Apukám...

...aki a múlt héten egy kisebb aleset áldozata lett! Nem kell itt tragédiára gondolni, már jobba van!

Szerdán épp kint ház körül pakolásztak bátyámmal, amikor a fűrészlapokról kezdtek el beszélgetni, és hát Apu meg akarta mutatni hogy melyik lapra is gondol. Gyorsan felmászott egy létrán, hogy elérje a lapot. Na hát csak fel akart mászni, mert hogy a második, vagy harmadik fokra ért, eltörött (fa létra volt) és apu nem a lábára esett, hanem a hátára.

Alig kapott levegőt. Bátyám azonnal rohant be hogy jöjjek, mert baj van! Az udvarunk 3 szintes, van 2 domb/emelkedő az udvarunkban... innen a 3 szint!  Szóval lehoztuk fentről, mikor is épp megjöttek nővéremék. Nővérem és barátja, aki történetesen diszpécser a mentősöknél. Ő egyből mentőt akart hívni, de nővérem lebeszélte, így autóval gyorsan bevitték a balesetire! Megröntgenezték Aput, és kiderült hogy 4 bordája eltörött. Így esett hogy bennfogták megfigyelésre! Kapott infúziót is!

Ez volt szerda este.

Csütörtökön siettem be hozzá, vittem sütit és ott ücsörögtem az ágy mellett, beszélgettem vele, meg a szobájában a többi beteggel! Már jobban volt, mert csak az itthoni dolgokra koncentrált, ki fogja majd etetni a 40 db csirkét, meg egyáltalán... Megnyugtattam, hogy most ne ezzel törődjön, gyógyuljon meg mihamarabb, most ez a cél! Anya és a többiek is felváltva voltak, sajnos együtt nem tudtunk bemenni, nagyon össze-vissza egy hét volt!

Már szombaton délelőtt haza is jöhetett, nem tudtak vele semmit sem csinálnin a kórházban, feküdnie, pihennie kell! Azt meg itthon is tud! Kapott még gyógyszereket, és azóta minden nap vérnyomás mérés. Pár évvel ezelőtt vettünk egy otthoni vérnyomásmérőt, na most használjuk is, sajnos! Természetesen a kontrollok sem maradhatnak el!

Apunak ez most nagy kicseszés, sosem szeretett feküdni, meg egyáltalán. Mindig megvannak neki a kis dolgai amiket csinál napközben, olyat hogy leül délelőtt 11 kor és TV-zik, nagyon ritkán látom! Most meg, sajnos nem tud mást csinálni, alszik-olvas-tv-zik! A kedvencem, listát ír, hogy miket csináljak.

Most már azért újra elkezdtek szállingózni a barátok, ki-ki jön szobájából és néha velük beszélget egy sort :)

A család nagyon megijedt, a baleset napján legalább is! Pár napba telt míg felmértük a helyzetet, és kitaláltuk a legmegfelelőbb stratégiát! A családunk mindig összetartott, és most is így teszünk! Ettől család a család! Más kérdés, hogy ne lennénk e kimerülve, vagy nem lenne elegünk néha egymástól, de hát ez is benne van a pakliban!

Anyut eléggé megviselték a történtek! Mikor hazajött apu, hol nevetett, hol sírt, hol pedig kiabált! Próbáltam segíteni neki, de talán az most a legnagyobb segítség, hogy néha jön nővérem barátja(aki már a vőlegénye) és jókat nevetünk esténként. Apunk is jól esik, és látszik rajta, hogy a helyzethez képest jobban érzi magát!

Teszem fel a kérdést, ha csak egész nap sírnánk az ágya mellett, akkor abból mennyi energiát meríthetne? Semennyit! Így meg legalább jól is érzi magát, és fel is töltődik :) és most ere van szüksége!