2009. december 27., vasárnap

szreda...

...a komplett rohanás napja volt!

Dec. 23-áról lévén szó, takarítás, egész nap :D Nos miután megint hajnalban értem haza, és 2nél előbb nem fetrenget ágyba magam, így az ébredés nem ment könnyen. Miután sikerült kihámoznom magam az ágyból, a szokásos reggeli rutin kezdtem meg!
Önsajnálat, egy kis kávé, visszaemlékezés az előző napra, mosoly, mert hogy nagyon jó volt :D aztán tervek készítése a szerdai napra! A terv a szobám kitakarítása volt, meg függöny leszedés, ablak vakerászás, mert nagyon retkes volt! Sikerült úgy nagyjából megcsinálni mindent! Leszedegettem a függönyöket, kitakarítottam a szobámat is! A szobám elég kicsi, vagy inkább nem túl nagy :) és már hetek óta járatok voltak benne, a sok dísz, kiegészítők, ilyen cipő, olyan takaró miatt.

Julcsival előző este beszélgettünk, hogy úgy néz ki nem tudunk találkozni, mert hogy ő nem ér rá! Nekem jó lett volna bármikor. Csak ő később is jött haza Pécsről, és korán is megy le Pécsre! Így majdhogy nem abban maradtunk hogy "Jó baszki akkor majd csak januárban látjuk egymást. Szia" Mérges is voltam, nagyon, hogy már megint itt tartunk!
De két ablak pucerálás között írt húgomnak msn-re és hívott engem hogy beszéljük már az estét! Megbeszéltük hogy akkor összefutunk, mert csak most tudunk, még is azért már ám! Én örültem ennek, mert nagyon szeretem Julcsit, és hát azért karácsony van, ne már hogy nem látjuk egymást!

Már rosszul indult a tali is! Itthonról indultam volna el a 9-es busszal , ami meg másik irányba ment, egy kanyarral előbb fordult le, mert hogy iskola-szünet van! Fenébe velük is ám ám már! Úgyhogy, gyorsan vasútállomásra lementem, mert hogy ilyenkor vonat is jön. Jött volna hahahahahaaaa ekkora béna is csak én lehet már! Gyorsan hívtam Ádámot, hogy nekem ez igy nem lesz jó, érezzék jól magukat, de sajnos itthon maradtam :S Ő meg egyből, megyünk ki érted, nyugodj meg! De jóóó. Julcsit fel vette út közben, így lettek ketten az autóban :D Alig kellett várni, és már kint is voltak :D Meg is köszöntem, meg hazafelé tankoltam is az autóban :D
Az este nagyon jól telt, elmentünk még Jociért is, aztán irány Robinson. Nem szerettem eddig azt a helyet, meg nem is ismertem, de az utóbbi időben párszor már voltam ott, és nagyon megkedveltem. Nem iszom sört, nem vagyok anti-alkoholista, csak nem tudom meginni a sört, egyszerűen ennyi :D Mindig teázni szoktam :D nagyon finom teák vannak ott :D A többiek persze mindig korsóznak, én meg ott árván teázom, mondhatom szép kis alak vagyok :D de hát ha nem iszom meg! Azért meg nem fogok sört, inni hogy ne essek ki a "falkából". Ezek a fajta szociális beilleszkedési dolgok sosem érdekeltek. Mindig vállaltam magam, hogy ha valami nem teszik azt megmondom, vagy ha valamit nem szeretnék csinálni azt úgy is teszem. A beilleszkedés vagy barátok szerzése és megtartása nem egy korsó sörön fog múlni! Ha igen, akkor az méá régen nem barátkozás :D Lassan már kezdi mindenki tudni, hogy Ádám bizony nem sörözik.. annál inkább ami azon kívül van! Ez olyasmi lehet mint a vegetarianizmus, csak én a sörrel álok így :D Azon kívül van élet, és hogy az mennyire szép :D szóval - antisörizmus ;)

Az este nagyon jól telt, legalább is én jól éreztem magam, és hát valljuk csak be, jól is jött a begubózás óta, egy kicsit kimozdultam. Anya azért megjegyezte mielőtt még elmentem volna, hogy egy kicsit sok lesz már a sok mászkálás! Én csak azt modntam neki, hogy eddig túl kevés volt! Úgyhogy ez most pont jó :D
Robinson után, még kocsikáztunk egy kicsit, és irány a Sárkány. Nem szeretem azt a helyet, de a többiek miatt mindig megyek. Ez is egy kicsit paradoxon! Azért is,mert állandóan jövök a hülyeségeimmel, és akkor még ők el is viselnek engem! Ez a legkevesebb amit megtehetek értük, hogy velük tartok oda is, bár minden erőmmel kerülöm a helyet, mert nem érzem jól magam ott! Meg ha már antisörista vagyok, akkor ezt csak kibírom! Mindent nem lehet csak miattam csinálni! Nem is lenne jó! 
Talán azért sem szeretem még a helyet, mert ott nem játszhatom a fejem, mert félek hogy egyszer valaki felkel, és benyom egy jó nagyot. Jó azért talán nem! De jobb félni mint megijedni! Egy rettegés az életem:D:D

Tele volt a hely, úgyhogy egy ital és gyorsan tovább is álltunk(nem örültem neki, ááá nem ;)). Joci egyik haverja Peti, felajánlotta, hogy menjünk fel hozzá, vesznek még sört(hurrá) és ott folytatjuk a kommersz kis esténket, ami már hajnal volt! Megvettük a sörit (Julcsi mondja mindig így :D) és felvittük, többiek addig elmentek még. Na hát fasza, egyedül egy vadidegen lakásán, életemben most látom először. Nem aggódtam, de ilyenkor akaratlanul is eszembe jutnak a szokásos rémsztorik, ás hát amilyen élénk a fantáziám, egyből eszembe jutottak a gyilkosságos dolgok, túl sok CSI-t néztem már meg, és hát azok az AC könyvek is.
Peti, így első találkozásra, nagyon jó fej :D Mesélt a lakásáról, meg mit szeretne felújítani, egy kicsit feszengtünk aztán lett már közös téma is.(huhh nem fog meggyilkolni :D). Lakberendezésben mindig otthon vagyok!
Mivel lakást újít fel, így mesélt hogy lesz egy egész falat betöltő nonfiguratív képe, már megrendelte. Háháá nekem több se kellett... Meséltem a képeimről, ő meg egyből lecsapott rájuk, úgy hogy most ott tartok, hogy kéne neki írnom, hogy hogyan tudom eljuttatni a képekről egy portfóliót hogy meg tudja nézni. Meséltem neki lehetséges opciókról, úgy láttam hogy tetszettek neki az ötletek :D Azért most ez jól jönne, legalább lenne egy kis elfoglaltságom :D Meg így első találkozásra jó fejnek tűnt, akárkinek nem csinálok ám képeket :D
Jóval éjfél után voltunk már, mikor megköszöntgettük egymást! Mivel 3 Ádám is volt a társaságban :D Aztaaa 3 Ádám és nem ugrottunk egymásnak!

Valamikor hajnalban hazaindultunk. Olyan fél 4 körül haza is értem, 4 kor még Ádámmal beszélgettünk egy sort :D Szeretem az ilyen hajnali beszélgetéseket. Jól éreztem magam, nagyon jól :D Örülök az újabb ismeretségnek :D


Ez a nap is jól telt :D Mindenkit akik ebben a kialakult körben jó fejnek gondolok megköszöntgettem karácsony alkalmából :D

2009. december 26., szombat

kedvemre való kedd

Kedden délelőtt a már említett éneklés volt, az én kis gerilla társaimmal!

Szeretet kommandósat játszottunk! Szeretek ilyeneket csinálni :D
Most a pózvai idősek otthonában voltunk! Az odavezető út votl a legjobb!
Kisbusz-Ádám-fényképező=hülyék vagyunk már megint!

Gyorsan beénekeltünk, majd elénekeltünk bár darabot! Amolyan: "Jájj nem tudom normálisan a szólamom, baszki valaki segítsen mááár" Közben készültek a sztárfotók :D és az interjúk is! Mert hogy történetesen, én vagyok az egyetlen olyan elvetemül ember - tudomásom szerint - aki képes ál-interjúkat csinálni egy telefonnal, vagy egy üres üveggel, vagy egy papuccsal, vagy akármivel! Ilyenkor jönnek a lehetetlen "mit gondol erről-arról" kérdések! Az ilyenkor szokásos, ki bírja ki nevetés nélkül, játszmák! Végül az egész egy nagy röhögéssel végződik :D Imádom!

Pózva, Zalaegerszeg külvárosa,negyede,része... Itt található a zárt osztály, elfekvő, tüdő intézet és ilyen kis apróbb finom dolgok! Na meg az idősek otthona!
Féltem nagyon a helytől! Nekem már csak egyik nagyszülőm él! Anyukám anyukája. Velünk egy faluban lakik, aminek nagyon örülök! Szeretem  mammert, mert ahhoz képest hogy hívő, sokkal cifrábban tud káromkodni, mint én! Szeretem mikor kiosztja az embereket! Azt is szeretem, mikor érvelek neki, és nem tud velem mit kezdeni :D Mert tudja, hogy úgy sem tudja nekem megmagyarázni az Ő igazát :D

Szóval még mindig az idősek otthona! A félelmem azért volt, mert már többször is láttam olyan időseket, akik majdhogy nem megszólalásig hasonlítottak az én nagyszüleimre. Akik sajnos már nincsenek közöttünk!
Most nem volt ilyen!

Éneklés közben néztem a kis gerilláim(a kórustagok) arcát! Nem tudtak mosolyogni! Hát nekem meg ugye már megint több sem kellett! Előrejtettem kicsi szívem(hát ez is egy érdekes kifejezés lett) és mosolyogtam! Csak arra tudtam gondolni, hogy nekik ez a nap az ünneplés! Remélve a nevetéstől több energiát éspozítív gondolatokat, amikre azért szükségük volt, nem a csapatna hanem a lakóknak!
Valószínűleg a családtagok nem jönnek be pont  24-én együtt ünnepelni... Azért szomorú! Én nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni és a szüleimet sem szeretném ilyen helyzetbe hozni! Persze vannak olyan esetek, mikor tényleg a végső megoldás az otthon! Hát jó, mondjuk erről is vannak képeim, és elképzeléseim! De talán most nem itt kéne ezt megvitatni! Majd ha idősebb leszek, úgy is ráeszmélek! Addig még várok egy jó 50 évvet, majd utána újra előveszem a kérdést!

A kis gerilla társaimmal megvitattuk az eseményeket, és hát azért mindenkit letaglózott! De talán ez egy jó tanítás lesz számukra is, hogy mit és hogyan tegyenek a jövőben! Szeretem az ilyen kis leckéket!

A nap további részét otthon töltöttem, kb annyira, hogy megnéztem az e-mailjeimet, ettem egyet, aztán jöhettem is vissza a városba apunak a táppénzes papírját intézni! Be is ázott a cipőm :S találkoztam még pár nem jó emberrel is! Hagyjuk! A vége az lett hogy rájuk néztem mosolyogtam, majd kinevettem őket, és tekertem párat a fejemmel!

Este újra visszajöttünk Katinkával és megnéztük a Polygamyt, Csányi Sándorral és Tompos Kátyával! Imádom Kátyát! Annyira életszerű, élethű, és valós alakításai vannak! :D Bár láthatnám egyszer színházban is!
A film elég jó! Magyar alkotásról lévén szó, mindig ódzkodik az ember, de ez tényleg jó!
Történet:  a már két említett fő hős alakít egy párt! Van még egy pszichológus: Péterfy Bori! És egy jó barátja a fiúnak! A főhősnek szegezik mondatot: gyereket akarok! Így indul a történet is! Amitől jól be is rezel az uraság :D Én örülnék egy gyereknek! (Ádám, hallo, az te vagy!!!) Szóval ezen töprengve keresi a legjobb megoldás, de olyan furcsaság történik vele, hogy onnantól kezdve minden reggel egy másik nővel ébred az ágyában, akit ugyan úgy Lillának(Kátya) hívnak, és aki ugyan úgy a barátnője! A cselekmény nagyon jó, mert egyik reggel a pszichológusa ébred mellette :D Vicces :D Aztán szépen eljutnak a szülés időpontjáig! közben a főhős ráébred, hogy melyik Lilla is kell neki valójában, a történet végére, már majdnem egy tucat barátnő cserél helyet, és végül végül... nem fogom elárulni!
Mindenki nézze meg, mert érdemes! Már csak a zene miatt is! Telis-tele van MR2 Petőfis számokkal:)

A legjobbat nem is mondtam! Végig az enteriőrt és a csajokat nézegettük :D Arra is érdemes figyelni :D

Visszatérve az enteriőrre. Katinka megkért, hogy segítsek már berendezni a leendő új szobáját! Én örömmel elvállaltam! Végre kezd már csillogni, villogni,fényleni vagy hát valahogy jelelni számomra, hogy amit bevettem a fejembe, az me gis tud valósulni :D Remélem nemsoká egy pénzes megrendelésem is lesz. Pénzes abból a szempontból, hogy fizetnek a munkáért! Csak már, csak már....

Mozi után még átmentünk Ádám barátomhoz is! Nála is épp voltak, így négyesben csaptunk egy görbe estét, vagy egy lezárását a keddi napnak a mi már a szerdai hajnal volt! Érdemes volt átmenni :D Végre nem is tudom mennyi idő után láttam, nem 3 percre, hanem egész órákra ;)

A nem tudom hányadik nap volt ez is, mikor hajnali 2 után feküdtem le :D
Hajnali 2 ig, még figyelek az időre, utána meg már hagyom a fenébe, mert csak idegesítem magam! Hát nem azért de most is közelítek felé :D

2009. december 25., péntek

a hétfőm

Hétfőn Hugoékhoz mentem!

Az osztálya most ballag, és én csinálom a tablójukat! Vittem pár tervezetet, és vártam a reakciókat! Hogy majd hány embernek nem fog tetszeni!
Na de hát erre meg mindenkinek tetszik, és odáig vannak. Nagyon jól esett!
Igen-igen szentimentális sorok következnek: loptam egy kis energiát is :D hehehe. jól esett :D
A legfurcsább az volt, hogy még akiről azt gondoltam hogy majd Ő lesz aki lehurrog engem, meg hogy mit keresek én már ott, volt az aki a leginkább díjazta a tervezetet :D Nagyon örültem ennek!
Gyorsan megbeszéltük a részleteke és én már siettem is tovább :D

Renivel találkoztam, akivel csak úgy szimplán, karácsony előtt lássuk még egymást gondoltamenetén összefutottunk :D
Mászkáltunk, forró csokiztunk :D kimentünk Ádámékhoz Mediába, megbeszéltük egymás életét, ahogy szoktuk:D
Hiányzott a társasága már! Mert jókat szoktunk beszélgetni, nevetni, és nem csak felszínesen, hanem a felszín alatt is :D

Gyors átfagytam, utána siettem mert Borival találkoztam! Mászkálódtunk, voltam fent nála, szaloncukrot kötözni, és rájöttem hogy megint lukas zoknit vettem fel, mikor múltkor voltam nála akkor is lukas volt a zoknim :D:D:D lol!

Este meg próba! Mert hogy, kedden idősek otthonában voltunk énekelni, egy kis karácsonyi hangulatot teremtve nekik is :D A próba jól sikerült! Nagyon finom mézeskalácsot ettünk, nyamiii ;)

történések

Mindig megfogadom, hogy jó sok bejegyzésem lesz, erre tessék, vagy nem akarok írni, vagy annyi dolog történik velem hogy megszakadok!
Így most leírom a pár napom, ami karácsonyig vezetett, mindegyik kap egy kis külön bejegyzést, így sok bejegyzésem is lesz, és ha könyvem lesz a blogomból akkor sok fejezet is lesz :D:D:D hahahaha

Enjoy!

2009. december 24., csütörtök

lil Christmas for you!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok mindenkinek! 





Nemsoká írok, lesz mit :D

2009. december 20., vasárnap

előnyök és hátrányok

Ma egész nap havazott.

Nahát, azért nem csak szállingózott, egész nap zuhogott a hó :D Ami azért jó, mert már olvadt az eddig összegyűlt pár centi hó. Jött az utánpótlás. Egész nap kint voltam, kutyával játszottam, meg havat lapátoltam, a körülöttünk lakó összes szomszéd járdáját letoltam, mert hát ez egy szokás nálunk. Szokás, amit mi vezettünk be és amit csak mi csinálunk.
Azért vicces, mennyire milyenek már az emberek, nem? Bent ücsörögnek a lakásban, mert hogy a hó! És mikor meg jön haza anyu akkor mind kirohannak a házból " mond meg a fiadnak, hogy Isten fizesse meg neki a munkáját". Addig meg csak bent gubbasztanak, hogy majd azok a Jordán gyerekek a szomszédban úgy is eltolják a havat.

Hogy miért is? Anya ma összegezte a napot, mikor ebédeltünk, és csak annyit tudott rá mondani, mint mindig, hogy a neveltetés! Én, örülök ennek a neveltetésnek!
 
Szomszéd néni, akinek szó nélkül lepucolom járdáját, sőt fel sem merül bennem hogy valami ellenszolgáltatásért tegyen, ma behívott hogy ad egy kis pénzt meg sütit...
Mondom neki, hogy nem kell itt tukmálni, mert nem ezért csinálom!
Mi nem tudunk eljárni, Ha mi nem takarítjuk le, akkor ő sem tud kijönni a házból! Elég rossz a járda a környékünkön, és nem szeretnénk, ha valamelyikünk, vagy a szomszédok a nyakukat törjék! Szóval marad a hólapátolás 6 szomszéd előtt! Így a 10 perces házkörüli+járda takarítás majdnem egy órába megy át!
De, ha mi nem akkor ki csinálja meg? Senki!

Szóval visszatérve itt a ki csinál meg mit témára, nekem nem a plusz munkával van a bajom! Ez addig szép és jó míg az embernek megköszönik, meg még esetleg vissza is kapja! (mondjuk ezt nem a frissen műtött szomszéd-nénitől várom el ) De mikor semmi reakció nincs rá, akkor azért egy kicsit berág az ember!
Aztán gyorsan ráeszmél, hogy ez már évek óta így megy! S a következő pillanatban, már elképzeli, hogy a rendszeres hólapátolásért egy "az év hólapátolója" díjat vesz át... felemelő érzés, de tényleg ám :D

A napi mozgás kell, ezért szeretek amúgy is kint söprögetni a ház körül, függetlenül ettől a hólapátolós gondolatmenettől. Bedugom fülembe a kis zenémet, és hipp-hopp lesöpröm-gereblyézem-eltalicskázom-meg még akármi amit épp kell... és már is jobb :D A kedvencem, ha ilyenkor még a nap is szokott sütni, és akkor sehogy nem tudom megállni hogy ne énekeljek, vagy legalább ne playback-eljem a szöveget :D hát igen, produkció.... ehhez még a higany seggriszálós mocskos ringyós mozgás, de szigorúan csak szürkületkor, mikor nem látja senki :D Ősszel mikor gallyakat szoktam a telekre cipelni, akkor (is) szoktam ilyeneket  csinálni :D(vajon hányan láthattak már?)

Elmeregtem már megint...
Tehát amiért rossz hogy ma ennyi hó esett, és igazándiból.
Válasz: mert már megint kis béna voltam, és megint csalódnia kellett Ádámnak bennem!
Már jó ideje megbeszéltük hogy találkozunk, meg végre dumálunk, nem csak virtuálisan, hanem materiálisan is. Egyfolytában csak lemondok mindent, mert nincs pénzem, mert nincs mivel, mert nincs kivel, meg mert minek is? Ma lett volna a "ha még ma elmegyek akkor nem sértődik meg rám" és hát annyi eszem volt, hogy ezt is elszúrtam! A sok hó miatt nem mertem elmenni, mert féltem hogy egyáltalán beérek e, és hogy hogyan jövünk majd haza, és egyáltalán haza tudunk e jönni...
Vacsorázni mentem volna, ajj de jó lett volna, mert már a kis faszom is kivan, és rájöttem hogy pont ezért mert az utóbbi időben igen csak nem voltam sehol, de sehol! Most itt nyavalygok, ahelyett, hogy játszhatnám a kis fejem Ádámékkal... igen most jön az én egy nagy looser vagyok mondat! Miután nem akarok én ezzel többet foglalkozni, így most már tényleg kimászok a gödrömből! Apu balesete óta vagyok benne, vagy talán még az is rátett egy lapáttal, nem szeretném erre fogni! Én vagyok a jó és a rossz okozója is! Ennyi öniróniámnak meg kell lennie, hogy felismerjem, és magamnak is behúzzak egy jó nagyot!

Aztán nővérem átment barátjához, reméli talán reggel így könnyebben bejut munkahelyére... hát sok sikert hozzá! Nem úgy néz ki! 20 perc alatt kihámoztuk kocsiját a hó fogságából: D vicces volt letépni az odajegesedett ponyvát, ki i szakadt.
Ezek után anya tiszta infarktus közeli állapotban volt, hogy most mi lesz! Na hát ha még most én is itt bejelentem hogy tulajdonképp hova szeretnék menni ilyen időben, levágja fejem, na jó nem ,meg ő is mondta hogy menjek, de ha vajon ott állok előtte talpig partyra kész akkor is ezt mondja vajon? Holnap kipróbálom :D
Jó és akkor most a pénzhiányomról nem beszélek mert azt még megoldottam, de de de.
Befejeztem!


Felhívom, hogy mi van, és hogy verjen meg mert béna vagyok! És erre nem! Még inkább ő kérdez rá hogy akkor nem tudsz ugye? "kaki?" én meg hozom a szokásos, világaggódalmam...
Sűrűn elnézéseket kértem, meg még egy jó darabig fogok is!

Csak remélem, hogy ez nem volt egy kisebb B52 bomba, ami akkorát szól, hogy "nem beszélek veled soha többet" legyen belőle! Én ígérgetek, ő elhisz, aztán én meg "ja nem mégsem".
Nem kamuzok, mert az nem az én pályám, van aki jónak látja így rendezni a dolgokat! De ha valami van, én azt próbálom elmondani, hogy azért lássa, hogy a helyzet nem kamu. Meg ismerjük már annyira egymást, hogy levágjuk!
Fordított esetben én már rég leszartam volna a fejem! Ő vajon miért nem?(hey ez tök olyan mintha szerelmes lennék belé... wáháháháháháhá, kuki, barátom nem szerlemem, nem vagyok meleg :D, amúgy se lenne az esetem :D)
ewhhhh elbaszott egy helyzet!

...megvakarom a buksim és elmegyek aludni

2009. december 18., péntek

képeslaposok

de még mennyire, napok óta csak ezeken jár az agyam!

Mert hogy, USÁ-ba küldtem tegnap csomagot, Camille-nak, aki nálunk lakott a nyáron(csak 1 hetet, de amíg a faluban volt nálunk az alat végig kontaktoltam vele és koordináltam mindenfelé)

Szóval végy pár színes, ízléses, arany, ezüst kartont és még néhány masnit is, kicsi kis csillámport és bumm már is kész a saját készítésű képeslap :D

Nagyon szeretem a saját készítésű dolgokat. I
gen egyszerű, ha veszek egy képeslapot, meg egyáltalán olcsóbb is! De-de-de! De ez személyes, egyedi, és értékálló :D

Anyuval együtt csináltuk a képeslapokat , mert minket ez is érdekel, közben végre karácsonyi dalokat is hallgattunk :D gyújtotunk pár gyertyát, és közben sokat beszélgettünk!
Anya ekkor elsírta magát, mert mostanában nagyon nagy a teher rajta! Megnyugtatgattam, megpuszilgattam és tovább beszélgettünk♥

Hipp hopp hajnali kettő lett megint :D


Nagyon jó este volt!

2009. december 16., szerda

hát hello mindenki

egy kicsit el voltam havazva, még mindig egyébként, de dolgozom a problémákon :D

Teljes hírnek számít: esett a hó :D, az eddig 100% - al bennem égő karácsony láz, 200% - ra emelkedett :D
Amerre csak nézek, mindenfelé fehér hó borítja tájat, imádom! Tegnap délután 4-kor kimentem havat lapátolni, közben volt egy 15 perces telefonom, és kezdhettem előröl az egészet, mert annyit esett a hó :) amit nagyon vártam már :)

Szóval ennek nagyon örülök, annál is inkább, mert Sopron környékén nem is esett. Ottani csoporttársammal beszélgettem, mikor épp havat lapátoltam, és ő mondta, hoyg egy szem se volt náluk, azért vicces :) Ami délután kis fehérség volt, az estére elég szép mennyiség lett :D
Ma Szombathelyen voltam, és ott is alig volt, de én azért mondogattam mindenkinek, hogy nálunk azért nagyon jó kis mennyiség van :) ők meg csak kinevettek hogy már megint jövök a hülyeségeimmel, miért nem lövöm már le magam és ugrok bele egy tömegsírba már... De én tudom!!!

Ami még történt velem, meglett a rutin vizsgám, tattarataaaaaaaaa

Ami egy kisebb vígjátéknak is betudható volt :) Félek magamtól! A vizsga előtt még egy kicsit gyakoroltunk, aztán elmentünk egy gyerekért, aki előttem vizsgázott! Szuper, ha levágják valakinek a fejét akkor az nem én leszek, legalább is gondoltam ezt én!  A srác, akit Bálintnak hívtak, elmondta a műszakit, amit félig hallottam is, így én vele mondtam, megnyugtatásként, hogy tudom én ezt! Tudtam is!

Rám került a sor, elkezdtem mondani a műszakit, majd a lámpáknál leragadtam és azt hittem ott a vég, gyorsan kihagytam, elmondtam a maradékot és még a plusz egy kérdést is! Na hát az a kúrva, már bocsánat hogy ezt írom, tompított lámpa nem jött a nyelvemre sehogy sem... a vizsgáztató már azt sem tudta hogy mit csináljon, én meg csak röhögtem magamon, hogy halo nézzél már rám mennyire gáz vagyok, még ezt a nyamvadt tompított fényszórót is elfeledem... csak gratulálni tudok magamnak!
Jóó oké, kidumáltam magam, irány a vezetés, ami előtt annyira felidegesítettem magam, hogy még arra sem volt időm, hogy idegeskedjek hogy hogyan veszem be a kanyarokat, meg mit kell kitenni stb... Úgy hogy, csak mentem! Képek ugranak be, néha megállok, meg tolatok, és az a sok arc amit bámul, akik utánam jöttek vizsgázni!
Próbálok rájönni, hogy vajon mit gondolhatnak, hogy mikor fogom elrontani, vagy hogy felrobban e motor, mert túlhúzom (nem is robbanhat fel... az én kardszárnyúdelfinbébim nem fog soha). Ezekkel a gondolatokkal csináltam meg a bal-hátra kapubeállót, ez volt az utolsó feladatom ezután hallottam a "kérem fáradjon a kiindulási ponthoz" című mondatot. Sikkesen odagurultan (ilyet lehet?), és vártam hogy hogyan üvöltik le a fejem, erre csak elkezdtek röhögni, oktatóm + vizsgáztató :D a következő mondat:
"na írja alá a lapot, talán azt nem téveszti el, jól nézze ám meg"
Jó okés a dolog, szuper, meg van :D Utána jókat nevettünk az oktatómmal és Bálinttal, hát igen egy újabb dologra jöttem rá! Eddig ugyan is azt tudtam magamról, hogy elég 3 másodperc és porrá égetem magam bárki előtt! Most már tudom azt is, hogy elég egy tompított fényszóró és a hatás ugyan az!

Közben itt van a ZH időszak, szívem bugyrai odáig vannak, utálom az összeset, de talán valahogy meglesz! Emlékszem tavaly voltak olyan tárgyaim, ahol azt sem tudtam hogy hogyan lesznek meg a vizsgák, na most ugyan itt vagyok. Ezt minden évben eljátszom, és minden következő évben lenézem az előző évi teljesítményt :D Valahogy csak meg tudom csinálni :D

Képeslapokat is gyártok most, küldöm USÁba, Camillenak, meg Daniellának, nem tudom még sztem mások is kapnak belőle :D

Ennyi most többre nem vagyok képes,,,

2009. december 10., csütörtök

Apukám...

...aki a múlt héten egy kisebb aleset áldozata lett! Nem kell itt tragédiára gondolni, már jobba van!

Szerdán épp kint ház körül pakolásztak bátyámmal, amikor a fűrészlapokról kezdtek el beszélgetni, és hát Apu meg akarta mutatni hogy melyik lapra is gondol. Gyorsan felmászott egy létrán, hogy elérje a lapot. Na hát csak fel akart mászni, mert hogy a második, vagy harmadik fokra ért, eltörött (fa létra volt) és apu nem a lábára esett, hanem a hátára.
Alig kapott levegőt. Bátyám azonnal rohant be hogy jöjjek, mert baj van! Az udvarunk 3 szintes, van 2 domb/emelkedő az udvarunkban... innen a 3 szint!  Szóval lehoztuk fentről, mikor is épp megjöttek nővéremék. Nővérem és barátja, aki történetesen diszpécser a mentősöknél. Ő egyből mentőt akart hívni, de nővérem lebeszélte, így autóval gyorsan bevitték a balesetire! Megröntgenezték Aput, és kiderült hogy 4 bordája eltörött. Így esett hogy bennfogták megfigyelésre! Kapott infúziót is!
Ez volt szerda este.

Csütörtökön siettem be hozzá, vittem sütit és ott ücsörögtem az ágy mellett, beszélgettem vele, meg a szobájában a többi beteggel! Már jobban volt, mert csak az itthoni dolgokra koncentrált, ki fogja majd etetni a 40 db csirkét, meg egyáltalán... Megnyugtattam, hogy most ne ezzel törődjön, gyógyuljon meg mihamarabb, most ez a cél! Anya és a többiek is felváltva voltak, sajnos együtt nem tudtunk bemenni, nagyon össze-vissza egy hét volt!
Már szombaton délelőtt haza is jöhetett, nem tudtak vele semmit sem csinálnin a kórházban, feküdnie, pihennie kell! Azt meg itthon is tud! Kapott még gyógyszereket, és azóta minden nap vérnyomás mérés. Pár évvel ezelőtt vettünk egy otthoni vérnyomásmérőt, na most használjuk is, sajnos! Természetesen a kontrollok sem maradhatnak el!
Apunak ez most nagy kicseszés, sosem szeretett feküdni, meg egyáltalán. Mindig megvannak neki a kis dolgai amiket csinál napközben, olyat hogy leül délelőtt 11 kor és TV-zik, nagyon ritkán látom! Most meg, sajnos nem tud mást csinálni, alszik-olvas-tv-zik! A kedvencem, listát ír, hogy miket csináljak.
Most már azért újra elkezdtek szállingózni a barátok, ki-ki jön szobájából és néha velük beszélget egy sort :)

A család nagyon megijedt, a baleset napján legalább is! Pár napba telt míg felmértük a helyzetet, és kitaláltuk a legmegfelelőbb stratégiát! A családunk mindig összetartott, és most is így teszünk! Ettől család a család! Más kérdés, hogy ne lennénk e kimerülve, vagy nem lenne elegünk néha egymástól, de hát ez is benne van a pakliban!
Anyut eléggé megviselték a történtek! Mikor hazajött apu, hol nevetett, hol sírt, hol pedig kiabált! Próbáltam segíteni neki, de talán az most a legnagyobb segítség, hogy néha jön nővérem barátja(aki már a vőlegénye) és jókat nevetünk esténként. Apunk is jól esik, és látszik rajta, hogy a helyzethez képest jobban érzi magát!

Teszem fel a kérdést, ha csak egész nap sírnánk az ágya mellett, akkor abból mennyi energiát meríthetne? Semennyit! Így meg legalább jól is érzi magát, és fel is töltődik :) és most ere van szüksége!
 

2009. december 6., vasárnap

Mikulás

Mindenkinek nagyon boldog Mikulást!

Tegnap sor került itthon nálunk is a Mikulás műsorra! Amit azért vártam nagyon, mert nagyon sok munkája volt benne mindenkinek, és nagyon izgultam hogy egy jó egyveleg szülessen!
Kezdeném a rákészüléssel, ahol sikeresen összehívtam a helyi színjátszót és a helyi kórust (milyen véletlen mindkettőben szerepelek), hogy Mikulásra csináljunk közösen műsort! Meglepődésemre, mindkettő fél hajlott a dologra,ennek én nagyon örültem, mert szükség van arra hogy a kis szervezetek összetartsanak :) remélem lesz még sok sok ilyen :)
 
Díszítés! Már írtam korábban, hogy nagyon nehéz természetű vagyok. Ezen próbálok változtatni, hogy azért ne ütközzön ez ki minden szituációban.De ha dekorációról van szó, akkor egy centit sem engedek a minőségi és maximális munkából!
Ez alatt nem azt értem, hogy mindenből a legdrágább! A legolcsóbb és otthonról hozott dolgokból lehet a legjobb dekorációt készíteni! Inkább arra szeretnék itt most utalni, hogy amit elkezdek azt szeretem úgy befejezni, hogy az ne csak egy átlagos dolog legyen, egy valami, amire azt mondja valaki, hogy "szép", mondja még azt is mellé hogy "ilyen szépet még sehol máshol". Nem célom a szuperlatívuszokra való törekvés, meg hogy ajnározzam magam. Annál inkább a meghökkentés,és az elgondolkoztatás! Próbálja már egy kicsit mindenki megerőltetni magát, hogy vajon hogy készült, és egyáltalán hogy van odaerősítve...stb!

Szóval még mindig a dekornál tartunk. Számomra azért jelent sokat ez a dolog, mert nagyon szeretek a két kezemmel alkotni! Ezért szeretek rajzolni, mázolni, festeni, berendezni, kirendezni....stb! És az egészben a legjobb érzés, mikor a végére érsz egy folyamatnak, és megállapítod, "nah most is sikerült összehozni valamit, ezért érdemes volt". Talán az érzés hajhászásáról szólna az egész, vagy csak az emberek visszacsatolására menne ki a dolog! Hűha!!?? Hát ez fogós kérdés!
Az elégedettség, a valami új létrehozása a motiváló erő számomra. Ami ad új energiát, minden egyes új dolognál amibe belekezdek! Az új megismerése, és a még újabb létrehozása.

Műsor. Nagyon kis cuki volt! És így ennyivel le is rendezem. Nem ám! A műsor co-produkció volt, mint már említettem. Egy "hópihekoncertről" van szó! Ahol a színjátszósók voltak a hópihék és a kórus a betétdalokat játszotta! Na most mivel én mindkettő szerves része vagyok, így a kórusban foglaltam helyet, erősítve a codálatos (direkt ítam "c"-vel) hangommal azt. A műsor nagyon interaktív volt! Minden kisgyereket bevonva, énekelve, mozogva. A micimackós éneknél majd 100 lufit szórtunk be a színpadról, ami után a gyerekek önfeledten játszottak a lufikkal, egymást és magukat dobálták vele, vagy éppen  a "hóembernek se keze- se lába" koreográfiát tanulták meg. Édesek voltak! 
Mint minden ilyen kis műsor után, tejáztunk, meg sütiztünk. Jöttek az emberek, óvónénik, polgármesterek, azok asszonyaik >> színvonalon felüli, minőségi, gyerekbarát produkció (ők mondták) volt! Dagadt is a májam rendesen, sok munkája volt benne sok embernek!

Párbeszéd köztem és a polgármester-alpolgármester és asszonyaik között:

polgiék: te most tulajdonképpen mit is tanulsz?
én: angolt.
polgiék: és hány éved van hátra?
én: még kettő, ezzel együtt.
polgiék: akkor te most hány éves is vagy?(meglepő kérdő tekintettel)
én: 22(elcsukló halk hangon, mint aki szégyenli a korát)
polgiék: teli szájjal vigyorogva, jajj ne már még csak annyi vagy
én: (totál nagy cikiben voltam hogy ott égetem magam már megint hogy a 22 mocskos ki évemet is szégyenlem) hát jó most sztem megyek egy kört, nagyon meleg van itt hátul...

Sokat szoktam velük beszélgetni, de csak rendezvényeken, amolyan protokoll szerűeket! Ahol én mindig azt érzem, hogy na most majd valami lesz, tesznek egy ajánlatot, hogy hát figyelj pont egy ilyen emberre lenne szükségünk a cégünknél! Mindig megérdeklődik, hogy mi van velem, hogy mikor házasodom, meg mik a terveim! Én elmosolyodom, és elárulom, hogy messze el innen, majd megvalósítom a kis terveim ott ahol kereslet lesz rájuk! Egyszer majdnem elmondtam a design terveim, de kinevettek már mikor felhoztam a lakberendezés fogalmát! Amúgy is van egy sanda gyanúm, hogy csak azért kérdezgetnek, hogy utána meg poénok tárgya legyek. Így  megfogadtam, hogy inkább csak a külföldi terveimről számolok be, hogy szeretnék kint élni! Mindenkinek nem kell feltárni lelkem mélyét, ezt is meg kellett tanulnom! Így aztán mindig elhessegetem ezeket a céges-gondolatokat, mert sajnos ismerem őket, és hát ez sosem fog bekövetkezi! Sajnos ők sem azok az emberek akik ugyan azt mutatják, mint amik belülről lennének! Jó emberek,nem is arról van szó, hanem pont hogy többről van szó mint az emberi jóságról!
De azért ezek a kis protokoll beszélgetések megmaradnak! És még ha csak mosolygunk is egymásra, és ők muszájból érdeklődnek, nekem az akkor is kedves gesztus és örülök neki! Még ha ismerni vélem őket is! Mert hát ki tudja hogy mikor jön életem nagy lehetősége, akár tőlük, akár mástól! Másfelől, viszont nem érdeklődnének irántam hogy ha nem lennék érdekes a számukra, vagy ha nem lennének kíváncsiak valamire, még ha csak azért is, hogy nevessenek rajtam! Legalább forog a nevem!

nov. 21 képekben


2009. december 1., kedd

hatás

Ami olyan energiákat szabadít fel bennem, amire már rég volt példa!

A kiváltó ok, mint mindig most is a zene! A zene, ami éltet, elvarázsol, megbabonáz, letaglóz, lerombol, felépít, majd még egyszer lerombol hogy még erősebb várat hozz létre. Ami védelmez, megnyugtat, s új erőt ad. S ezzel az új erővel indulhatsz újra útadra, ozthatod szét az újonnan megszerzett energiákat azok között, kiknek nagyobb szükségük van rá!

Rég volt már, hogy egy kissé melankólikusnak ható dalból, ennyi mindent ki tudtam facsarni! Jó és rossz érzések egyaránt keverdnek bennem!
Az első hallgatásra azt hittem majd megszakadok, végre nem csak a megszokott ütemek, nem a megszokott: "gyere vissza szeretlek én még" strófák!

Tudom-tudom, talán egy kicsit sokat is képzelek bele egy egyszerű szerzeménybe amit ráadásul csak egy szál gitárral kísér végig Bartók Eszter. Na hogy most már a szerző kiléte is ismert, gyorsan megosztom a szám címét is: Barátság mélyről.(nem tudok még linkelni, de aki csak tehet hallgassa meg You-tubon) Nagyon szeretem Eszter hangját, megnyugtat, és  inspirál. Sokan csak annyit mondanak: " Ő csak egy Megasztáros". Több ő annál, mint hogy beskatujázzák! Vitathatlnul egy egyéniség, aki nem fél megmutatni saját kis lila ködös csipkerózsika várját! Nem ér megszólni, mert azt én ütöm le! (vagy a verőlegényeim :D)

A kiváltott reakció, 3 napig egyfolytában ez szól ta fülemben! Hol örömteli pillanatok hol szomrúság lesz rajtam! Megmozgat bennem valamit, és ezt már régen éreztem! Dúdolom, dallamát ismerem, az érzést átadom! Olyannyira, hogy kishúgom, aki inkább az ütemesebb dallamok kedvelője, is hallgatja már, le sem tudom kapcsoltatni vele! Aminek örülök! Kettőnk zene izlése elég fura! Én mutatom neki az ándörgrándot, ő meg a hájpergrándot! A kettő találkozása mikor együtt bulizunk a szoba közepén a számainkat váltogatva! Ő mutatja a kdvenc DJ-it én a kedvenc szólistáimat! Kicsit paradoxon :)
Ami viszont nagyon jó, hogy imádjuk a csekmet zenéket! Lehet rajta ugrálni meg visítani, és az jó. (Spice Girls 4ever, küldöm Jocinak a Stop! c számot :D remélem jó kedvre derül :D)

A lényeg, hogy mindeketten szeretjük a zenét :)