Véletlen...

...nem hinném hogy az lenne! 

"picit tv-t nézek közben gépezek" alapon, lent ücsörgök a TV előtt és közben meghallok egy ismerős számot!

Szívem hirtelen összeszorul és csak Írország jut eszembe!

Nem tudom miért!?

Majd ráeszmélek, mikor kint jártam sokat hallgattam ezt a számot! Nagyon szerettem az a 10 napot!

Különleges 10 nap volt az számomra, nagyon hiányzik, mindig megmarad az emlékezetemben, tudom hogy még visszatérek!

Tessék most meg Gregory énekel,akinek ez már a második posztumusz albuma, meghalt betegségben, én nem tudtam, Kati hívta fel rá a figyelmem.

Kati is járt már Írországban, ő 6 hetet volt kint. nagyon irigylem tőle azt a 6 hetet! De legalább ő is tudja már hogy mit érzek! Szóval Gregory, azért érdekes, mert ez a klipp kint készült Írországban és gyönyörű tájakat mutat be!

Hiányzik, nagyon hiányzik Írország!

díszítőLM (díszítőelem)

Érdeklődnek a blogom iránt az olvasóim, aminek én nagyon örülök. 
Annak a legjobban hogy olvassátok a gondolataimat, és hogy hiányoljátok is őket!

Így most talán írnék az elmúlt napokról, amik azért tartalmasak voltak ám!

Kedden, mint már írtam legkedvesebb izémmel találkoztam, nagyon jól telt az este, és azóta is hiányolom...

A következő napot már nagyon vártam! Vezetni voltam, megint. Amit szeretek, csak vannak olyan dolgok amiktől kicsapkodják a biztosítékom és elmegy a jókedvem, pl.: az hogy az oktatóm komplett idiótának néz! Már pedig azért is, mert azt gondolja, hogy nem tudom megtanulni a 2 oldalnyi műszaki adatot, vagy mert azt gondolja hogy nem merek fékezni... :O (pedig ez badarság)

Nem tagadom, nem vagyok egy nagy műszaki agy, de még így is értek pár dologhoz! Azért az egy kicsit meglepett hogy még azt sem nézi belőlem ki, hogy hol kell megnézni az olajszintet :S Baszki nem egy agyműtét megnézni az olajszintet. Nívópálca stb... aztán felhoztam a fűnyírást, mert kb. a művelet  az majdhogynem ugyan az! Csak mikor füvet nyírok akkor minden egyes alakom előtt le kell ellenőrizni! Kasza, olajszint, benzin... Hmmm kísártetiesen hasonlít :)

Szóval egy kicsit türelmetlen vagyok! Már rég a forgalmit csinálnám! Mert annyira jó volt mikor második rutin-os órán megszólalt egyszer csak, hogy akkor most irány a forgalom. Még mindig cseng a fülemen az a mondata: "veled én nem fogok félni majd a forgalomban, jól megy ez neked!" Én akkor úgy mentem haza mint egy héliumos lufi. (magyarul: szárnyaltam)
Mindig dicsér, hogy másoknak sokkal szarabbul mennek a dolgok! Most  meg már ráadásul a vizsgapályán gyakorlunk. Azt hittem, hogy nah végre, ott úgy sem szoktak sokáig gyakorolni, mert csak akkorra mennek az emberek, ha már a következő alkalomkor vizsga... Hát nem jól gondoltam :S

De azért csak mondja, hogy ne aggódjak már annyit, mert másnak fele ennyire sem megy! Kicsit flegmán mosolyogva csak annyit mondtam: "engem a másik, baromira nem érdeke!" Kicsit el is szégyelltem magam, hogy ugatok! Az az igazság hogy ő is meglepődött rajtam, mert csak pislogott, hogy "na nézzenek oda a bölcsész gyerek meg megszólalt!"

Annyira nem volt komoly, meg bírjuk egymást! Rendes, jól oktat, szoktunk poénkodni, meg egyfolytában eltereli a figyelmem, azok a "jó csajok" vagy, hogy "ennek meg annak milyen jó a cicije". Na kösz így tartsam egyben az autót, miközben reflexből bámulok. :D

Az egykezes kormányzás visszatért, és most már úgy vezetgetek a pályán, hogy a másik tanulókat nézegetem! Talán lehet hogy ezért nem esedékes még az a rohadt vizsga! Minden esetre én minden erőmmel azon vagyok hogy minél előbb meglegyen!

Ma reggel szerettem volna egy kisit vezetni nővérem autóját, de nem nagyon jött össze, mert ő és a barátja elmentek wellness-elni! A pofám leszakad, vagy inkább csak irigykedem! De remélem kipihenik magukat!

Most fejeztem be(illetve le egy tábla hungarocellt :)) 4 darab hungarocell hópihe kivágását! A következő hétvégi "Mikulás produkcióra" kell dekorációnak! Amiért megint meg kellett harcolnom! Én néha csodálkozom, hogy hová teszik az embrek a szemüket, de lehet akkor hogy már megint bennem van a hiba!

Szóval összeülnénk megbeszélni, hogy akkor milyen legyen a díszítés, mire a "másik aktív díszítő társ" már hozza a kis dekor anyagot, és el van döntve hogy minden fehér-lila és ezüst és csillogó lesz! Ne de ekkor jövök én! Így lettek hungarocell hópihék, amik belógatva lesznek a plafonról és nagyon kis csinik lesznek a térben! Mini tuják világító sorral plusz a színpadon elől egy világító sor végigfuttatva, és még egyéb kisebb kiegészítések a filcből készült hópihéknél- még több csillámpor :D!

Erőszakos és önfejű vagyok! De a "másik felem" is az akivel igazán csak kettőnket érdekel ez a díszítés! Nem vagyok vele összeveszve! Sőt együtt ötletelünk mindig mindenen, csak néha azt gondolja hogy mindent neki kell csinálnia! Mivel én jó fej vagyok, így szóltam neki, hogy "nem kell ám mindent magadra vállalnod, segítek!" Láttam hogy egy picit megnyugodott! Csak hát na mind1, aki velem kezd az a "nehéz fába vágta a fejszéjét". Szóval, nem adom magam könnyen, és legyen az bármi nekem aztán hozzá kell szólnom, meg bele kell ütnöm azt a baromira hozzáértő orromat!!!(hangosan nevetek)

Meccselgetünk azért rendesen, és szerintem ő is élvezi, hogy végre nem hagyják rá a dolgokat, hanem van aki úgy mond elmondja hogy van más lehetőség is, és lehet vele kompromisszumokat kötni, és kreatívkodni.

Nagyon tuti lesz a díszítés, majd készítek képeket, közszemléletre :D

Anyuval is itthon megvívjuk a mi kis kreatív csatáinkat! Azt hogy kreatív vagyok, részben tőle is örököltem. Nagyon ügyes, eredeti és talpraesett, használható ötletei vannak, amiket a munkahelyén tud érvényesíteni. Itthon  már kevésbé, erről én gondoskodom! Jön az elképzeléseivel és én meg jól rázúdítom kerge elmém rémszüleményeit! Már ki tudom játszani, illetve egymást játsszuk ki. A legjobb módja, hogy nem kérdezünk, csak feltesszük a díszeket. Na aztán ilyenkor nevetünk a másikon az "engem nem érdekel hogy te neked hogy tetszik így lesz és kész, le vagy szarva" mondat kíséretében! És komolyan ez van! Legyen szó egy nagy váza virágról,vagy csak egy terítőről. Kriminális vagyok! De anyu is :D

A konyha miatt is annyit vitatkoztunk mire végre megegyeztünk! Tiszta hülyének nézett a festő is, meg úgy egyáltalán mindenki, engem meg már megint mindenki "lehülyebuzizott" hogy "nekem aztán baromira ott azt kell magyaráznom, nem mindegy hogy hogy néz ki az a szerencsétlen konyha?" Hát nem! Sokkal jobb, sokkal többen jönnek hozzánk, mert szívesen fogadunk vendégeket, és sokan dicsérik meg :) Előtte nem szerettünk ott enni, azóta nagy vacsorákat csinálunk, és sokan esznek nálunk! Aztán ha valaki megkérdi, kinek volt az ötlete ez a konyha, meg egyáltalán.? Anyuval egymásra nézünk, és belekezdünk, hogy hát az úgy volt... felhozzuk a régi balhékat és visítunk egymáson!

Már nagyon várom a karácsonyt, a készülődést, és a karácsonykadíszítést, itthon a lakásban való díszítést, újabb és újabb csaták helyszínét :)

randevú a legkedesebb izémmel

...aki csak olvassa ezt a bejegyzést, felkapja kis fejét, "végre összejött neki"...

Nem úgy van az kérem szépen!

Legkedvesebb izém, nekem csak Mariann, mindenki másnak Reni; egyik  legkedvesebb és legjobb fej (és csak szuperlatívuszok jutnak eszembe) barátom. Már a névválasztás is vicces, akár csak megismerkedésünk! Az én családom megrögzött "nagycsaládosok- egyesülete" tag. Hát Mariannék családja is az! Anno mikor még 1-essel kezdődtek az éveim (jejj de szörnyű ezt leírni), pesten táboroztunk. Ott volt Mariann is, aki már akkor is Reni volt! Első látásra utáltuk egymást, de nagyon! Én őt még csak akkor láttam először a csapatban. Szerintem ő is engem! De tudattuk a másikkal hogy kölcsönös ez az un-szimpátia...

Anyu szervező volt, így én meg a segédje! És annyira puncsos, ügyes, okos, jó fej gyerek voltam; hogy segíthettem az altatásban. Így mindenhová be kellett mennem, és elemlámpával fényezni, akik nem aludtak azokat meg "megverni"!

Hát Mariannék szobájába is betévedtem, és amint fényeztem, leüvöltött hogy "takarodjak már ki onnan, meg különben sem kéne világítanom!" és egyéb jelek! Na és akkor ott "leMariannoztam!" "Mariann aludjatok márr"

Hát igen ez volt talán a 2. napon, a 4-ből... Jah hát mondanom sem kell, hogy sikeresen megutáltattam magam a csapat felével! Nem baj, de akkor is én voltam az esti kém, a felügyelő...

Igen- igen, a tábor végén, baltával a fejünkben váltunk el egymástól, legalább is sztem tuti odaképzelte ő is a fejembe!

Aztán a következő nyári táborban, valami megváltozott. Annyira hogy elválaszthatatlanok lettünk! Kb. mindent együtt csináltunk, és végre most már nem szitkozódtunk, hanem gügyörésztünk egymásnak! Nagyon megszerettem, és szerintem ő is engem! (ajánlom neki hogy igen!!!)

Onnantól kezdve, viszont egy megmagyarázhatatlan kapocs alakult ki közöttünk!  Bármilyen kirándulásra megyünk az egyesülettel, mi csak együtt létezünk! És mikor a kötelező "neked most a családoddal kell együtt lenned" órák vannak, mindketten szomorúan vesszük tudomásul, hogy baszki  nem lehetünk együtt :(

Én nagyon szeretem a családját, egytől egyig jó fej emberek gyülekezete! Furcsa, de mindegyikkel el tudok beszélgetni, szinte bármiről! És ez nagyon "áldásos dolog". A fordítottját állíthatom, nem kell aggódnom, hogy ha a családommal egyedül marad kedves Mariannkám,akkor féltenem kellene! Örülök ennek! És erre pont tegnap este jöttem rá, már mint arra, hogy ez mennyire klassz dolog, hogy végre egy olyan "emberem" van akit bátran felvállalhatok a családom előtt, mert szeretik, megbecsülik és imádják :)

 

Félre ne értse senki! Mindenkit szeretek aki közel áll  hozzám, és mindenki pontosan tudja hogy kit kiért, miért szeretek! Meg lehet nyugodni, nem csak Mariannkám az egyetlen akit hazahozok, de most róla írok! Különbem is, neki még nem is szenteltem egy blog-bejegyzést sem! Vili? Nah azé'!

A másik kedvenc dolog, ami nagyon működik vele, az a nevetés! Bár aki velem van az sosem szomorú, azt nagyon utálom! Szomorkodni ott van a kispárna! (ha az mesélni tudna).

Ha együtt vagyok Mariannkámmal, akkor tőlünk hangos a város, a kávéház, a buszpályaudvar, a vasútállomás, a vonat, a busz, a ruha bolt, a főtér, az "újegerszeg".... minden, még a MC is :D

Együtt bámuljuk az embereket, és együtt bámulnak miket is az emberek... "ezek meg kik" gondolatok kíséretével!!!

Amit még észre vettem, egyébként tegnap, hogy egy kicsit féltékenyek vagyunk egymásra! Én jól kijövök a tesójával Dáviddal, aki egy picit divatmániás :)(sztem pont ezért bírom annyira őtet).

Mariann bár nem mondja, de látom rajta, hogy azért annyira ne örül, hogy ha esetleg ott van Dávid is és elég jól elbeszélgetek vele, annyira hogy Mariann kimarad a beszélgetésből! Szóval látom rajta hogy egy picit nem esik jól neki! Tegnap este mikor találkoztunk, én vonattal jöttem haza, kikísért vasútállomásra. Ott beszélgetünk még egy kicsit, mikor is egyszer csak megjelenik bátyám, aki épp vezetni volt! Szereti bátyámat, jókat szokott vele beszélgetni... és hát most velem esett meg az amit fentebb leírtam... szépen kimaradtam! Hey-hey mondtam is hogy ott vagyok áám! Na és akkor végre leesett! Hogy én is ezt teszem vele!

Nem hogy szomorú lettem volna, inkább örültem, és végre végre világossá vált a dolog, hogy miért is szeretem Mariannkámat :D

Féltékenyek vagyunk a másikra, hogy milyen jól elkommunikálgatnak a családjaink többi tagjaival! De ugyan akkor örülünk is neki, mert ez pont hogy jó! És remélem ez a kicsiny féltékenység meg majd elmúlik :) (akik most azt hiszik hogy borzalmasan féltékenyek vagyunk egymásra, el kell hogy keserítsem őket... :D)

Szóval hogy most már a "randiról" is írjak! Szanaszét fejemmel hazaértem Szombathelyről, a megbeszélt helyre sietek, ahol is már vár rám a kis szentem! Nézeget nagyon keresi már hogy honnan is jöhetek! És igeeen, észrevett, pont a másik irányból jöttem :) Már messziről mosolygunk egymásnak!

Eredetileg teázni indultunk volna, de most tették fel a belvárosban a díszeket az oszlopokra így inkább kikértünk magunknak 2 forrócsokit, és sétáltunk egy nagyot! :)

Mariann őszinte és sallangmentes, szóval ha valamit igazán meg szeretnék tudni, akkor tudjam kit kell kérdeznem! Bár amennyire ábrándozók vagyunk, annyira realisták is! Szóval mintha saját magamnak adnék egy pofont... wááá erre is csak most eszmélek rá!

Elvoltunk még a karűcsonyi vásárba, és megállapította M hogy a város már "újegerszeg" tele új emberekkel. Alig látszik hogy pestről jár haza... remélem jövő ilyenkor én is onnan járkálok haza...shhhhhhhh

Nagyon jól éreztem vele magam! Sokat beszélünk, majdhogy nem minden nap! Most nagyon természetes, hogy van nekem!

Aztán leültünk egy padra, néztük a fényeket(nem nem a csók következik, baszki mondom, hogy nem a csajom) és Sopron majd Pest feelingem volt. Sopronban voltunk utoljára együtt(most hangosan visítozik a gép előtt és mondja hogy nem, mert még utána is találkoztunk egyett, igen igaaaz). De Sopron az nagyon jó volt!

Szóval ahogy leültünk a padra, bekussoltunk mindketten! Jól kihadonásztuk magunkat abban a 1/2 órában amíg sétálgattunk a városban... belevágtunk a másik szavába, ugráltunk az utcán, és a szokásos ledöbbenős nézéseink :D

A következő tény, ami súlyosan leamortizált engem legalább is! Már nem lehetek fiatal apuka(jó de még igen). Úgy értve: már nem fogok 40 évesen a fiam /lányom szalagavatójára menni! Feltett szándékom volt az életben, fiatal apukának lenni. De még egy valamire való komolyabb kapcsolatom sem volt, akkor meg mit akarok! Szóval a terv a következő, ami azért egy kicsit megnyugtatta mindekttőnk lelkét!

24 éves korunkig kiéljük még magunkat! aztán szerzünk egy komoly kapcsolatot amiben 4 évig élünk, majd 28 évesen megházasodunk és már 30 éves korunkra 2 éves gyerekünk lehet! Abban mindketten egyetértünk, hogy egy pár éves(1-2) kapcsolatból nagyon nehéz megítélni azt, hogy a választottunk kitart életünk végéig, vagy hogy én kitartok e mellette. Hogy vajon igaz e a mese "az igaz szerelemről és az életünk igaz párjáról" azt mindenki döntse el maga! Én a feltétel nélküli szeretetben hiszek, az elfogadásban; és abban hogy van valahol egy lány akivel le tudom élni az életem, és még el is tud viselni engem. De jó lenne megtalálni még 24 éves koromra, mert különben öreg apuka leszek! Vicces, de azén apukám 28 vagy 29 volt mikor elvette anyut :) Lehet nem véletlen ez a bűvös szám!

Sokan gyereknek gondolnak még! Én ezzel nem mindig értek egyet! Azzal már sokkal inkább egyetértek, hogy gyerekes vagyok, vagy hogy gyermeki az őszinteségem!

Én csak úgy vagyok magamban az vagyok akit látsz kívülről!

Ha gyermek, akkor neked az, másnak a férj, vagy szerető, vagy dolgos fiú gyermek, vagy borzalmas ízléssel öltözködő fszfej, vagy egy hülye buzi aki azért öltözködik kirívóan (szerintem annyira nem is) hogy megnézzék, vagy őszinte barát, vagy ezernyi más! 

Nem számít hogy ki minek tekint, miután megismer úgy is világossá válik számára, hogy a csomagoláson túl, amit elsőre felfedezett azon kívül vannak más értékeim, amik sokkal fontosabbak, mint a rózsaszínnapszemüveges kitűzőm :D. Rájön hogy sokkal komplexebb, s minden bele illik az előbbi felsorolásból, nem csak az az egy dolog amit észre vett elsőként!

Nagyon jó kis esténk volt! Beszélgetős, nevetgélős, és végre-végre este volt!

Hát nem tudom Mariannkám milyen élményekkel, ment haza, de én nagyon jókkal, olyan természetesnek tűnt hogy találkoztunk, már várom a legköveztkezőt (igen a legkövetkezőt)!

hétvége...

Nagyon fáj a torkom, talán most itt kezdeném a mondanivalómat

A hétvégém nagyon jól telt, még a felháborgásom ellenére is!

Szombaton reggel próbával kezdtem, ,végre össze tudtuk próbálni a kórus és a színjátszó közös produkcióját :) aztán pedig az esti fellépésre próbáltunk :)
Végre van a kórusunknak egy új karvezetője, aki nagyon szimpatikus, tehetséges, jó hangú, és nem harácsolni akar! Az előző kórusvezetőről nem szeretnék itt írni! Nem érdemli meg hogy sorokat pazaroljak rá! Már ez a 3 mondat is túlzás róla!!!

Az alkalom egy Szent Pál napi rendezvény volt, és mivel eléggé egyházi vonatkozású a kórusunk és mivel a kórus alapítványa szervezte a programot, így mindenképp énekeltünk!

A délután kapkodással készülődéssel, futkosással telt, ahogy azt ilyenkor megszokta az ember! Végig ültük, becsülettel, a hosszas előadást Szent Pálról, aztán a rövid szünet után mi következtünk!

Nagyon izgult mindenki, mert már régen voltunk egy ilyen színvonalas rendezvényen, és ráadásul ez a "mi" szervezésünkben zajlott! Gyors beéneklés, egy egy darab átvétele és irány a színpad!

Hozzáteszem hogy tele volt a kultúrház, minden szem ránk tapadt és kíváncsian várták hogy mit adunk elő!

Nagyon jó volt énekelni, végre végre, már nagyon vártam. Azt hiszem az előbbi bejegyzésekben már írtam hogy mit is jelent nekem a zene... hát most aztán helyet is kapott ez a jelentés!

Annak ellenére, hogy csütörtök óta nagyon gáz a torkom! Rekedt vagyok még most is, és be vannak gyulladva a hangszálaim! Tegnap szereplésre is majdnem elment a hangom! És mindenki tanácsokkal látott el, most ezt idd meg azt idd meg! Huhh... köszi maradok a jó öreg tejánál :D

Azért készítgettem magam belülről: "haló Ádám, ezt most nem cseszheted el! szedd magad össze, és tedd oda, mutasd meg, tudod te ezt, hangod meg bírni fogja" Legalább is csak reménykedtem hogy a felét el is hiszem amit mondogatok magamnak!

Mielőtt felléptünk volna, arra kértem a kis énekes-társaimat, hogy csináljunk egy energiakört! Hát, féltem hogy majd kinevetnek, "menj a fenébe, baszki kinek van erre ideje". Hát volt nekik, meglepődtek, de ahogy mondtam, ők úgy egyből adták a kis kezüket, és csináltunk egy szép kis kört :) Közben nem bírtam magammal, és persze hogy kértem őket, arra, hogy figyeljenek oda, ne a volt karnagynak énekeljenek, hanem maguknak a szeretteiknek, és hogy szívből csinálják az egészet! Gyorsan kihasználva a helyzetet még hozzá tettem, hogy a hangom is bírja, mert már akkor nagyon ramaty volt!

Minden szempár csillogott, és úgy mentünk fel a színpadra! Egyszerűen csodásak voltunk, se egy hamis hang, s egy baki! Lehengerlőek voltunk és jók! Igaz egy egy szám között kellett köhögnöm, de bírtam végig :) az az energiakör, ugye?

Bár a hangszereket a régi karnagy nem hajlandó visszaadni, pedig milliós értékek vannak nála, így jobb híján az óvodától kértünk hangszereket. A legutolsó szám után mindenki megtapsolt bennünket! Anya szokásához híven hátul csápolt! Én sem bírtam magammal, az egyik csörgős hangszer volt a kezemben, azzal tapsoltam én is :)

Mikor fellépünk, legyen az bárhol is, és ha anya is ott van, akkor a legvégén csápol, magasba teszi a kezét és integet.... nah ilyenkor mi csak nevetünk, így már érhető a jó kedv :D

Utánunk még volt egy kisebb előadás, így mi a színpad mellett kisebb szobába menetünk le. Ott lent kiabáltunk, megtapsoltuk magunkat, és örültünk a sikernek :) Csináltunk még egy energiakört, ahogy kimondtam, már mindenkinek ott volt a keze :) így megragadva az alkalmat egy "Isten hozott" köszöntéssel az új karvezetőt is üdvözöltük :) Aki nagyon örült nekünk! A férje is nagyon jó fej! Odajött és gratulált mindenkinek, nagyon szimpatikus vagy csak patikus? Hahahahaha :D

Mondta mennyire cool a hangom, én meg csak egy "jajj de hát beteg vagyok"-al elintéztem! De ő azért csak megnyugtatott, hogy jó az jó az! Ő is szeretne énekelni velünk, na ennek nagyon örülök! Remélem azért néhányszor tud jönni!

Nagyon sokan odajöttek gratulálni. A volt karnagyvezető pedig csak mocskolódni tudott! Nem kezdek bele, nagyon hosszú és bonyolult a dolog! Talán majd egyszer! Az és Ő már a múlt, most már szeretnék előre koncentrálni! Képezni a hangom, de leges legelőszőr kikúrálni a torkomat.

Aztán az éneklés után rohanás ugyan is a színjátszós meghívásnak is eleget kell tenni! Hazarohantam, átöltöztem, és már futottam is vissza a megbeszélt helyre! Rajtam kívül mindenki izgult... én meg halál nyugalommal ültem az autóban... talán az évek alatt megszerzett rutin(és ezt mondhatom minden nagyképűség nélkül).

A fellépés jól sikerült! A maradék hangomat is szétüvöltöttem, így már csak suttogni volt erőm! Fellépés után rohantam tovább, megbeszéltük hogy beülünk valahová a többiekkel; Ádival, Julcsival és Jocival...(Joci a sofőr mindig :)) Egész este csak mézes teáztam. És tényleg a legutolsó hangdarabkáimat üvöltöttem szét. Hát az estének a rendőrök vetettek véget, jöttek mert hangos a zene. Továbbálltunk, benzinkutazni, autókázni.

Hazafelé megint egy újabb zenei élménnyel gazdagodtam! Imádom Péterfy Borit, az albumát még nem hallgattam meg, de most volt alkalmam belehallgatni!

Szeretem mikor Jociékkal kocsikázunk, még ha nem is olyan sokat voltunk még, de mindig jó zene szól. Ha nem akkor addig nyávogok, míg nem az szól amit én akarok! Jól keveri a zenei stílusokat, és szerintem igazán emberemre akadtam ilyen szempontból :)

Ma is volt fellépésem a szomszédos faluban! Ugyan az a darab, mint tegnap este. A hangommal kínozni lehetett volna az embereket, úgyhogy most aztán tényleg minden erőmet össze kellett szednem, hogy menjen a dolog! Miután egy dilis főrendezőt alakítok, így még jól is jött, de nem csinálok rendszert belőle! Egyszer elcsuklott a hangom, a megszokottól durvábban, meg is ijedtem, de tudtam folytatni!

Nagyon örültek nekünk, és nagyon jó érzés volt kis közönségnek (kb 45) előadni!

Egész hétvégén csak adtam, jóságot, plusz energiákat, tanításokat kifelé, másoknak, mindenkinek! Jó érzés, szeretem!

Jó lenne kapni is! Valahogy most elviselném! De ha jobban megnézem, az a sok dicséret és elismerő tekintet szavak, azok pont a "kapást" fejezik ki! Nem panaszkodom!

Visszatérve a szájba rugdosásra! Nem is tudtam vele beszélni! Alkalmam sem volt! De már tudom azt amit ő még nem! Az is tudom, hogy legközelebb tudok vele beszélni, addig meg egy kicsit hagyom magamban a dolgokat!

Joci mondta hogy nem érdemes leállni ilyen kis minek is nevezzem emberekkel. Megfontolom tanácsát! Megpróbálok józanul dönteni, de mindenképp beszélek vele! Mert én azt szeretném és mert már kijár neki!

Szombaton délután azért rásegítettem a jókedvemre! Itthon mindenhonnan a Spice Girls - Stop! c. száma szólt! Én meg táncoltam rá a koreográfiát! Nagyon kis idióta voltam már megint! De hát ez van ha az ember fiát Jordán Ádámnak hívják! (tudom-tudom, sok lesz már ebből, a nevem hajtogatásából, és önmagam bizonygatásából,de ha valakit, akkor nah pont engem nem fog érdekelni), most még hugót is bevettem az itthon nyomulásomban!

Mindenki táncol otthon, nyomakodva, meg úgy, amit sehol sem merne bevállalni!

A különbség talán annyi, hogy én máshol is úgy táncolok mint itthon! Ahha -sóhajt mindenki egyszerre-, tehát innen ez a hihetetlen mozgáskultúra! Szóval gáz vagyok! Igen!  De most azért nem fogok már pultot támasztani mert a barátok is ott ácsorognak, és ha táncolni mernének kinevetnek! Na azok pont hogy nem a barátaim! A barátaim, jönnek velem nyomakodni! HAHAHAHAHA!!!(hangosan nevetek) A lányok meg úgy is odáig vannak a táncaimért... vagy csak ámítanak!?

Ezekkel a tartalék energiákkal mentem el a szereplésekre!

Amitől most nagyon félek az az, hogy esetleg a hangszálaimban valami maradandó károsodás jelentkezik és nem énekelhetek, vagy ami a rosszabb, nem is tudok majd beszélni! Akkor viszont nagyon nagy gázban lennék!

ideges, nagyon ideges vagyok!!!

Muszáj írnom, mert megpukkadok! És egyáltalán is!

Ma volt szerencsém kapni egy válasz mailt! Hujj de vártam én ezt már!

Kezdjük talán ott, hogy a kórus ahol énekelek, egy rendezvényt tart a hétvégén, amit már nagyon várok! Azért is mert végre már nyünnyöghetek "hogy én aztán tudom a dolgom!"

IMÁDOK énekelni, írom is ezt teljesen nagy betűkkel, mert minden egyes betűje igaz e szónak! Szeretem hallatni a hangom, vagy túlordibálok valakit magyarázva az igazam, vagy énekelek: " figyelj csak én ilyet is tudok ám". Az egész családom muzikális, énekelünk, ha kell ha nem! A húgommal bármilyen, ismétlem bármilyen dalból csinálunk 2 szólamot! Mindegy hogy ülünk a buszon, vagy csak sétálunk, vagy meghalunk a szobában, énekelünk...

Múlt hétvégén "bandáztunk", hazafelé az autóban alig tudtam magam visszafogni, mondtam is: "bocs srácok, de ez van!" de egyszerűen nem megy... mindenről egy dal jut eszembe, és minden dalt egyszer kell hallanom ahhoz hogy legközelebbre tudjam énekelni, vagy aláénekelni egy kis vokált! Meg kell tanulnom kezelni, és kéne kezdeni is valamit ezzel.. Talán majd jövőre jelentkezek valamelyik tehetségkutatóba :D (nem ám..., vagy még is?) A lényeg, ha nem énekelhetek belepusztulok! Itthon mindig lebukom, amikor nincs itthon senki akkor általában maxon van minden és nyomatom a kis dalaim! Aztán jön valaki én meg csak kussolok! Bemegyek a szobába, folytatom ott, mintha hangszigetelt lenne :D hahaha(nagyon nevetek) kit érdekel,! Szeretem, hát miért ne csináljam? Ha otthon nem vállalom magam akkor majd máshol menni fog, ugye? Hát persze hogy nem!

Szóval kiakadt a biztosítékom rendesen! A már említett rendezvény előtt tartottunk egy próbát ami egy egyfajta megbeszélésbe ment át, már régebben is éreztem hogy koppintva vannak az ötleteim ilyen vagy olyan formákban, vagy csak egyszerűen a legközelebbi találkozókor úgy vannak feltüntetve mintha azok teljesen új ötletek lennének! Kicsit furcsálltam, de nem foglalkoztam vele! Persze ett miatta a méreg, de most ez miatt balhézzak?! Annál én sokkal okosabbnak és kreatívabbnak tartom magam, hogy megoldjam a helyzetet!

Kitaláltam, hogy a mostani rendezvényre, egy egyfajta szórólapot gyártok, amolyan kis ajándékként, amit hazavihet magával mindenki. Ebben a kis szórólapban, benne van az est két értékes szövege, egy grafikával ellátott borító és a hátlap, elérhetőséggel!

Önző sorok következnek!

Én találtam ki azt hogy kell ez a promóció! Én találtam ki, hogy hogy is nézzen ki! Én találtam ki a betűtípust, kutattam kerestem! Én állítottam össze, én!!!

Elküldtem hát a "felső vezetésnek" a tervezetet,ráadásul egyből kettőt! Írtam, hogy hát én készültem nézd meg, ha van kifogásod kérlek írd meg, Ne szerkessz bele légyszíves ha kérhetem, mert én tudom, hogy mit miért csináltam, és a legegyszerűbb ha megírod mit kell módosítani és én könnyedén meg tudom csinálni!

Erre a válasz egy olyan pdf file volt, amibe én már nem tudtam belenyúlni! Amiben azt láttam, hogy konkrétan teljesen meg lett módosítva a kész tervezet! Mikor elküldtem, gondoltam hogy lesz majd valami amin változtatni kell, néhány apróság a végén. Hisz amit elküldtem teljesen kész volt és nyomtatható verzióban volt!

Nem így lett! megváltoztatva betűméret, betűtípus, meg úgy egyáltalán minden!

"csak kicsit nyúltam bele" hát kösz bazz+! Kicsit majd én is beléd-nyúlok mindjárt és aztán te is megnézheted magad, hülye kis pöcs! Meg még ennél 100x durvább képek vannak bennem, hogy mit is tudnék csinálni vele, Remélem olvasod a soraim, akkor így, már VELED!!!

Most tetőzik bennem minden, amit már így felhalmoztam magamban a hónapok alatt! Egyfolytában lenyúlják a terveim! Leszólják, hogy ez nem jó! Beszólnak, hogy túl sokat gondolok magamról, és egyáltalán! Aztán napokkal később előjön az illető a terveimmel mintha a sajátja lenne!

-Magyarázhatom most ezt azzal is: hogy annyira kreatív vagyok, hogy lenyúlja a terveim mert annyira szuper vagyok!

-Magyarázhatom most ezt azzal is: hogy annyira balek vagyok hogy eddig még nem rúgtam pofán ezért!

Vajon mit kéne tennem? Talán azt hogy az én saját ötleteim alapján készült szórólapot fénymásoltassam le? Vagy álljak félre? Már megint?! Választom a kedvencemet! Lefényeltetem az övét, de majd teszek mellé szóban néhány mondatot is, amit megfejthet! És örülhet neki hogy nem hagyom a szarban szombaton! A hogyan tovább-ról még erősen gondolkozom!

Várom a következő próbát! Sajnos nem tudok a pofámra ülni, úgy hogy biztos fogok vele beszélni. Lekezel és nem tekint egyenlő partnerként. Pedig sokat köszönhet nekem és az anyukámnak! A másik meg hogy "kirabolja a kreativitásomat"! Ráadásul egyre inkább előtérbe kerül a hatalom iránti vágya! Egyedül fog maradni! És ezt köszönheti magának!

Nem folytatom! Kicsit főlök most a saját levemben, kimérgelődöm magam és elképzelem hogyan tudnám kinyírni szentemet! Becézgetve kínzom.... hmmm tetszik!

Nem gondoltam volna hogy valaha is írok majd egy ilyen mocskolódó meg aljas bejegyzést, de ez is én vagyok, és az érzésekhez ez is hozzá járul, mi más ha nem ez!

Siker!

Sikerült! Végre sikerült!

Szeretnék nagyon-nagyon gratulálni, barátomnak és tanítványomnak is egyben; Katinak, a sikeres angol C típusú, közép fokú nyelvvizsgájához :)

Nagyon büszke vagyok rá, arra is amit elértünk közösen, és magamra is hogy egyáltalán én is kellettem hozzá! Remélem itt nem fog leállni, és továbbra is fog foglalkozni a nyelvvel!

Ennek érdekében hétfőn egész nap együtt voltunk! Sokat beszélgettünk, arról, hogy melyikünk a hülyébb a párkapcsolatokban (már ha nekem egyáltalán van ilyenem), illetve azok "összehozásában".

Jelentem, orrhosszal nyertem! De azért Katit sem kell félteni :D

Kati is vezet blogot! Legalább is nemrég belevágott!  Ahogy írta és mondta is, nagyban hozzájárult az hogy én is elkezdtem írni sajátomat! Ő "életszagúnak" nevezte írásaimat! Aminek én nagyon is örülök! Mert amennyire hihetetlen vagyok az annyira igaz. Amennyire egyszerű vagyok, annyira bonyolult is!

Én sok sikert kívánok neki, és legalább annyira színes és igaz legyen a blogja mint Ő maga!

Azóta is kíváncsian várom és olvasom sorait!

Vége a dalnak!

Nem tudom elkerülni, hogy legalább egy rövid kis bejegyzést ne szenteljek; az elmúlt napok rádiózásról alkotott véleményem megosztásáról!

Személy szerint nagyon szomorú vagyok! Hiányozni fog a Sláger és a Danubius Rádió!

Emlékszem; még a húgommal laktam egy szobában és bőven általános iskolába jártam, mikor minden este 18.00-kor kezdődött a JákSHOW és a húgommal egyfolytában csak ugráltunk, meg hülyéskedtünk az épen aktuális Britney vagy Pink számokra :D Vagy éppen az eszement szignálokra: Kitti most éneke című rovatukat hallják...

Másnap az iskolában az volt a menő aki be tudott számolni arról, hogy előző este ki volt az első :D

Hát tegnap este még egyet utoljára "buliztam" a JákSHOW-ra.. feltekertem a hangerőt és miközben ugráltam (már egyedül) eszembe jutottak ezek az esték!

Emlékszem még arra is, mikor kirándulni mentünk, bárhová is, határon belül vagy kívül, mindig vagy a Slágert vagy a Danubiust hallgattuk! Annál jobb sosem volt!

Mikor lent vagyok a konyhában és bármit is csinálok, sokszor Danubiust hallgatok. Így volt ez tegnap is, épp sütöttünk kerianyunak, ma van a névnapja. Később aztán már valahogy nem volt kedvem tv-zni! Inkább csak bekapcsoltam a rádiót és még egyet utoljára rádiózva aludtam el! Aztán meg is ébredtem még 11.30 körül. Most jut eszembe, hányszor aludtam el a Danubius Fórumra, vagy a legutolsó műsorra és hajnalban arra ébredtem hogy valami duruzsol a fülemben. Arról nem is beszélve hogy majdnem minden reggel a Danubiusra keltem. Hát most már ez másként lesz!

Szóval már majdnem éjfél volt, amikor is megébredtem!  A híreket még elkaptam, az utolsó Danubiusos hírek. A hírek alatt mindig elkapcsoltam, most végighallgattam, utoljára!

A rádióban már mind műsorvezető bent volt és még bőven sztoriztak :) Odakinn sokan gyülekeztek, jelezvén, a rádió iránti szeretetüket. A beérkezett üzenetek közül sokat onnan kintről kaptak, és mikor ezeket felolvasták, a magára ismerő emberke bőszen integetett, aztán minden műsorvezetőből előtört a röhögőgörcs. Többé ez sem lesz :(

Percek voltak hátra! Aztán egyikük egy hirtelen ötlettől vezérelve kiszaladt a rádió előtt gyülekező emberek közé, ahol arra kérte őket, hogy sikítsanak, így jelezvén hogy odakint több százan lehetnek (Váci Út). Ekkor már csak 2 perc volt hátra, és mire mindenki a "helyén" volt addigra már csak 1 perc maradt!

Néma csend!  A műsorvezetők szíve a torkukban dobogott, és amit reggel még ők sem hittek el, az mostanra valós, tapintható, megmagyarázhatatlan lett. Számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy itt a vég!

Végszó!

Búcsúzásként csak annyit mondtak:
"Jó volt a részesének lenni!"

A legutolsó 10 másodperc következett, csendben és némán. A hideg futkosott a hátamon, hogy most akkor tényleg vég?!

Aztán egyszer csak jön a szignál, Class FM. Kikapcsoltam kis telefonom (mert hogy azon hallgattam), és elaludtam.

Reggel húgom átjött hozzám, kiborít az ágyból. Szó szerint értendő! Erre mikor visszakecmergünk az ágyra mindketten, én lelököm... Követeli rajtam Lady Gaga legújabb számát, addig ki sem megy amíg legalább 2x meg nem hallgattuk. Jelzem a húgom 19, én 22. Meghallgattuk a lelki terror elhárult, már csak magam voltam!

Így aztán ösztönösen nyúlok a rádió felé. Félúton eszembe jut,hogy már nincs Danubius. Tétován, de bekapcsolom a rádiót, kíváncsi vagyok hogy  milyen a műsor. Ismerős emberek hangját hallom, néhány ember "átigazolt" a másik rádióhoz.. Hát ez meg hogy lehet? Természetesen úgy, hogy nekik is kell valamiből gáz számlát fizetniük! Úgy lehet! Ezért meg nem lehet senkit elítélni! Véleményt még nem tudok mondani az új rádióról. Ígéretek vannak, hogy sokkal- be sokkal jobb lesz, mint ami volt! Nekem nagyon megfelelt ami volt! Akarom vissza! Abban azért reménykedem, hogy lesz még és ha nem is országos lefedésű, de online elérhető!

Nem voltam egy fanatikus rajongó! Sosem hívta fel, vagy küldtem sms-t a rádióba/nak. De része volt a mindennapjaimnak, reggelemnek-estémnek, nagyon fog hiányozni!

Megbecsülés

Érdekes napokon vagyok túl!
Igen, érdekes, de a mi a legfontosabb értelmes és értékesek voltak ezek a napok! 

Hihetetlenül sok pozitív energiát kaptam! Személy szerint, hiszek az energia áramoltatásban! Eddig még nem olvastam egyetlen egy szakirodalmat sem a témával kapcsolatban! De úgy gondolom nem ez az alapja a dolognak! Emlékszem még vizsgaidőszakban egyik itthoni haverommal is szoktam csinálni energia-kört! Összeérintettük tenyerünket, egymás szemébe néztünk, és a másikra gondolva küldtük egymásnak az energiát! Még ha nem is volt haszna, már megérte! És azóta is gyakran csinálunk energiakört, hol ketten hol hárman! Nagyon élvezem, és nagyon jó dolog! Szerintem intimebb mint egy ölelés. Ugyan is ha megölelek valakit nem látom a szemét, nem tudok elmélyedni vagy elveszni benne! De a már említett energia-körben, nincsenek menedékek, zegzugok, vagy fák, bokrok amik mögé el rejtheted kíváncsi szempárjaidat! Csak te és a másik van. A tenyeretek és a tekintet, ami egészen mélyre hatol a színes ködben, már már kutatva a megfogható dolgot amiért vagyunk! És az érzés jó! Még ha egy kitaláció is, mely egyszerűen-bonyolult agyam szüleménye. Nekem kell, és ami még jó benne, hogy mások is igénylik, és kérik! Volt már rá nem egy példa, hogy mielőtt még elváltak volna útjaink ezzel a már már rituális körrel búcsúztunk el egymástól!

Hogy fojtassam a valós okot amiért most írok, az tulajdonképp a már említett mögöttem álló napok át- és megélése. Érző ember vagyok... nagyon is! Szeretek beszélgetni, órákon át, megbeszélni minden apró dolgot. Örülni a napsugárnak egy hosszú esős nap utáni hajnalon, vagy csak annak ha a boltban rámmosolyognak és szép napot kívánnak nekem.  Ettől vagyok én aki, Jordán Ádám, az örök kérdéssel együtt!

Az előző bejegyzésben már említettem hogy mi történt a fiúval. Hát szerintem nem árulok el nagy titkot ha a fiú személye velem egyezik meg! Így remélem most már ténylegesen elkezdek a témával kapcsolatban írni!

Hát már a vasárnapom sem volt egyszerű! 3x álltam neki írni mire ténylegesen be is tudtam fejezni a bejegyzést! Nagyon megterhelő volt írni az érzelmeimről, főleg hogy lepergett előttem minden egyes szónál a történet, így élve át mindazt ami alig pár órával azelőtt ért véget! Aznap alig tudtam elaludni, mindez annak ellenére hogy kimaradtam előző este, hajnali 1-ig maradtam fent, már megint!

Rengeteg érzés kavargott a lelkemben, bennem abban az emberben aki lassan kezd ráébredni hogy talán másoknak is jelent annyit mint ő saját maga másoknak!

Nevetséges. Igen az, ha őszinte szeretnék lenni magamhoz akkor az vagyok!

Mióta megbolondultam, más életet élek! Igen megbolondultam, visszavezetve a nyár elejére, ahol is eldöntöttem hogy most ezt én márpedig megcsinálom! Megcsinálom azt hogy leszarok fűt-fát-bokrot, és jellemtelen embereket, akinek csak azért kellek hogy kisírják magukat rajtam és továbbmenjenek, miután elláttam tanácsokkal, tanításokkal őket! El akarták szívni az energiáim, amit én, saját magam, a lila köddel körülvett álomvilágomból nyertem!  Képes voltam arra hogy felismerjem azt hogy kihasználnak, és ki tudjam mondani, hogy most már elég! Túl régről ismertem már magam ahhoz, hogy tudjam hogy ki is vagyok valójában!

Amit szeretnék, azt meg tudom csinálni, véghez tudom vinni, hisz képes vagyok rá! El tudom hitetni magammal annyira, hogy meg is tudjam valósítani! Néha félek magamtól épp ezért! 

Így nem volt kérdés az sem hogy belevágjak ebbe a változásba! Nem kell elköltöznöm itthonról azért mert megváltozott valami bennem! Attól lesz még érdekesebb a dolog! Más szemmel értékelni, levonni a a tanulságot új értelmet és értéket adva a dolgoknak! Önmagam elfogadása nem egy rövid folyamat! Még most sem ment végbe. Minden nap tanulok újat, és minden nap megpróbálom beépíteni kicsiny keringésembe, hogy újabb bástyával vértezzem fel magam! elérkeztem egy új szintre, amit talán én teremtettem meg magamnak! Egy lehetőség arra hogy, új életet kezdjek, felépítve új álomváramat, melyben újra elkezdhetem élni álom-életem, melyet csak álmomban merek élni! Azóta áradnak az emberek! Furcsa, ugye? Milyen érdekes, amint takarít egy nagyot az ember, már is más a világ!

Így történt ez a hétvégén is! Bár fájt az elutasítás! De túl élem! Nem szerelem ez, komplex dolog, de nem szerelem! Mindannyian tudjuk annál komplexebb nincs is! A lánnyal most is beszélek, és bár még emlegetjük az estét, mikor bátor voltam, úgy né zki barátságunk kibírja ezt a próbát!

Hanem, amitől igazán az emeleten voltam, az valami olyan megmagyarázhatatlan nyugalom, és pozitív energiák milliója! Olyan jó, és megnyugtató! Csak ezt tudom írni! Semmi mást! Kellett nekem elkalandoznom, most meg nem jönnek a szavak!

Ádám és Joci (akit én csak Joszinak hívok, már alig várom hogy megverjen érte) kitettek magukért, rendesen! Vettem a bátorságot és mint mindig most is elmondtam hogy mit is érzek valójában! Meglepetésemre partnererek voltak a beszélgetésben, és ami azt illeti tanácsokkal is ellátottak!

Ádámmal már egy ideje jobb a viszonyom, több annál mint hogy "le haverozzam" barátként tekintek rá! Meglepetésemre jelét is adta, hogy ne is merjek ennál kevesebb gondolni róla, és hogy legalább annyira kezel barátként engem ő is mint ahogy én őt!

Jocival nagyon friss az ismeretségünk mélysége... jajj bugyuta egy mondat, de ez van! Ismerjük már egymást évek óta! Hát mondhatni elég érdekesen indult a mi ismeretségünk! Fújt rám nagyon, mint egy fújtató! Értetlenül álltam ott, hogy ez most miért van, hisz nem tettem ellenne semmit! Nem lehetek mindenkinek szimpatikus! Aztán volt a fordulópont! Azt mondta kedvel "bírja a fejem, nagy arc vagyok" Elhittem, még jó hogy!(nevetek most) Az első mondhatni normális beszélgetésünk alkalmával(ami vasárnap, a másnap történt) már olyan mély dolgokról beszélgettünk,hogy én csak kapkodtam a fejem, jobbra balra! Leépített a földig, aztán majd felépített! Ezt értse mindenki úgy ahogy mondom! Úgy játszott velem, mint egy kis gyerek az építőkockával! Fura, megesett velem az, amit én szoktam másokkal tenni! Nem akarok itt túl szentimentális lenni (minek magyarázom, már nem tehetek ellen úgy sem), de jól esett, mondhatni rég kaptam ilyet!

Így próbáltam elaludni hétfő hajnalban! Csak nem ment! Segítségül hívtam Sting bácsit és Mariah Carey-t.

Közhelyes tudom, de a blog nem az? Mind1, szeretem az új albumjaikat, és mikor ha most nem hallgattam végig őket. Nagy nehezen sikerült elaludnom!

Hétfő:

Egyszerűen vagyok bonyolult, mint ahogy már azt említettem. Hát ez a sok dolog ami történt velem, csak előjött megint! Azt hittem ha kiírom magamból esélyt adok annak is egyúttal hogy fel tudjam dolgozni! Hát tévedtem! A hétfőm az nagyjából úgy telt, hogy a keddi ZH-mra próbáltam készülni! Csak próbáltam! Egész nap a telefonon lógtam! Ádámmal sms-eztem! Volt egy közös üzenet is, amit még Joci is megkapott... Nah az érdekes volt, mert az Ádám még vasárnap hajnalban az én telefonomról hívta fel és én meg csak úgy "gondoltam módjára" elküldtem arra az egy árva számra azt az sms-t is! Lesz ami lesz, ha nem ő kapja legalább akkor is lesz valakinek egy jó napja! Az sms-t nem teszem közzé, az már túl személyes!  Az üzente célba talált, és örült neki mindenki! Este még beszéltünk egymással! Szerintem túl sok voltam nekik! Nagyon lelki beteg voltam! Nem azért mert elutasított a lány, hanem pont miattuk, mert annyira jók velem!

Kedd:

Katasztrófa! A zh-m egy nagy rakat szar lett! Elszúrtam, köszönhetem magamnak! De bátor voltam, mondhatom most már, megérte! Igen meg!  Többet nyertem vele, mint amennyit veszthettem volna!

A tanárnővel kapcsolatban meg talán később írok! Csalódtam benne, vagy pont hogy nem?! Nevetséges!

Sikerült csillapítani nagy lelki válságom! A mondhatni "izé" állapotom! De ez egy jó "izé", azokat a legnehezebb megélni! A csoporttársaim is nagyon aranyosak voltak velem!

A következő napon voltam vezetni! Nagyon szeretek vezetni! De az a fránya szlalom csak kifogott rajtam! Felhajtottam a padkára! Pedig nem vagyok béna.... vagy még is? A nap további részét Ádámmal töltöttem, sokat beszéltünk, egymás dolgairól, nőkről, arról hogy milyen új utakat találtunk...

Ma is voltam vezetni, és most sokkal jobban ment! Jobban is éreztem az autót!

A fiúkkal azóta is sokat beszélünk, hol itt hol amott. Nagyon örülök neki! Nagyon kedvelem ezt a két pacákot!

A lánnyal nem szakadt meg semmi! Az még jobban fájna!

Történet a lányról és a fiúról...

Történt ugyan is hogy: volt egyszer egy lány és egy fiú.

 

A lány és a fiú egy iskolába jártak, ahol megismerkedésük után, azonnal egy hullám hosszra kerültek! Azóta elválaszthatatlanok lettek. Ez nem azt jelentette, hogy napkeltétől napnyugtáig együtt voltak. Bizony voltak olyan időszakok, hogy a fiú nem kereste a lányt, vagy pont a lány nem kereste a fiút. Ám ahogy telt múlt az idő, e két ember újra egymásra talált! Aminek a következménye az lett, hogy fiú és a lány barátsága magasabb szintre lépett, közelebb kerültek egymáshoz, lelkileg! Az egész nyarat átbulizták, átbeszélgették, áthülyéskedték! Egyszerre sírtak és egyszerre nevettek is!

Beköszöntött az ősz, a nyári szoros kapcsolat megmaradt, és olyan szilárd talpakon állt mint még soha! Azonban a fiú elkezdte más szemmel nézni a lányt! Felnézett rá, látta benne a NŐ-t, függetlenül attól hogy nem a nőideálja volt.. Szerette még mindig, de attól kezdve megváltozott valami a fiú részéról!

Az idő telt múlt, és a fiú egyre több bátorságot érzett magában ahhoz hogy elmondja érzéseit a lánynak! Majd míg egy szép napon a fiú összeszedte eddigi minden bátorságát, vett egy nagy levegőt, és elmondta hogy mit is érez! Elmondta hogy szereti, de már nem csak mint barát, és hogy többet bele tud képzelni ebbe a kapcsolatba. A lány eleinte nem vette tudomásul, gondolván ez csak egy jó tréfa, és hitetlenkedve csak nevetni tudott a dolgon! A fiú, miután látta hogy így nem megy semmire, konkrétan kezdett írni! Konkrét szavakat használt, melyek nem voltak félreérthetőek! A fiú nem szerelmes a lányba, csak örült neki hogy talált egy olyan lányt, aki felvállalja magát és legalább annyira szabad mint Ő! De rajongását és vonzalmát nem tudta leplezni!

A lány hitetlenkedett  tovább, mígnem nyilvánvalóvá vált számára is, hogy a fiú nem viccel! Miután nem jutottak közös nevezőre, így hosszú szünet következett kettejük "levélváltásában", A lány nem értette a kialakult helyzetet, mert sohasem gondolt a fiúra úgy mint lovagjelölt! A fiúnak elmondta érzéseit, hogy ő nem tud tekinteni másképp rá csak mint barát! A fiú tudomásul vette ezt!  Nem haragudott meg a lányra, hisz szereti annyira hogy egy ilyen ne vegyen véget a kapcsolatuknak!

A lány még azt is elmondta, hogy nem ér meg annyit a barátságuk, hogy szerelembe essenek, és ha kialszik a láng, akkor meg egymás mellett elmennek, ő nem szeretné ha véget érne a barátság!

A levélváltás másnapján úgy akadt, hogy szórakozni ment ez a "fura páros". A fiú szégyellte magát, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozta a lányt, és megígérte neki hogy nem fordul elő ilyen, soha többé! A fiú még egyszer elmondta a lánynak, hogy nem szerelmes belé, de vannak más érzelmei a barátságon kívül, és NŐ-ként is tekint rá nem csak mint barátra!

A lány zavarba jött!Lesütött szemmel, csak a fiú nevét tudta mondani, kissé elcsukló hangon. Jelezvén ezzel, hogy a fiú ne hozza többé őt ilyen helyzetbe! És egy szót se szóljon!

A fiú mentségként felhozva csak annyit mondott, hogy ő bátor volt! Bátor volt, mert el merte mondani hogy mit is érez, bár ezt az érzelmet megfogalmazni nem tudta hisz nem szerelem volt az, vonzalom! Folytatván kicsiny monológját, elmondta még azt is, hogy ha most nem mondja el, akkor a későbbiekben ez még nagyobb kalamajkát okozhat kapcsolatukban. Hisz ha elveszti barátságát a lánnyal, akkor majd a fejét veri a falba, és megbánja hogy kihagyta a lehetőséget! A fiú végül csak azt tudta mondani, hogy meg kellett próbálnia!

A lány nem haragudott a fiúra! Lezárta a témát, és nem kívánt többet erről a fiúval beszélni.

A fiú szomorú volt.

Ám hirtelen egy újabb nem várt helyzetben találta magát ez a fura páros! Itt már a barátságukról volt szó! Egyikük sem akarta veszni hagyni a kapcsolatot.

A fiú ismét elszégyellte magát! Hisz ami eddig stabil lábakon állt, azt most egy pillanatra megingott. A fiú félt, s valósággal rettegett attól hogy végleg elveszti a lányt. Elveszti a társaságát, a közelségét és a barátságát!

A végszót a lány mondta ki!

A lányban semmi nem változott, nem rendült meg hite és ezután is ugyan úgy fog tekinteni a fiúra, mint eddig. Nem gondolta volna, hogy a fiú más szemmel is néz rá. A lány nem merte bevallani, de titkon jó érzéssel töltötte el, hogy tetszik másoknak is. Ugyan is a lány bizonytalan e tekintetben.

Ekkor a fiút egy megmagyarázhatatlan érzés töltötte el, boldog volt, még annak ellenére is, hogy habár bátor volt, de mind hiába volt érzelmeinek hősies megnyilvánultatásának. Barátságuk megmaradt, s  fiú egy pillanatig azt érezte hogy talán most még erősebb is, mint volt!

Most már a fiú is megnyugodott..

Az este folyamán a két barát elindult szórakozni, miután rendezték egymás érzéseit így már könnyebben ,terheiktől mentesen képesek voltak erre.

Miközben táncoltak a fiú újra érezte a a barátságukat a lánnyal. Bár tudta érzelmeit nem tudja elfelejteni egyhamar.

Így voltak ketten egész este, egymásra utalva. Tudták, hogy ketten erősek, és egy lépést sem tesznek a másik nélkül! Szoros barátság az övék. Ezzel mindketten tisztában vannak...

Az est folyamán megjelentek a fiú barátai. A fiú örült nekik, hisz tudja hogy szüksége van rájuk, és azt is hogy nekik is szükségük van a fiúra. Mikor találkoztak a fiú nagyon örült! Különösen egyiküknek, akivel az utóbbi időben nagyon sokat beszélgetnek, és jó barátok lettek. De ugyan úgy örült a másik két embernek is, akik közül az egyikkel egy érzelmi és értelmi síkon érzi magát!  Megmagyarázhatatlan nyugalom és megkönnyebbülés vette uralmába teljes valóját! Az est további részét együtt töltötték, úgy érezték magukat, mint még sosem. A lány is élvezte e közös társaságot.

Eljött az est vége, mikor is hazafelé indultak már. A társaság egy kivételéve elindult hazafelé. Az autóban a megszokott zene helyett hol klasszikus hol valami teljesen más szólt! Teljesen kontrasztos volt! A fiú szereti az éles kontrasztokat. És valósággal felvillanyozta az új "közeg" !!!

A fiú a zenét hallván vigaszt talált a sorok között, és úgy érezte, hogy akkor abban a pillanatban a lehető legjobb helyen van a legjobb és legértékesebb emberekkel. A fiút hatalmába kerítették az érzelmek, és megszólalni sem tudott! Becsukta szemét és átadta magát az univerzumnak!

Az est további részét az autóban töltötték, ahol a megmagyarázhatatlan légkört senki sem szerette volna elhagyni! A fiú áldotta az eget, és azt kívánta hogy sose legyen vége ennek az estének.

Majd a jó barát félelemmel és kétségekkel teli tekintettel a fiú szemébe nézett és megkérdezte, hogy most akkor hogyan tovább!?" A jó barát tudta hogy a fiú hogy s mint járt a lánnyal.

A fiú jó barátjának is tetszett a lány. A fiú ezt már régebb óta tudja, nem zavarta, sőt kialakult benne egy egészséges versengési láz. E két barát mindig megosztotta egymással hogy mit is éreznek a lány iránt és hogy ki mit levelezik vele.

A fiú tudta jól hogy mi következik. S bár már hajnalodott tiszta szívvel és épeszűn beszélt.

Örült és hogy önzetlenségéről példát mutasson, elmondta hogy egyáltalán nem zavarná hogy ha jó barátja sikerrel járna! A fiú pontosan tudta, hogy mit érez a jó barátja, és jó barátja boldogságáért bármire képes lenne. Így gondolkodás nélkül az mondta: "azt szeretném hogy boldog légy, és nem zavarna ha szerencsével járnál!,és én örülnék a boldogságodnak!!!"

A fiú amit mondott komolyan is gondolta! Érzelmei teljében lévő és tudja hogy kettejük kapcsolata a lánnyal "csak" barátság marad! Örült neki hisz a lány barátsága fontos számára. A fiúnak fontos a jó barátjának a barátsága is. A fiú tudja hogy, se a lány se a jó barátja sem boldog annyira mint mutatják. Így a fiúnak többet jelent az hogy e két számára fontos ember boldog legyen.

A fiú boldog volt hogy boldoggá tehet másokat! Érzelmeinek rendezéséhez idő kell. De a fiú már elindult egy úton, és nem szeretne erről visszafordulni. Az fiú reméli, csak remélheti hogy jó barátja sikerrel jár, és most is azt kívánja hogy találja meg a boldogságot a lány oldalán.

A fiú most ezekkel az érzelmekkel rendezi saját belső világát. 

Története a lánnyal nem a szeremről szól, sokkal inkább a vonzalomról és egyfajta plátói megmagyarázhatatlan érzésről. Másrészről; barátságról, önzetlenségről, szeretetről, elfogadásról!