Történt mindez szombaton.
Délelőtt, a már szokásos, kórus próba. Készülünk a következő fellépésre, jön a bál, szóval rengeteg munka van! Reggel 9-kor mentem el itthonról, a próba egészen negyed 2 ig tartott, sikeresen elcsúsztunk vele. De legalább most képben vagyunk, hangilag, szövegileg stb...
Bár a próba vége is érdekesen végződött, számomra legalább is.
Olyat mondtam, amit nem gondoltam volna, hogy egyáltalán ott akkor kimondani! Ennyire azért nem komoly, de még is rólam/rólunk volt szó! Így elmondtam sérelmeim, észrevételeim, javaslataim annak az embernek akinek kellet! Akire akkor is berágtam mikor átszerkesztette a reklám anyagot a Novemberi rendezvényre, és akit ha jól emlékszem Z-nek hívtam már korábban is!
Elmondtam, hogy mennyire, nem szép dolog ilyet csinálni, meg egyáltalán, elküldök neki egy tervezetet, ő visszaküldi átszerkesztve, átírva és nem módosítható formátumban. Hát köszi. Ezt tegnap is szépen megköszöntem neki. Hozzátettem, hogy ha egymás szájába fogunk szarni, akkor az nem visz előre bennünket! Nem tudunk sehova sem fejlődni, most pedig az lenne a cél, hogy minél jobbak legyünk!
10 és pár éve benne vagyok mindenféle szervezésbe a kórussal kapcsolatban, Z-nek ez az első éve hogy bált szervez, és hogy egyáltalán tudja hogy mit kell csinálni. Megnyugtattam, hogy bízzon már bennünk, mert így nem lesz semmi, hogy csak az a jó, amit ő gondol! Válaszul, elismerte, hogy neki csak az a jó, ami tőle származik, az ő ötlete... csak gratulálni tudok.
Nyilván mindenki ragaszkodik a saját ötleteihez, és az elgondolásaihoz, meg van győződve róla az ember, hogy annál aztán nincsen jobb út. Mindnyájan ilyen és hasonló tudattal rendelkezünk. De némelyikünkben megvan a kompromisszumra való hajlam, a törekvés, hogy más is tudjon érvényesülni saját érdekeink mellett. Nem csak az önzés és harácsolás! Ezt az állapotot, nagyon sok önuralommal és szabályozásokkal lehet elérni, én ezt vallom. Saját ötleteink és igényeink megvalósítása során az ember észre veszi hogy mennyire önző is. Ezt visszaszorítani igazi művészet! Talán akkor vesszük észre magunkat, mikor minél több állomást érintünk a megvalósítás útján.
Néhányan útközben ráeszmélnek, és időközben stratégiát változtatna! Legvégül elérik vagy csak részben érintik céljukat, de nem károsítják, vagy csak részben károsítják környezetüket.
Aztán vannak, akiket csak a cél elérése, saját ötletük megvalósulása érdekel, az hogy minél jobb, nagyobb, szebb legyen a végtermék. Az önkifejezés ama foka,melyre ha csak rá pislant az ember már elalél!
Megint mások,-akiket nem szeretek-, a teljes önfeláldozás oltárának papnői! Akik mindenki előtt tanubizonyságot téve, feláldozzák saját ötleteiket, csak hogy más érvényesülni tudjon. Megadván annak a képnek az illuzióját amit esélynek nevezünk! Csak hogy az első adandó helyzetben, pillanatban, ahol elhinnénk, hogy a lehetőség adott, egy enyhe jobb kanyarral ezek a papnők beelőznek bennünket. Mind ezt kacagó szemekkel és teli szájjal téve! Nem szép dolog!Majd legvégül rajtunk uralkodva tesznek ama példák tárgyává, melyeket kirakatokban mutogatnak!
Végül, a kedvenceim! Akiknek, tehetségük, kreativitásuk, és ötleteik eget verően egyszerűen bonyolultak! Kitartásukkal bármire képesek, ám miközben légváraikat építve nem rombolnak, inkább építik azokat a kapcsolatokat, amiket mások lerombolnak! Céljaik eérése érdekében még néha stratégiákat is módósítanak, de legvégül teret nyernek a önmegvallósítához! Kiállnak ötleteik mellett, még ha nem is hisznek benne igazán, de arról bizonyosak, hogy ha hitük megvan akkor képesek a megvalósításra. Nem Isteni hitről, vagy egy egyfajta egyetemes egyházról kell itt értekezni. A hit bennünk rejlik, vallja ezt sok ember! Valóban így lenne? Vagy csak mese? Ezt már tényleg mindenkinek magának kell eldöntetnie. Minden esetre én abban hiszek, hogy képes vagyok a dolgaimra, azok megvalósítására, és közben barátok szerzésre, megtartására! Még ha ez lehetetlen dolog is! Szeretem a kihívásokat! Hiszel önnönmagamban, hogy aztán másban is hihessek!
Sikerült jól elkanyarodnom, rég volt ilyen megindulásom a szavak terén, most ez is visszajött ;)
Szóval a nap további részt a Nívea biztosította számunkra. Velem volt Bori is, így ő sem maradt ki a jóból ;)
Róla is érdemes lenne írni egy bejegyzést, de talán majd később! Normalizálódni látszik az amit régen rossz volt!
Szabi, a történet egyik nagyon fontos szereplője, egyik itthoni haverbarátnőm pasija akit meg Cilinek hívnak. Szóval, Borival nagy vidáman csullankodunk haza a próbáról, nevetgélve, meg kiabálva egymással, hogy melyikünk a nagyobb sztár, és egyáltalán ki ugat kinek, és ki nem...
Szabi, megáll az utcán, odahívat magához minket, és gyorsan leadja, hogy neki van niveás ponyvája, amiből gyorsan vágjunk ki egy "boldog szülinapot" felíratott. Mert hogy Cilinek az lesz a szülinapi ajándékja, hogy elviszi sárkányrepülésre, és ha elrepül a házuk felett akkor a mellette lévő focipályán megpillanthassa a feliratot! Mondta hogy már otthon is keresett, na szép.. jól kiröhögöm, menj a fenébennel lerendezem. Nah mondom persze, tutira nem! Segítettünk, mert jó bulinak ígérkezett, és az is volt ;) :)
Spuri haza Boriékhoz, kivágni a betűket! Mivel a művelethez volt 30 percünk, így nem törödtünk a formai követelményekkel, ahogy tudtuk úgy vágtuk! Kész lettünk a felirattal, futás vissza a focipályához, ahol mindezt kiratuk, lefogattuk, megorganizátluk!
Vártuk a sárkányrepülőt Cilivel. Amíg nem érkezett meg, addig a létező összes hasonló zajra azt hittük, most jön! De végül csak odaért, meglepődött, integetett, mi is neki! Ugráltunk, lekaptam a sálam és azzal is intettem! Nagyon jó volt! Élmény az ünnepeltnek, élmény nekünk! Kint voltak Cili szülei, testvére...kb 15 méterrel a föld felett látni egy sárkányrepülöt, amiből integetnek! Háááttt, bakkker! Rég ki akarom próbálni, ezt most adott azért még hozzá, hogy mi hamarabb megtegyem én is ;)
A földet érés után, sírva hívott bennünket, hogy mekkora idézem: "állatok, vagyunk!" nagyon szeret bennünket. Mondtam neki, hogy a Szabit szeresse, az ő ötlete volt, mi csak segédek voltunk, de ezért cserébe egy nagy zsák níveás terméket kérünk :)
Jellemzően, délután 4-re értem haza... és tényleg keresett otthon Szabi.. :) Sokan csak lebunkózzák Szabit, a természete és viselkedése miatt. Minden embert lehet kezelni, és mindenkivel meg lehet találni a közös hangot, aki nem tudja azt kéne bunkózni :D:D:D jó azrét nem, de talán még is :D;) vagy ha erre, hogy mindenkivel megtalálom a közös hangot csak én vagyok képes, akkor meg nagon ügyes vagyok! Bár ezt nem hinném ;)
Este még találkoztam Ádámmal ♥ is, végre,végre..... teáztunk(ő sörözött), beszélgettünk, csatlakozott Bori is. Aztán felvett bennünket Nádasi és hazamentünk Ádámékhoz, dumáltunk, majd hazajöttem!
Jó volt végre nem itthon senyvedni! De ezt is ám olyan, nagy lelki harcok árán éltem meg hogy most el kell menjek itthonról. Le kéne már szoknom erről, mert felesleges hülyeség! Jól éreztem magam velük és végre nem msn-n meg facebook-on irkáltunk egymásnak hanem oszthattuk az észt szemtől szemben ;) Nádasi kiakadt a 164 ismerősömön facebookon, hát ezen aztán ki lehet ... sztem nem olyan sok... ha egy 1es is lenne előtte, na akkor :D
Reggel fellépek facebookra, ki van fent, na ki? Nádasi, válaszolok egyik postjára és egyből recommentel... :D vicces! Azt mondja én tettem függővé, dehogy is!
Ez volt az én szerény szombatom!
Ma nyert a Győri ETO KC, továbbjutottak, hajrá csajok! Ma újra éreztem a késztetést, hogy el kell menjek már végre egyik meccsükre!