kérte őket, hogy sikítsanak, így jelezvén hogy odakint több százan lehetnek (Váci Út). Ekkor már csak 2 perc volt hátra, és mire mindenki a "helyén" volt addigra már csak 1 perc maradt!
Néma csend!  A műsorvezetők szíve a torkukban dobogott, és amit reggel még ők sem hittek el, az mostanra valós, tapintható, megmagyarázhatatlan lett. Számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy itt a vég!

Végszó!
Búcsúzásként csak annyit mondtak:
"Jó volt a részesének lenni!"

A legutolsó 10 másodperc következett, csendben és némán. A hideg futkosott a hátamon, hogy most akkor tényleg vég?!

Aztán egyszer csak jön a szignál, Class FM. Kikapcsoltam kis telefonom (mert hogy azon hallgattam), és elaludtam.
Reggel húgom átjött hozzám, kiborít az ágyból. Szó szerint értendő! Erre mikor visszakecmergünk az ágyra mindketten, én lelököm... Követeli rajtam Lady Gaga legújabb számát, addig ki sem megy amíg legalább 2x meg nem hallgattuk. Jelzem a húgom 19, én 22. Meghallgattuk a lelki terror elhárult, már csak magam voltam!
Így aztán ösztönösen nyúlok a rádió felé. Félúton eszembe jut,hogy már nincs Danubius. Tétován, de bekapcsolom a rádiót, kíváncsi vagyok hogy  milyen a műsor. Ismerős emberek hangját hallom, néhány ember "átigazolt" a másik rádióhoz.. Hát ez meg hogy lehet? Természetesen úgy, hogy nekik is kell valamiből gáz számlát fizetniük! Úgy lehet! Ezért meg nem lehet senkit elítélni! Véleményt még nem tudok mondani az új rádióról. Ígéretek vannak, hogy sokkal- be sokkal jobb lesz, mint ami volt! Nekem nagyon megfelelt ami volt! Akarom vissza! Abban azért reménykedem, hogy lesz még és ha nem is országos lefedésű, de online elérhető!

Nem voltam egy fanatikus rajongó! Sosem hívta fel, vagy küldtem sms-t a rádióba/nak. De része volt a mindennapjaimnak, reggelemnek-estémnek, nagyon fog hiányozni!

2009. november 13., péntek

Megbecsülés

Érdekes napokon vagyok túl!
Igen, érdekes, de a mi a legfontosabb értelmes és értékesek voltak ezek a napok! 

Hihetetlenül sok pozitív energiát kaptam! Személy szerint, hiszek az energia áramoltatásban! Eddig még nem olvastam egyetlen egy szakirodalmat sem a témával kapcsolatban! De úgy gondolom nem ez az alapja a dolognak! Emlékszem még vizsgaidőszakban egyik itthoni haverommal is szoktam csinálni energia-kört! Összeérintettük tenyerünket, egymás szemébe néztünk, és a másikra gondolva küldtük egymásnak az energiát! Még ha nem is volt haszna, már megérte! És azóta is gyakran csinálunk energiakört, hol ketten hol hárman! Nagyon élvezem, és nagyon jó dolog! Szerintem intimebb mint egy ölelés. Ugyan is ha megölelek valakit nem látom a szemét, nem tudok elmélyedni vagy elveszni benne! De a már említett energia-körben, nincsenek menedékek, zegzugok, vagy fák, bokrok amik mögé el rejtheted kíváncsi szempárjaidat! Csak te és a másik van. A tenyeretek és a tekintet, ami egészen mélyre hatol a színes ködben, már már kutatva a megfogható dolgot amiért vagyunk! És az érzés jó! Még ha egy kitaláció is, mely egyszerűen-bonyolult agyam szüleménye. Nekem kell, és ami még jó benne, hogy mások is igénylik, és kérik! Volt már rá nem egy példa, hogy mielőtt még elváltak volna útjaink ezzel a már már rituális körrel búcsúztunk el egymástól!

Hogy fojtassam a valós okot amiért most írok, az tulajdonképp a már említett mögöttem álló napok át- és megélése. Érző ember vagyok... nagyon is! Szeretek beszélgetni, órákon át, megbeszélni minden apró dolgot. Örülni a napsugárnak egy hosszú esős nap utáni hajnalon, vagy csak annak ha a boltban rámmosolyognak és szép napot kívánnak nekem.  Ettől vagyok én aki, Jordán Ádám, az örök kérdéssel együtt!

Az előző bejegyzésben már említettem hogy mi történt a fiúval. Hát szerintem nem árulok el nagy titkot ha a fiú személye velem egyezik meg! Így remélem most már ténylegesen elkezdek a témával kapcsolatban írni!

Hát már a vasárnapom sem volt egyszerű! 3x álltam neki írni mire ténylegesen be is tudtam fejezni a bejegyzést! Nagyon megterhelő volt írni az érzelmeimről, főleg hogy lepergett előttem minden egyes szónál a történet, így élve át mindazt ami alig pár órával azelőtt ért véget! Aznap alig tudtam elaludni, mindez annak ellenére hogy kimaradtam előző este, hajnali 1-ig maradtam fent, már megint!
Rengeteg érzés kavargott a lelkemben, bennem abban az emberben aki lassan kezd ráébredni hogy talán másoknak is jelent annyit mint ő saját maga másoknak!

Nevetséges. Igen az, ha őszinte szeretnék lenni magamhoz akkor az vagyok!
Mióta megbolondultam, más életet élek! Igen megbolondultam, visszavezetve a nyár elejére, ahol is eldöntöttem hogy most ezt én márpedig megcsinálom! Megcsinálom azt hogy leszarok fűt-fát-bokrot, és jellemtelen embereket, akinek csak azért kellek hogy kisírják magukat rajtam és továbbmenjenek, miután elláttam tanácsokkal, tanításokkal őket! El akarták szívni az energiáim, amit én, saját magam, a lila köddel körülvett álomvilágomból nyertem!  Képes voltam arra hogy felismerjem azt hogy kihasználnak, és ki tudjam mondani, hogy most már elég! Túl régről ismertem már magam ahhoz, hogy tudjam hogy ki is vagyok valójában!
Amit szeretnék, azt meg tudom csinálni, véghez tudom vinni, hisz képes vagyok rá! El tudom hitetni magammal annyira, hogy meg is tudjam valósítani! Néha félek magamtól épp ezért! 
Így nem volt kérdés az sem hogy belevágjak ebbe a változásba! Nem kell elköltöznöm itthonról azért mert megváltozott valami bennem! Attól lesz még érdekesebb a dolog! Más szemmel értékelni, levonni a a tanulságot új értelmet és értéket adva a dolgoknak! Önmagam elfogadása nem egy rövid folyamat! Még most sem ment végbe. Minden nap tanulok újat, és minden nap megpróbálom beépíteni kicsiny keringésembe, hogy újabb bástyával vértezzem fel magam! elérkeztem egy új szintre, amit talán én teremtettem meg magamnak! Egy lehetőség arra hogy, új életet kezdjek, felépítve új álomváramat, melyben újra elkezdhetem élni álom-életem, melyet csak álmomban merek élni! Azóta áradnak az emberek! Furcsa, ugye? Milyen érdekes, amint takarít egy nagyot az ember, már is más a világ!

Így történt ez a hétvégén is! Bár fájt az elutasítás! De túl élem! Nem szerelem ez, komplex dolog, de nem szerelem! Mindannyian tudjuk annál komplexebb nincs is! A lánnyal most is beszélek, és bár még emlegetjük az estét, mikor bátor voltam, úgy né zki barátságunk kibírja ezt a próbát!
Hanem, amitől igazán az emeleten voltam, az valami olyan megmagyarázhatatlan nyugalom, és pozitív energiák milliója! Olyan jó, és megnyugtató! Csak ezt tudom írni! Semmi mást! Kellett nekem elkalandoznom, most meg nem jönnek a szavak!
Ádám és Joci (akit én csak Joszinak hívok, már alig várom hogy megverjen érte) kitettek magukért, rendesen! Vettem a bátorságot és mint mindig most is elmondtam hogy mit is érzek valójában! Meglepetésemre partnererek voltak a beszélgetésben, és ami azt illeti tanácsokkal is ellátottak!
Ádámmal már egy ideje jobb a viszonyom, több annál mint hogy "le haverozzam" barátként tekintek rá! Meglepetésemre jelét is adta, hogy ne is merjek ennál kevesebb gondolni róla, és hogy legalább annyira kezel barátként engem ő is mint ahogy én őt!
Jocival nagyon friss az ismeretségünk mélysége... jajj bugyuta egy mondat, de ez van! Ismerjük már egymást évek óta! Hát mondhatni elég érdekesen indult a mi ismeretségünk! Fújt rám nagyon, mint egy fújtató! Értetlenül álltam ott, hogy ez most miért van, hisz nem tettem ellenne semmit! Nem lehetek mindenkinek szimpatikus! Aztán volt a fordulópont! Azt mondta kedvel "bírja a fejem, nagy arc vagyok" Elhittem, még jó hogy!(nevetek most) Az első mondhatni normális beszélgetésünk alkalmával(ami vasárnap, a másnap történt) már olyan mély dolgokról beszélgettünk,hogy én csak kapkodtam a fejem, jobbra balra! Leépített a földig, aztán majd felépített! Ezt értse mindenki úgy ahogy mondom! Úgy játszott velem, mint egy kis gyerek az építőkockával! Fura, megesett velem az, amit én szoktam másokkal tenni! Nem akarok itt túl szentimentális lenni (minek magyarázom, már nem tehetek ellen úgy sem), de jól esett, mondhatni rég kaptam ilyet!
Így próbáltam elaludni hétfő hajnalban! Csak nem ment! Segítségül hívtam Sting bácsit és Mariah Carey-t.
Közhelyes tudom, de a blog nem az? Mind1, szeretem az új albumjaikat, és mikor ha most nem hallgattam végig őket. Nagy nehezen sikerült elaludnom!

Hétfő:
Egyszerűen vagyok bonyolult, mint ahogy már azt említettem. Hát ez a sok dolog ami történt velem, csak előjött megint! Azt hittem ha kiírom magamból esélyt adok annak is egyúttal hogy fel tudjam dolgozni! Hát tévedtem! A hétfőm az nagyjából úgy telt, hogy a keddi ZH-mra próbáltam készülni! Csak próbáltam! Egész nap a telefonon lógtam! Ádámmal sms-eztem! Volt egy közös üzenet is, amit még Joci is megkapott... Nah az érdekes volt, mert az Ádám még vasárnap hajnalban az én telefonomról hívta fel és én meg csak úgy "gondoltam módjára" elküldtem arra az egy árva számra azt az sms-t is! Lesz ami lesz, ha nem ő kapja legalább akkor is lesz valakinek egy jó napja! Az sms-t nem teszem közzé, az már túl személyes!  Az üzente célba talált, és örült neki mindenki! Este még beszéltünk egymással! Szerintem túl sok voltam nekik! Nagyon lelki beteg voltam! Nem azért mert elutasított a lány, hanem pont miattuk, mert annyira jók velem!

Kedd:
Katasztrófa! A zh-m egy nagy rakat szar lett! Elszúrtam, köszönhetem magamnak! De bátor voltam, mondhatom most már, megérte! Igen meg!  Többet nyertem vele, mint amennyit veszthettem volna!
A tanárnővel kapcsolatban meg talán később írok! Csalódtam benne, vagy pont hogy nem?! Nevetséges!
Sikerült csillapítani nagy lelki válságom! A mondhatni "izé" állapotom! De ez egy jó "izé", azokat a legnehezebb megélni! A csoporttársaim is nagyon aranyosak voltak velem!

A következő napon voltam vezetni! Nagyon szeretek vezetni! De az a fránya szlalom csak kifogott rajtam! Felhajtottam a padkára! Pedig nem vagyok béna.... vagy még is? A nap további részét Ádámmal töltöttem, sokat beszéltünk, egymás dolgairól, nőkről, arról hogy milyen új utakat találtunk...


Ma is voltam vezetni, és most sokkal jobban ment! Jobban is éreztem az autót!

A fiúkkal azóta is sokat beszélünk, hol itt hol amott. Nagyon örülök neki! Nagyon kedvelem ezt a két pacákot!
A lánnyal nem szakadt meg semmi! Az még jobban fájna!