végre

jajj de kis jó hírt kaptam ma!
 egy nappal ezelőtt épp a húgommal beszélgettünk hogy arról, hogy mi lenne ha én készíteném a ballagós tablójukat középsuliban. Na ennek a kérésnek kifejezetten örültem! Hiszen ki mondhatja el magáról azt, hogy a húgának csinálta a tablóját!
Válasz: nagyon kevesen :)
MA viszont már konkrét választ kaptam a dologra, hogy okés ekiállhatok!
Most tervezgetek, képeket gyártok a fejemben, és ötletelek, mi hogyan merre meddig! Színek formák, nyakamba veszem a várost hogy egy két dologért kilómétereket mehessek :):)
már alig várom! próbálok valami nem megszokottat alkotni, ahogyan azt már megszokhatták tőlem :)
csak semmi kommersz kérem szépen :)

Oldschool...

....épp utaztam a buszon, mikor az egyik megálló után mellém ült egy idő hölgy, és a barátai is körülöttem találtak helyet. Érdekes volt belehallgatni a beszélgetésükbe. Bárhogy is próbáltam nem odafigyelni, olyan hangosak voltak, hogy kezdtem magam szégyellni, pedig aztán nem egy mimózának mondanám magam. Ha valaki hangoskodik a buszon, vagy a városban vagy az osztályban, vagy az egyetemen a büfé előtt... na az én vagyok

Szóval, nem volt mit tenni, hallgatóvá váltam, és nem is bántam meg :)

Épp nagy szüretből jöttek és megbeszélték, hogy ki hova megy holnap még szüretelni. Én meg épp sajnáltatom magam hogy mennyire szar a napom és hogy mindjárt meghalok. Mellettem meg a sok-sok energia :)

Úgy cseverésztek, mint ha osztálykiránduláson lettek volna. Azon egy picit kiakadtam, mikor elkezdtek arról beszélni, hogy kinek hova vannak eltemetve a szülei... Vajon majd ha idős koromat megérem, nekem is ilyen témáim lesznek? Mindenesetre megmosolyogtam ezt a morbid viccet :)

Egyik buszmegállóban, észre vettek egy nem kívánatos személyt, és elkezdtek gyorsan elméleteket gyártani, hogy majd mit mondanak, ha majd rákérdez az illető. Kitalálták, hogy majd azt mondják: "mi csak kirándultunk". Kicsit furcsa, de a fiatalabbik és a mostani énemet láttam bennük....

Aranyosak voltak és boldogok.

Kapsz és vesztesz is!

Nagyon sok pozitív dolgot s gondolatot kaptam a nyár folyamán és vesztettem is el, ahogy jött a köd! Barátok jöttek, és mentek. Nem is tudom, hogy egyáltalán az ilyeneket hogy is lehet hívni. Mert elvégre aki nem a barátod, de közel gondolod magad már azt is barátnak hívod, pedig csak egy közelebbi ismerős! De ha megkérdezik tőled: ki ő? akkor meg kimondani azt hogy: jajj csak a közeli ismerősöm az meg nagyon hülyén hangzik. Szóval az eredmény: mindenki aki számít a barát jelzőt kapja, még ha nem is érdemes rá. Kár belemenni abba, hogy minek is kell megfelelnie egy barátnak. Az embert már annyi csalódás érte, hogy már örül annak ha valaki kedves, és mer véleményt nyilvánítani, ha még őszinte is egy kicsit, akkor meg az már a főnyeremény!

A nyaramat összegezve jöttem rá, hogy mik és kik is azok a dolgok amiket nyertem. Sok olyan ember jelentkezett, csak úgy integetett is még mellé, hogy: Szia itt vagyok, és szeretnék részesedni belőled, osztozni a dolgaidon, és különben is; érdekesnek gondollak, és kíváncsi vagyok rád.... na ez az ami megdöbbentett. Régebben úgy jellemeztem magam, hogy én vagyok az aki fut egy barát, kapcsolat után. Aztán úgy gondoltam hogy ebből elég! Most meg már egyre több esetnél, kapocsnál veszem észre azt, hogy igen is érdekelek másokat is! Nyilván én is teszek meg lépéseket, ahogyan azt kell, nyitok vagy zárok, de már nem olyan/annyira görcsösen, mint ahogy azt régen tettem. Szóval úgy összegezném, hogy gazdagabb lettem néhány ember bizalmával és mosolyával, és ez most egy őszinte mosoly, végre, és köszönet érte. A mosoly mindig fontos! Szerves része az életemnek, és fontosnak tartom! Szeretem ha mosolyog valaki, ha rám mosolyognak vagy ha én mosolygok másra. szeretek másokat megmosolyogtatni, és szeretem ha én mosolygok saját magamon :) a nevetés innen már csak egy lépésre van, ami a másik jó barátom és védjegyem is egyben. Ritkán látnak e két dolog nélkül az emberek. :)

De sajnos eben a nagy adakozásban el is maradtak néhányan mellőlem! Ami biztos hogy rajtam is múlt, és most lehet hogy úgy gondolom, hogy veszteség, vagy úgy tekintek rá, hogy az.; de lehet hogy a jövőben újra a kapok részt fogja erősíteni, még pedig a visszakapok részt. Már várom azt a napot!

Nyugodt vagyok, mert van kihez mennem, van akit tudok traktálni. A fordítottja eddig is nyilvánvaló volt számomra, egészen pontosan kicsi koromtól fogva! Szerettem ha mások megosztották velem a dolgaikat. Azt már viszont kevésbé, ha én nem tudtam ezt megtenni velük, illetve ha csak egy úgynevezett szemetes kuka voltam. Azt hiszem az utóbbi időben sikerült ezt megfordítanom. Mostanában is előfordul ez velem, de már jóval kevesebbszer! Egyértelmű jelzést adok rá! Hogy egy másik, számomra kedves blogból idézzek; elkezdtem egy játékot játszani aminek az volt a célja, hogy megakadályozzam, hogy szemetessé váljak! Úgy hogy azzal ne bántsak meg senkit sem, de ne is menjen kárba a kapcsolat. 

 Ehhez sokban hozzájárult az is hogy egyensúlyba kerültem. Úgy értem, most megint megvan az egom és a külvilág között az egyensúly. Felfog és elfogad, mindkét részről! 

Ez most jó, és nagyon kell!

Iskola

Ha szeptember, akkor mindig valamilyenfajta egyetemes kényszerítés a tudás besajtolásának elsajátítására :) Jajj de milyen kis komplikált vagyok már megint :) Látszik, hogy azt a nyárról megmaradt 5 agysejtemet is sikeresen elpusztította az első nap a suliban....

Kezdjük talán a reggellel, ami nem úgy indult ahogy én azt terveztem. Ilának, egyik csoporttársamnak, kinek ha nem "A CSOPORTTÁRSNAK" vinnék itthonról gyümölcsöt, pusztán mert kedvességből, meg mert mikor beszélgettünk még  a nyár végén(nyár vége ,milyen szomorú ezt leírni) meséltem neki az ipari mennyiségű gyümölcsről, ami nálunk ilyenkor van. Megígértem neki, hogy viszek egy kis kóstolót. De hát mikor ma hajnalban 6-kor kimentem, hogy a legfrissebb árut szerezzem be, a nagy szedegetésemben megcsúsztam és leestem a lugas mellől, estem vagy 2 métert és még gurultam ugyan annyit is.Ráadásul mindezt öntudatlanul mint egy full alkoholista, na itt meg is ijedtem magamtól. Nem lett semmi bajom, csak azt sajnáltam, hogy tiszta sár meg fű lett a ruhám. Tipikus ruhamániás :) Ma reggel vettem fel tisztán a szekrényből, nagy gonddal össze állítottam, hogy minden passzoljon, de még se tűnjön úgy, mint ha egy katalógusból szedtem volna ki :) Nos a reggeli piruettek után, kénytelen voltam ruhát cserélni, és az első utamba kerülő farmer és pulcsi meg is tette, mivel hogy 2 perc volt a reggeli buszig. Egyáltalán nem voltam ideges, ááá nem!

Mivel falusi legény volnék, így be kell mennem a városba - Zalaegerszeg - és onnan megy tovább a távolsági Szombathelyre. Na hát amíg beértem Zegre, addig találkoztunk 2 tüneményes kis őzikével, na jó az egyik sztem az anyukája lehetett, de aranyosak voltak!

Később már csak a Szombathely felé a buszon tudtam röhögni magamon, hogy csak én lehetek ennyire szerencsétlen :)A buszon, ahol ma 2x is checkolták a bérletem. Élőszőr kb 5 perc után az első kanyarban, - hogy ezek tényleg azt gondolják, hogy távolsági buszra bérlet meg jegy nélkül lehet felszállni??? - másodszorra, meg pont álmomból riogattak, hogy mutassam meg a bérletet(jájj nem hizem el). No mind egy is volt, minden akadályt leküzdve sikerült Szombathelyre eljutnom, félsiker, a nap is kisütött mire felértem így volt egy plusz pont is a reggelben.

Elsőként egy fontos adatlapot akartam leadni, hogy gyorsan túl legyek rajta, de hát csak nem volt bent az illetékes, de legalább szóba elegyedtem egy aranyos kis szöszivel, aki nagyon jól nézett ki. Ő is odavárt, de hát csak nem jött az aki nekünk kellett volna! Addig sem unatkoztunk, jól megnevettem a csajt, édes volt ahogy nevetett, hogy én miért nem találkozom ilyen lányokkal... és egyből "vevő"volt a poénjaimra...No mind egy is, miután nem jött senki, így elmentünk, elkísértem egy darabig, és kicsit szomorúan mentem tovább nélküle, pedig pedig... remélem még találkozunk(nagyot sóhajtottam)!

Na de ami ezek után volt...rémálom, minden lehetséges utcában!!!

Ma derült ki - legalább is számomra, aztán mint később kiderült a csoporttársaim számára is - hogy le kell adni a szakdolgozat témáját, meg írassam alá a konzulensemmel is...

Na jó, először is nincs konzulensem, nincs témám, és nincs úgy semmim sem!  Azt tudtam kinél nem akarok, aztán mi az amiről nem szeretnék írni s mi az amiről nem is tudnék :) Végül is történelem, azon belül is a nagy kedvenceim az Írek - Irish myths and arts -, remélem és kívánom magamnak a legjobbakat :)

Kaptunk új tanárokat is! Az első dupla órát rögtön a Dékán asszony tartja, akit én csak KIRÁLYNŐNEK hívok, sztem mindenki érti hogy miért is :) Aranyos, lényegre törő és határozott, úgy látszik ezekre az órákra is gyomorgörccsel járok be, nagyon félek, mi van ha azt mondja, hogy maga menjen inkább haza! Az igazat megvallva nem sok kedvem van bejárni, már megint... Az utána következő dupla irodalom erre bőven ad okot! Senki nem tartott ma órákat, csak a prof. és maradjunk a kiléte felől ennyiben is! Azt hittem bealszom, annyira levegőtlen volt a könyvtárszoba ahol voltunk, se ablak se semmi természetes fény, csak az a hülye neon lámpa(ami meggyőződésem, hogy elszívja az energiámat). 3-szor is volt, hogy majdnem elbólintottam... milyen jót tudtam volna aludni, bánom hogy kihagytam :)

Pozitív a nap folyamán::- a második - még egy új tanárt ismerhettünk meg, akivel kapcsolatban nagy reményeim vannak, nagyon szépen beszél - legalább is számomra annak tűnik - és kedvesen elbeszélgettünk vele az órán, na és vevő volt a poénjaimra, ami még egy plusz pont :) (már háromnál járunk :))

A nap abszolút vigaszszere: a Ray Ban szemüvegem, amit feltettem reggel és délután is. Természetes, hogy csak azt láttam az emberek arcán mikor megláttak, Hogy ez meg most mi? vagy Ezt meg most hogy, miért? Nem mások miatt vettem meg, vagy hogy most nagyon cool legyek.(amúgy is cool vagyok) Csak mert nagyon tetszett és mert kapartam már a falat egy ilyenért! Imádom ezt a szemüveget, egyszerűen a részem! De most komolyan, régen volt már a birtokomban egy tárgy, ami ennyire egyértelmű ha viselem! Egyértelmű a létezése, és hogy nekem van, már mint hogy rajtam van és hogy hordom. Ez most nem ego.

A nap végén egy tonna könyvvel, és néhány jó szóval tértem haza!

Itthon miközben tv-ztem rám tört a "sulipánik"! Hogyan is fogom megcsinálni az idei félévet? Egyáltalán én ezt hogy is gondoltam?

Ezekkel a félelmeimmel vagyok kénytelen lefeküdni... jájj

Péntek

Egészen egyszerű leszek, mert mint tudjuk; a kevesebb több és fordítva!

Szóval hogy az egyszerű mánia elinduljon, kezdem a napom, csak úgy bummm

na hát ma reggel korán kellett volna kelni, mert Kerianyuval mentünk laptopozni a városba.,(mintha valami tanyán laknék, ahol kútból húzzuk a vizet a mosakodáshoz) pedig csak 15 perc.

Szóval már 3/4 7 kor kellett volna kelni, de előző este azaz már inkább már aznap hajnalban sokáig voltam fent! Így a kelés ahogy az ilyenkor szokott lenni, egyáltalán nem ment könnyen! Kinyomkodtam a telefonom, hogy "még csak 2 perc lécci na lécci" erre bealudtam és 7.10-kor bátyám ébresztett fel valami telefon miatt! Ami tökre fura, mert általában én szokta ébreszteni ami fél órás procedúra, erre meg csak Ő jön, mintha tudta volna hogy ha nem jön akkor egy nagy X lesz a napom.

Szóval összekaptam magam, elértem a buszt, Kerianyu összeszedett a buszmegben és kezdődött a nap!

Legelőszőr piacoztunk, ami elég népszerű még mindig! Na már most, a piacon a sok kínai között van egy tuti hely ahol a világ legjobb trikóit lehet megvenni,  3 éve ott vásárlok mindig, és még egyik trikóm sem ment tönkre, szal jó kis hely. Amint meglátnak a kis kedves eladók, kiáltanak: "érkeztek jégeralsók" ahamm tök jó, mondtam és az egész piac már tudta hgy ki az akinek jégeralsó  kell :) funny :) bevizsgáltam ha már annyira ajnlotta, mivel augusztus elején én voltam az első aki érdeklődött hogy egyáltalán lesz e mostanában. De  nem lett jó, bordásat keresek, az jobb.. Jöttek a Kínaiak, akik helyből mínusz s300-al indítottak. Vett is Kerianyu egy nadrágot. Aztán jött a  tesóm is, mentünk tovább, de még mondtam Kerianyunak ha így költekezik a piacon akkor nem marad már pénz a gépre!

De végül is sikerült megvenni a gépet, sokat tud, nagyon jó, és szép is! (az számít a legjobban)

Házféle beborult és vége lett a szép kis délelőttünknek, majdnem el is kapott az eső! Amint hazaértünk, - mert Kerianyu még megnézte az e-mailjeit nálunk - eleredt az eső... Mondta is hogy akkor biztos esik, ha füvet nyírok náluk, így is lett. Mivel én vagyok náluk a kertészfiú ;)

Miután elment Kerianyu kipróbáltam milyen lehet mosogatni és msn-ezni közben! Szörnyűűűűű; senki nse próbálja ki! A víz kihűlt, a klaviatúra elázott... és 3 óra altt sikerült elmosogatni egy mindössze fél órás tételt.

Utána már féltem megírni a kérelmeket az iskolához, okulva az előbbieken! Szeretnék modult váltani a szakomon belül és ehhez ez szükséges, azért nekiálltam 5 körül 8-ra meglett :) Közben mindennel foglalkoztam csak a kérelemmel nem! Csomó telefon, meg újság stb...

Este is jól tetl, a délelőtt zsákmányolt laptopot vittem Ádám barátomhoz akit megkértem hogy telepítsen már rá programokat, meg úgy mindnet :) Nagyon szívesen tette, és ezúton is köszönöm neki! Vittem neki ajándékba almát és csokit! Amit majdnem én ettem meg! Fura volt egymás mellett ülni és nettezni nem szóltunk egymáshoz, na de bepróbáltam a webkamerát Julcsi-val, és jókat nevettünk, legelőszőr is integettünk meg a szokásos táncainkat mutogattuk. Na itt már azért Ádám is beszállt a beszélgetésbe és együtt vihorásztunk :) Ez van, hülyék vagyunk, ha ketten vagyunk Julcsival akkor meg pláne! Na ő az akivel bárhol,bármikor bármit lehet csinálni hülyeség terén! Kommandóztam vele én már zebrán, vittünk zárt buliba ásványvizes üvegben bort és a party kellős közepén ittuk.. vállalható abszolút! Mellőlünk már mindenki elmegy ha ketten vagyunk, mert ilyenkor idióták vagyunk! Ahogy szoktunk fogalmazni, agyszakadás van és ilyenkor no control!!! Jó sok mindent csináltam ma is :) ezért érdemes volt felkelni ) illetve nem elaludni

Az én kis péntekem így telt, de már szombat van, remélem az is jó lesz!

Blogolás!

Hát, helló kedves mindenki!

Elszántam magam végre én is, hogy megkezdjem cyber életem első lépéseit.
Már a bejelentkezés sem ment könnyen. Ila, egyik csoporttársam, már "vén lónak" - remélem nem veszi zokon - számít a szakmában, na már itt kedvet kaptam hozzá. Szeretek közvetíteni az emberek felé, na meg a jó öreg kommunikáció, és voltaképp ez még is csak a net, ki tudja holnap én leszek a modern Shakespeare :) Rendszeresen olvastam a blogját, és érdekesnek is találtam! Na hát már napok óta érzem a késztetést, hogy valamit kéne már tenni, amolyan - " most ez kell nekem "- cselekvés. Hát megnéztem melyik a legtutibb és legmenőbb blogos hely, ahol legalább akkora csillag lehetek, mint saját kis életemben. Aztán mikor az egyikre be akartam jelentkezni eszembe jutott, hogy "de hát itt van ez is". Szóval egy enyhe bal kanyarral gyorsan regisztráltam itt - ami egyébként elég könnyen ment, nem is értem - és már írok is :)
Van mit, szóval már előre is elnézést mindenkitől, mert hogy ezt a mozgalmas nyarat le kell írni! Végtére ez egy könyv, a sajátom :) Eszembe jut, hogy mennyire szeretem olvasgatni az ilyen jellegű könyveket. Egyszerűek,néhány megálló között egy-egy fejezetet el-el tud olvasni az ember és nem utolsó sorban szórakoztató is :) Ezt most inkább hagyjuk...

Mindenkinek üdvözlet, és remélem sok sok érdeklődő néz majd be hozzám!