hétvége...

Nagyon fáj a torkom, talán most itt kezdeném a mondanivalómat

A hétvégém nagyon jól telt, még a felháborgásom ellenére is!

Szombaton reggel próbával kezdtem, ,végre össze tudtuk próbálni a kórus és a színjátszó közös produkcióját :) aztán pedig az esti fellépésre próbáltunk :)
Végre van a kórusunknak egy új karvezetője, aki nagyon szimpatikus, tehetséges, jó hangú, és nem harácsolni akar! Az előző kórusvezetőről nem szeretnék itt írni! Nem érdemli meg hogy sorokat pazaroljak rá! Már ez a 3 mondat is túlzás róla!!!

Az alkalom egy Szent Pál napi rendezvény volt, és mivel eléggé egyházi vonatkozású a kórusunk és mivel a kórus alapítványa szervezte a programot, így mindenképp énekeltünk!

A délután kapkodással készülődéssel, futkosással telt, ahogy azt ilyenkor megszokta az ember! Végig ültük, becsülettel, a hosszas előadást Szent Pálról, aztán a rövid szünet után mi következtünk!

Nagyon izgult mindenki, mert már régen voltunk egy ilyen színvonalas rendezvényen, és ráadásul ez a "mi" szervezésünkben zajlott! Gyors beéneklés, egy egy darab átvétele és irány a színpad!

Hozzáteszem hogy tele volt a kultúrház, minden szem ránk tapadt és kíváncsian várták hogy mit adunk elő!

Nagyon jó volt énekelni, végre végre, már nagyon vártam. Azt hiszem az előbbi bejegyzésekben már írtam hogy mit is jelent nekem a zene... hát most aztán helyet is kapott ez a jelentés!

Annak ellenére, hogy csütörtök óta nagyon gáz a torkom! Rekedt vagyok még most is, és be vannak gyulladva a hangszálaim! Tegnap szereplésre is majdnem elment a hangom! És mindenki tanácsokkal látott el, most ezt idd meg azt idd meg! Huhh... köszi maradok a jó öreg tejánál :D

Azért készítgettem magam belülről: "haló Ádám, ezt most nem cseszheted el! szedd magad össze, és tedd oda, mutasd meg, tudod te ezt, hangod meg bírni fogja" Legalább is csak reménykedtem hogy a felét el is hiszem amit mondogatok magamnak!

Mielőtt felléptünk volna, arra kértem a kis énekes-társaimat, hogy csináljunk egy energiakört! Hát, féltem hogy majd kinevetnek, "menj a fenébe, baszki kinek van erre ideje". Hát volt nekik, meglepődtek, de ahogy mondtam, ők úgy egyből adták a kis kezüket, és csináltunk egy szép kis kört :) Közben nem bírtam magammal, és persze hogy kértem őket, arra, hogy figyeljenek oda, ne a volt karnagynak énekeljenek, hanem maguknak a szeretteiknek, és hogy szívből csinálják az egészet! Gyorsan kihasználva a helyzetet még hozzá tettem, hogy a hangom is bírja, mert már akkor nagyon ramaty volt!

Minden szempár csillogott, és úgy mentünk fel a színpadra! Egyszerűen csodásak voltunk, se egy hamis hang, s egy baki! Lehengerlőek voltunk és jók! Igaz egy egy szám között kellett köhögnöm, de bírtam végig :) az az energiakör, ugye?

Bár a hangszereket a régi karnagy nem hajlandó visszaadni, pedig milliós értékek vannak nála, így jobb híján az óvodától kértünk hangszereket. A legutolsó szám után mindenki megtapsolt bennünket! Anya szokásához híven hátul csápolt! Én sem bírtam magammal, az egyik csörgős hangszer volt a kezemben, azzal tapsoltam én is :)

Mikor fellépünk, legyen az bárhol is, és ha anya is ott van, akkor a legvégén csápol, magasba teszi a kezét és integet.... nah ilyenkor mi csak nevetünk, így már érhető a jó kedv :D

Utánunk még volt egy kisebb előadás, így mi a színpad mellett kisebb szobába menetünk le. Ott lent kiabáltunk, megtapsoltuk magunkat, és örültünk a sikernek :) Csináltunk még egy energiakört, ahogy kimondtam, már mindenkinek ott volt a keze :) így megragadva az alkalmat egy "Isten hozott" köszöntéssel az új karvezetőt is üdvözöltük :) Aki nagyon örült nekünk! A férje is nagyon jó fej! Odajött és gratulált mindenkinek, nagyon szimpatikus vagy csak patikus? Hahahahaha :D

Mondta mennyire cool a hangom, én meg csak egy "jajj de hát beteg vagyok"-al elintéztem! De ő azért csak megnyugtatott, hogy jó az jó az! Ő is szeretne énekelni velünk, na ennek nagyon örülök! Remélem azért néhányszor tud jönni!

Nagyon sokan odajöttek gratulálni. A volt karnagyvezető pedig csak mocskolódni tudott! Nem kezdek bele, nagyon hosszú és bonyolult a dolog! Talán majd egyszer! Az és Ő már a múlt, most már szeretnék előre koncentrálni! Képezni a hangom, de leges legelőszőr kikúrálni a torkomat.

Aztán az éneklés után rohanás ugyan is a színjátszós meghívásnak is eleget kell tenni! Hazarohantam, átöltöztem, és már futottam is vissza a megbeszélt helyre! Rajtam kívül mindenki izgult... én meg halál nyugalommal ültem az autóban... talán az évek alatt megszerzett rutin(és ezt mondhatom minden nagyképűség nélkül).

A fellépés jól sikerült! A maradék hangomat is szétüvöltöttem, így már csak suttogni volt erőm! Fellépés után rohantam tovább, megbeszéltük hogy beülünk valahová a többiekkel; Ádival, Julcsival és Jocival...(Joci a sofőr mindig :)) Egész este csak mézes teáztam. És tényleg a legutolsó hangdarabkáimat üvöltöttem szét. Hát az estének a rendőrök vetettek véget, jöttek mert hangos a zene. Továbbálltunk, benzinkutazni, autókázni.

Hazafelé megint egy újabb zenei élménnyel gazdagodtam! Imádom Péterfy Borit, az albumát még nem hallgattam meg, de most volt alkalmam belehallgatni!

Szeretem mikor Jociékkal kocsikázunk, még ha nem is olyan sokat voltunk még, de mindig jó zene szól. Ha nem akkor addig nyávogok, míg nem az szól amit én akarok! Jól keveri a zenei stílusokat, és szerintem igazán emberemre akadtam ilyen szempontból :)

Ma is volt fellépésem a szomszédos faluban! Ugyan az a darab, mint tegnap este. A hangommal kínozni lehetett volna az embereket, úgyhogy most aztán tényleg minden erőmet össze kellett szednem, hogy menjen a dolog! Miután egy dilis főrendezőt alakítok, így még jól is jött, de nem csinálok rendszert belőle! Egyszer elcsuklott a hangom, a megszokottól durvábban, meg is ijedtem, de tudtam folytatni!

Nagyon örültek nekünk, és nagyon jó érzés volt kis közönségnek (kb 45) előadni!

Egész hétvégén csak adtam, jóságot, plusz energiákat, tanításokat kifelé, másoknak, mindenkinek! Jó érzés, szeretem!

Jó lenne kapni is! Valahogy most elviselném! De ha jobban megnézem, az a sok dicséret és elismerő tekintet szavak, azok pont a "kapást" fejezik ki! Nem panaszkodom!

Visszatérve a szájba rugdosásra! Nem is tudtam vele beszélni! Alkalmam sem volt! De már tudom azt amit ő még nem! Az is tudom, hogy legközelebb tudok vele beszélni, addig meg egy kicsit hagyom magamban a dolgokat!

Joci mondta hogy nem érdemes leállni ilyen kis minek is nevezzem emberekkel. Megfontolom tanácsát! Megpróbálok józanul dönteni, de mindenképp beszélek vele! Mert én azt szeretném és mert már kijár neki!

Szombaton délután azért rásegítettem a jókedvemre! Itthon mindenhonnan a Spice Girls - Stop! c. száma szólt! Én meg táncoltam rá a koreográfiát! Nagyon kis idióta voltam már megint! De hát ez van ha az ember fiát Jordán Ádámnak hívják! (tudom-tudom, sok lesz már ebből, a nevem hajtogatásából, és önmagam bizonygatásából,de ha valakit, akkor nah pont engem nem fog érdekelni), most még hugót is bevettem az itthon nyomulásomban!

Mindenki táncol otthon, nyomakodva, meg úgy, amit sehol sem merne bevállalni!

A különbség talán annyi, hogy én máshol is úgy táncolok mint itthon! Ahha -sóhajt mindenki egyszerre-, tehát innen ez a hihetetlen mozgáskultúra! Szóval gáz vagyok! Igen!  De most azért nem fogok már pultot támasztani mert a barátok is ott ácsorognak, és ha táncolni mernének kinevetnek! Na azok pont hogy nem a barátaim! A barátaim, jönnek velem nyomakodni! HAHAHAHAHA!!!(hangosan nevetek) A lányok meg úgy is odáig vannak a táncaimért... vagy csak ámítanak!?

Ezekkel a tartalék energiákkal mentem el a szereplésekre!

Amitől most nagyon félek az az, hogy esetleg a hangszálaimban valami maradandó károsodás jelentkezik és nem énekelhetek, vagy ami a rosszabb, nem is tudok majd beszélni! Akkor viszont nagyon nagy gázban lennék!