Ugyan már, kivel mással történne meg ilyen, természetesen velem :)
Hetekkel ezelőtt, egyik szívcsücsök szólt, hogy beadhatnám hozzájuk az önéletem; vesznek fel hozzájuk új embereket! Sehol senki, úgy hogy beadtam, elküldtem, áldásom adtam rá. Ám még aznap szólt egy másik angyalka, hogy hozzájuk is küldjem el magam feltétlenül, mert oda is vesznek fel embereket! Az előbbi egy nagy elektronikai áruház, az utóbbi pedig egy telekommunikációs cég a magenta színeiben!
Előbb az elektronikához mentem, szépen felöltözve, kicsípve renbeszedve magam. Igen ám de már az elején lekéstem a buszt, aztán hívtam fel őket, hogy sorry, de csak 2 órával később, mert előbb jött a
járat. (már azt sugták a megérzéseim, hogy meneküljek)
Pff a pofám szakadt le konkrétan. Mind1 nehézségeim árán bejutottam.
A főnökkel beszélgettem el, kb 3 mondatban. Aki egyébként egy roppantul arrogáns, bunkó, tuskó ember, akit még a világ nem látott a hátán. Minden szava csupa támadás, melyek egyenként fel vannak szerelve mindeféle NATO által betiltott fegyverekkel. A létező összes ismerősőm mondta, hogy vigyázzak vele. Kedvesen mosolyogtam,minden kérdésére és úgy válaszoltam. Nem nagyon tudott hova tenni, egy pillanatig még zavarba is hoztam. Hát, innen is excuse me Mr, de engem nem nagyon érdekel ~és lehet hogy ez nagybaj~ hogy ki vagy és honnan jöttél. Megadom a tisztelet, a fent említett "fajon" kívül.
Bár úgy látszik nagy hatással lehettem rá, mert visszahívtak, és már a szerződést írtuk volna alá. Amikor is és tettem egy kijelntést, hogy nekem még van egy másik időpontom a "magenta rendhez" és mivel belső ember szervezte, így el kell menjek oda. Mondták OK, de addig ők felvételiztetnek tovább.
Mondtam rendben! Már itt tudtam azt, hogy ennek annyi.
Ezután meg is kaptam annak rendje és módja szerint a letolást mindnekitől! Kutyát sem érdekelte, hogy addig mizujs velem, jól vagyok-e, vagy egyáltalán,hogy vagyok.
Na ez volt az a pont, ahol már én sem kéregettem bocsánatokat mindenkitől. Inkább viszsakérdeztem , hogy mi a hugyköves jó édes egeret akarnak már tőlem??? Mi ez a nagy kirohanása mindenkinek. Mert "féltenek".
Hmmm el is hiszem 1-2 embertől, de akkor sem kellett volna leordibálni. Természetesen ezek után nem kerestek ezek a lelkek. Tudja az ég, hogy miért, én a mai napig nem vagyok vele tisztában, hogy ebből miért kellett ekkora cirkuszt abraka-dabrakázni! Mindenesetre nekem nagyon érdekes volt a szitu. Ami a legjobban kirántotta a biztosítékokat az a következő mondatom volt:
" egyszerűen nem éreztem,hogy nekem ott kell dolgoznom!"
Pfff ezen fennakadt mindenki.
Sajnálom, de ez tényleg így van!
Jól van, teltek a napok, én emésztettem magam a történéseken. Kb 1 kezemen meg tudtam számolni, ki volt az aki felhívott, hogy semmi baj, a másik jobb lesz, hajrá hajrá. Amikor is eljött a másik interjú napja. Megint felöltöztem, szépen okosan, még nyakkendőt[!!!!!!!!!!!] is kötöttem. Irány a "magenta rendház".
Az interjú elég jól sikerült. Mindenről megkérdezgettek, hogyan értékesítenék, milyen stratégiákkal stb... Amikor a szabadidőhőz értünk, hülye fejemmel nem mondtam semmit a kreatív dolgaimról, cska némán ücsörögtem, és mondtam, hogy: "családommnak segítek és az alkalmi munkáimat végzem". Ennyire unalmas választ már rég adtam.
Megkérdezték, hogy miért szeretnék ott dolgozni.
Válaszom:
"Gondolom már az előttem lévő emberek elmondták, hogy egy jó csapat részesei szeretnének lenni, én ezen túl úgy gondolom tudok is csapatbandolgozni, és úgy látom hogy za egyéni munkára is ugyan akkora hangsújt kell fektetni. Mind egyénileg mind csapatban jól tudok dolgozi. Továbbá szeretném bejárni az előttem álló lépcsőket, mert úgy gondolom, hogy rengeteg lehetőség van a fejlődésre." Itt folytattamvolna még azzal, hogy szeretek emberekkel foglalkozni, de leállítottak...
De úgy vettem észre tetszett az üzletvezetőnek :$
Tovább beszélgettünk, és ahogy észrevettem elég jó válaszokat adhattam! Csak annyi a baj, hogy kb hónapokba telik még, mire viszsajeleznek.
A belső emberemet viszsahívva, megtudtam azt is hogy tetszettem az üzletvezetőnek. A beszélgetésünk végére azt hitte, hogy már van ilyen tapasztalatom, pedig nemvan! Szimpatikus voltam neki!
Most így pár hét elteltével az a nagy helyzet, hogy elektronika nem jött össze, "magenta rendház" pedig még nem jelzett. Nagyon szeretném a magentát!
Földanya adj energiát! :)
Szóval itt volt a nagy helyzet! Évek óta végre állásajánlat, ráadásul kettő is! Megvolt a nagy választás, és most az a helyett, hogy egy sötét ám munkát adó helyen dolgozhatnék/várakozom a lehetőségre, amiről érzem hogy jó lehet nekem, hasznos.
Kérdés >> ti hogy tettek volna a helyemben?
