Szalagavató

Rég volt már január, de azért én megírom, ha akkor nem sikerült közzé tennem az én kis estémet :D

Kishúgom, aki már 19 éves, elérkezett a hőn áhított szalagavató napjára. Hőn áhított a család részéről, Ő nem nagyon foglalkozik vele. Én annak idején, mint egy wodoo baba úgy tekintettem rá, a szalagra. Azt hittem ha nem hiszem legalább azt, hogy szuper erővel rendelkezik a szalag, akkor nem sikerülnek a vizsgáim. A vizsgáim sikerültek, a szalag még talán meg van valahol, de amilyen hirtelenséggel jött olyan hirtelenséggel is feledtem el a babonát!

Nagyon készült az egész család a nagy napra, bátyám azon a héten kezdett új munkahelyén, így Ő nem tudott ott lenni,de rajta kívül ott volt mindenki! 

Zalaegerszeg-Zsinagóga a helyszín. Anyuval bekommandózunk, hogy csaljunk egy kicsit, ugyan is több ember volt kevesebb jeggyel, így én voltam az áldozat. Az osztálynak sok virágot kellett bevinni, és mint én a virágos fiúka egy nagy halommal cipeltem be a virágokat. Így tőlem nem tudtak kérni semmit, anyu meg csak mondta a táskámban van a jegy, és már bent is voltunk. Vicces is volt mert mire elkérték volna a jegyet, addigra már rég keresztülhaladtunk a kapun :D

Kerestem a húgom, had nézzem meg, hogy néz ki a táncos ruhában. Hát csak nem találtam. Aggódtam is hogy most mi van ilyenkor. Beletörődve felmentem a karzatra, és vártam hogy kezdődjön a tánc. Felcsendül a zene, Amelie csodálatos élete és a Harry Potter mixelve, hol egyik hol másik szólt. 

Jó, a zene már szól... lépkednek a lányok, és ekkor belép a húgom. Egy gyönyörű hölgy, olajzöld ruhában, csodaszép hajjal. A lélegzetem elállt, majd csak annyit tudtam mondani kerianyumnak, hogy "odanézz de szép!" illetve üvöltöttem, ránk is néztek hogy kik ezek a hülyék. Aztán már csak azt vettem észre hogy folynak a könnyeim... hát gratulálok. Ott akkor, szembecsapott a valami, éreztem a készülést a tánc mögött, az izgalmat, és a "vagyok én is valaki" érzést. Nagyon jó volt a tánc :D Amint végeztek megtapsikoltuk, én meg elmentem az egyik sarokba és kifújtam az orrom, amit az egész zsinagóga hallott :D Most mondjam azt hogy jellemző? :D

Aztán, mint akik még soha nem vettek részt ilyenen rohangáltunk össze vissza kerianyummal, le a földszintre, fel az emeletre. Jelzem eddig már számtalan szalagavatón vettünk részt, és utáltuk az olyan embereket akik nem tudnak viselkedni, akik pont úgy viselkednek ahogy mi is tettük azt!

Vége lett a ceremóniának, átmentünk az iskolába, ahol egy kis hidegtálas vacsora várt bennünket. Mondanom sem kell, folytattuk garázda tevékenységünket. Alig hogy kiürült a tányérunk, pakoltuk újra. De tényleg, nem tudom, hogy mi volt velünk... aztán miután mindent megkóstoltunk, megállapítottuk,hogy nem vagyunk normálisak.... aztán egy újabb körre mentünk :D 

Húgom osztálytársai egyfolytában rajtam lógtak. Ami tök jó, mert hogy dagadt a májam, de ami tök szar, mert hogy egy sem volt akinek bókolhattam volna. Egész este fényképezgettem őket, meg ment a szokásos: " Ádám gyere csináljunk egy közös képet". Nem vagyok hálátlan, de tényleg! Csak legalább egy lett volna közülük akinek érdemes lett volna valamit is mondani, tenni...
Túlságosan válogatós vagyok, tudom :(

Az est zárásaként, húgomék még elmentek buliba... na pont nem volt kedvem még báli zenéhez, amúgy is várt itthon az ágyikóm, mert hulla voltam :D

Jó kis este volt :D

Elhanyagolva...

... de most tényleg! Mennyire nem foglalkoztam már internetes naplómmal? Nagyon! El voltam foglalva a bál szervezésével, a húgom tablójával, saját utam keresésével... egyszóval mindennel csak a naplómmal nem! Igen, jelzem még mindig facebook függő vagyok! Bár a nagy commentelgetés most azért alábbhagyott, de nincs olyan nap, hoyg legalább 3-4x ne nézzek fel és válaszolgassak a dolgaimra.

Azért hoyg egy kicsit magyarázkodhassak is, tudom hoyg még hátra van a húgom szalagavatójának beszámolója, a kórus bálról a beszámoló és az hogy egyáltalán rendszeresen írjak a gondolataimról ide... én mindnet tudok, de ahogy szoktam mondani, egy kis türelem és meg lesz minden!

Iparkodom én, csak hát nem mindig úgy jön össze ahogy tervezem! Most már lassan 3 hete nem írtam...

Még mindig földöntúli szerelemmel szeretem az én kis gerilláimat, fiúkáimat, barátnőimet és a családom ;):)

Elkezdődött a második félév, f@sznak kell az is! Nem szeretem a sulit! Dolgoznék én már de nagyon úgyhogy újra álláskeresésbe kezdek, mellette még tanítok, angolt heti egyszer...

Készül a tabló.. nagy összevisszaság van bennem... és újra elkezdtem kérdéseket gyártani magam felé. Ezt nem tudom eldönteni hogy jó e vagy sem! Ugyan is utoljára akkor voltam ilyen állapotban mikor nem nagyon történt velem semmi, pedig most ez nem így van... megállás nélkül megyek mindenhová.. mostanában nem nagyon volt olyan hétvégém, hogy nem lettem volna valahol az én kis csücskeimmel...

Szóval nem tudok semmit, már megint...

Írok még ígérem írok :D:D:D