Találtam egy éjjeliszekrény méretű felülről nyitható ládikót, az egyik melléképületben, itthon.
Tegnap este azon gondolkoztam hogy vajon mit kezdhetnék vele. A napokban mindenképp akartam kezdeni magammal valamit, és azt találtam ki, hogy egy kicsit barkácsolok.
Befejezem a képkeretezést, felújítok egy polcos tárolót és egy könyvespolcot is.

Ma hozzáláttam a felújítási munkálatokhoz! A kis ládikóval kezdtem a sort.
A régi festékréteg lecsiszolásával hozzá is láttam a dolognak,aztán meg is álltam vele itt! Holnap fogom lefesteni, ahogy én fogalmazom "átkenni." Ma épp elég volt a csiszolás. Néha meg megálltam, kávézgattam, kutyával beszélgettem. Mert hogy tényleg beszélgettem vele! Egy nagy kockás anyaggal szórakoztam. Körbetekertem a nyakán, aztán Ő meg leszedte a kis mancsaival. Mikor újra rá szerettem volna tekerni, akkor felemelte a melső mancsát és nem engedte! Gondoltam, csak véletlen. De nem! Mert megint megpróbáltam, ismét tiltakozott!
Édes bogárkám. Mivel esett az eső, így a garázs előtt voltam kénytelen "barkácsolni". A kutyuli, meg vigyázott rám, mikor éppen nem a kómájából riasztottam fel a csiszoló hangjával.

Mikorra már végképp meguntuk az életünket, a kezembe vettem a camerát, és csináltam pár esős képet... erre arra az előkertben. Megáztunk, de nem érdekel az ilyen! Szeretek belemenni a természetbe és eggyé válni vele. Na jó meg kissé filmes is volt a szitu. Mint egy fura fiú aki, esőben a kezében egy camerával mászkál az udvarban stb...

A képek egy része már az arcoskönyvön, másik része meg a gépen :D
Az eső ellenére ma egy termékeny napom volt :)
Főztem ebédet, rendbeszedtem konyhát, barkácsoltam, már a második bejegyzésem írtam, 3 sorozatomnak láttam a mai epizódjait.
AMAZING :)

Napok óta karácsonyi hangulatban vagyok! Egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele!
Néhány héttel ezelőtt a nagy melegben elkezdtem karácsonyi dalokat dúdolni, miközben a ruhákat szedegettem be!
Ez odáig fajult, hogy néhány karácsonyi dalt meg is hallgattam zsötábon. Innentől kezdve nem volt visszaút!
Eddig is szoktam gyertyázni, mostanában viszont minden este kell gyújtanom néhány mécsest! [most is pislákol előttem egy!]
Egyfolytában karácsonyi dekorációkat keresgélek, ajtódíszeket, beltéri dolgokat, stb... Már vannak konkrétumok is a fejemben, mit hova hogyan, és azt majd egyáltalán is!
Sőt, húgommal csináltunk narancsos-fahéjas-extracsokis kekszeket...

Borzasztó, egy ilyen tudat hasadt elmével rendelkezni és megélni az élet minden napját! :D
Még a nyarat sem hevertem ki. Az őszt el is felejtettem. Egyből karácsonyt szeretnék[akarok!!!], nehéz ruhákkal, sok hóval, angyalokkal, szerelmes összebújásokkal, karácsonyi énekekkel, narancsos sütikkel, fűtött lakással. A várakozással, amíg karácsony nem lesz! A karácsonyfa izzóját minden este bekapcsolni, gyönyörű terítéket varázsolni, sütni, karácsonyi lapokat gyártani!

De mindközül a várakozást imádom a legjobban! Felkészülni a nagy napra. Feldíszíteni a lakást, amit sosem lehet elég korán elkezdeni.
AAAAA

Kavarognak bennem a gondolatok. Egyik nap feldíszítenék egy karácsonyfát, másik nap, pedig a verőfényes hullófaleveles őszben sétálnék!
Ha ilyen egy hormon zavarodott állapot, akkor gondolom hogy mit élhetnek át az áldott állapotban lévő hölgyek!

És ma is, miközben a ládikón dolgoztam, azon morfondíroztam, hogy vajon kinek lehetne jó karácsonyi ajándék!

Na jó most megyek is és kiverem a fejemből a gondolatokat!
Előbb még egy teljes ősz van előttem, őszi dekor kintire betnire, őszi prigramok [iskola :(((].

Hajrá hajrá!

A nagy döntés előtt csend

Bajban vagyok!

Nemsokára szüreti felvonulás lesz nálunk a faluban, amit idén a színjátszóval szervezünk meg! Lesznek: lovasok, hintók,énekesek, vendégek Erdélyországból.
Ezen a napon, a kórussal is van egy fellépésünk. Amit már idén tavasszal elvállaltunk.
Dilemma van, de nagyon :$:S
Sehogy sem sikerült megoldanom, hogy mindkét rendezvényen maximálisan ott tudjak lenni.
Szüreti felvonulás azért lenne jó:
mert itthon van helyben,
imádok magamból hülyét csinálni,
valószínűleg népi viseletbe öltöznénk!
és és és....

Éneklés azért lenne jó:
ott lesz András, akivel annyira jó énekelni, ha egymás mellett állunk és 2 szólamot énekelünk, olyan összhangban vagyunk, hogy Melinda a karvezető, aki András felesége, is csak néz. :$

A Színjátszóról már korábban írtam. Szeretem csinálni, de mindig éreztetik velem hogy "elo te még fiatal vagy, maradj magadnak"
Így a legtöbb ötletem eleve veszett fejsze nyele. Első meghallgatásra. Ám minden dolog végén az van, hogy nekem lesz igazam. Az én ötletemet is felhasználják, és megvalósítják. Persze már más tálalásban, más ötleteként. És ezt nem szeretem. Nem szeretem ha más tollával ékeskednek. Én nem szoktam! Más se tegye ezt!

"Jajj dehát olyan kegyetlen az élet Ádika!"

Az élet nem kegyetlen, hanem igazságtalan, és azért élünk mi benne hogy rendet tegyünk! Szóval gatyát felkötni és megharcolni mindenért! Közben pedig ügyelni arra, hogy mindenki jól járjon!
Na ez a legnehezebb! Dolgozom rajta...

A kórus meg, hát az a hely ahol élek a színpadon, nem csak azért vagyok hogy legyen "férfiszereplős" hanem mert jó hangom van! Rám bíznak szólókat! Ésatöbbiömlengés :D

Tehát itt a dilemma, hogy melyikre menjek el!

Rossz előérzetem van a jövőt illetően! Hamarosan válaszút elé fog sodorni az élet! Válasszak a két szervezet között. Gondolkodás nélkül tudom a választ. Érdekesmód a minap zongoráztam végig a kérdést magamban.

Újabb rengeteg kérdőjel az életben, az életemben...
hurrá megint válaszolgathatok az abszolút nem fontos kérdésekre, csakmert én ilyen vagyok. Utálom magam ezért :S

Kérdés?
Ti mit választanátok?

te mit tennél a helyemben?

Ugyan már, kivel mással történne meg ilyen, természetesen velem :)

Hetekkel ezelőtt, egyik szívcsücsök szólt, hogy beadhatnám hozzájuk az önéletem; vesznek fel hozzájuk új embereket! Sehol senki, úgy hogy beadtam, elküldtem, áldásom adtam rá. Ám még aznap szólt egy másik angyalka, hogy hozzájuk is küldjem el magam feltétlenül, mert oda is vesznek fel embereket! Az előbbi egy nagy elektronikai áruház, az utóbbi pedig egy telekommunikációs cég a magenta színeiben!

Előbb az elektronikához mentem, szépen felöltözve, kicsípve renbeszedve magam. Igen ám de már az elején lekéstem a buszt, aztán hívtam fel őket, hogy sorry, de csak 2 órával később, mert előbb jött a
járat. (már azt sugták a megérzéseim, hogy meneküljek)
Pff a pofám szakadt le konkrétan. Mind1 nehézségeim árán bejutottam.
A főnökkel beszélgettem el, kb 3 mondatban. Aki egyébként egy roppantul arrogáns, bunkó, tuskó ember, akit még a világ nem látott a hátán. Minden szava csupa támadás, melyek egyenként fel vannak szerelve mindeféle NATO által betiltott fegyverekkel. A létező összes ismerősőm mondta, hogy vigyázzak vele. Kedvesen mosolyogtam,minden kérdésére és úgy válaszoltam. Nem nagyon tudott hova tenni, egy pillanatig még zavarba is hoztam. Hát, innen is excuse me Mr, de engem nem nagyon érdekel ~és lehet hogy ez nagybaj~ hogy ki vagy és honnan jöttél. Megadom a tisztelet, a fent említett "fajon" kívül.
Bár úgy látszik nagy hatással lehettem rá, mert visszahívtak, és már a szerződést írtuk volna alá. Amikor is és tettem egy kijelntést, hogy nekem még van egy másik időpontom a "magenta rendhez" és mivel belső ember szervezte, így el kell menjek oda. Mondták OK, de addig ők felvételiztetnek tovább.
Mondtam rendben! Már itt tudtam azt, hogy ennek annyi.

Ezután meg is kaptam annak rendje és módja szerint a letolást mindnekitől! Kutyát sem érdekelte, hogy addig mizujs velem, jól vagyok-e, vagy egyáltalán,hogy vagyok.
Na ez volt az a pont, ahol már én sem kéregettem bocsánatokat mindenkitől. Inkább viszsakérdeztem , hogy mi a hugyköves jó édes egeret akarnak már tőlem??? Mi ez a nagy kirohanása mindenkinek. Mert "féltenek".
Hmmm el is hiszem 1-2 embertől, de akkor sem kellett volna leordibálni. Természetesen ezek után nem kerestek ezek a lelkek. Tudja az ég, hogy miért, én a mai napig nem vagyok vele tisztában, hogy ebből miért kellett ekkora cirkuszt abraka-dabrakázni! Mindenesetre nekem nagyon érdekes volt a szitu. Ami a legjobban kirántotta a biztosítékokat az a következő mondatom volt: " egyszerűen nem éreztem,hogy nekem ott kell dolgoznom!"
Pfff ezen fennakadt mindenki.
Sajnálom, de ez tényleg így van!

Jól van, teltek a napok, én emésztettem magam a történéseken. Kb 1 kezemen meg tudtam számolni, ki volt az aki felhívott, hogy semmi baj, a másik jobb lesz, hajrá hajrá. Amikor is eljött a másik interjú napja. Megint felöltöztem, szépen okosan, még nyakkendőt[!!!!!!!!!!!] is kötöttem. Irány a "magenta rendház".
Az interjú elég jól sikerült. Mindenről megkérdezgettek, hogyan értékesítenék, milyen stratégiákkal stb... Amikor a szabadidőhőz értünk, hülye fejemmel nem mondtam semmit a kreatív dolgaimról, cska némán ücsörögtem, és mondtam, hogy: "családommnak segítek és az alkalmi munkáimat végzem". Ennyire unalmas választ már rég adtam.
Megkérdezték, hogy miért szeretnék ott dolgozni.
Válaszom:
"Gondolom már az előttem lévő emberek elmondták, hogy egy jó csapat részesei szeretnének lenni, én ezen túl úgy gondolom tudok is csapatbandolgozni, és úgy látom hogy za egyéni munkára is ugyan akkora hangsújt kell fektetni. Mind egyénileg mind csapatban jól tudok dolgozi. Továbbá szeretném bejárni az előttem álló lépcsőket, mert úgy gondolom, hogy rengeteg lehetőség van a fejlődésre." Itt folytattamvolna még azzal, hogy szeretek emberekkel foglalkozni, de leállítottak...
De úgy vettem észre tetszett az üzletvezetőnek :$
Tovább beszélgettünk, és ahogy észrevettem elég jó válaszokat adhattam! Csak annyi a baj, hogy kb hónapokba telik még, mire viszsajeleznek.

A belső emberemet viszsahívva, megtudtam azt is hogy tetszettem az üzletvezetőnek. A beszélgetésünk végére azt hitte, hogy már van ilyen tapasztalatom, pedig nemvan! Szimpatikus voltam neki!

Most így pár hét elteltével az a nagy helyzet, hogy elektronika nem jött össze, "magenta rendház" pedig még nem jelzett. Nagyon szeretném a magentát!
Földanya adj energiát! :)

Szóval itt volt a nagy helyzet! Évek óta végre állásajánlat, ráadásul kettő is! Megvolt a nagy választás, és most az a helyett, hogy egy sötét ám munkát adó helyen dolgozhatnék/várakozom a lehetőségre, amiről érzem hogy jó lehet nekem, hasznos.

Kérdés >> ti hogy tettek volna a helyemben?

kavarog a fejem!

...kezdődik megint és én nem akarom!
talám végre már az utolsó évem az egyetemen, a sok szüttyögés és unalmas évek után végre el végezhetném a sulit... csak csak csak csak végre már sikerüljön!
Földanya, ajándékozz meg annyi energiával, hogy sikerüljön a hadművelet!

És az sem ér, hogy amint az augusztusba léptünk, úgy jön rám egyre jobban az iskola para, mintha patkényként menekülnék a süllyedő hajóról...
Utálom ezt az érzést, node ki szereti?