World premier!

a várva várt produkció, ahol ismét megmutattuk, hogy miért is vágtunk bele a színjátszásba :)

Okt. 23-án volt az idei óvodás bál Zalaszentgyörgyön!

Idén egy exkluzív sztárvendég csapat szórakoztatta a mulatni vágyó közönséget! Ez a hyper team pedig a "FALUROSSZA" helyi színjátszó egyesület volt :) Aminek én is szerves tagja vagyok :)

Legelső darabunk, egy vásári komédia volt, amit még a falunapon adtunk elő(nyár), hihetetlen nagy sikerrel! Bár a felkészülési idő alatt voltak kételyeink, mert hogy mi lesz ha nem nevetnek rajtunk, vagy nem veszik a lapot, és a poénok leeresztenek. De nem így volt és nagyon jól éreztük magunkat!

Sikereink láttán, felkérések sorát kaptuk, így jutottunk el az ovisbálba is! A mostani darabunk, egy rádiókabaré, ami közelebb áll kicsi törékeny szívemhez, mint az első siker-story!

Nagyon érdekes az egész dolog, már csak azért is, mert a felkészülési idő alatt "félválról" vettem az egész dolgot! Ahogy már azt megszoktam az utolsó pillanatban tanultam meg a szövegem! És nem voltam abban az úgynevezett "izgulós" státuszban sem! Jajj mi lesz ha meglát mindenki a színpadon és rám néznek és a többi... elvégre innen ismer mindenki, tudják rólam hogy egy rohadt kis magamutogató extravagáns, extrém, exhibicionista gyerek vagyok!

Ezzel az exhibicionista jelzővel egyébként én nem nagyon értek egyet! Tény hogy nem riadok vissza a szerepléstől, meg hogy mindig több a fordulatszám amin pörgök, főleg ha nézőközönségem is van a mindennapokban, de ettől én még nem gondolom magam exhibicionistának (aztán lehet). Valami miatt nem szeretem ezt a kifejezést, jelzőt... körülbelül annyira tartok ettől a szótól, mint az angolban az "e" betűtől. Nem tudom eldönteni hogy jó vagy rossz! Mikor keresek a szótárban egy kifejezést és az "e" betűhöz érek, akkor mindig fura érzés van rajtam! Néha szeretem, néha megtisztelő hogy ott kereshetek egy kifejezést, néha viszont a fenébe se kívánom!

Tehát a felkészülésnél tartottam , amiről már írtam hogy hol leüvöltöttek hol meg az egekig magasztaltak, szóval kritikából volt bőven! De úgy látszik megérte, már csak azért is,mert mindenki nagyon gratulált, és még a színésztársak is megjegyezték, hogy én voltam a topp. A meglepődöttségtől elpirultan, csak annyit tudtam kipréselni magamból - miközben legbelül ujjongtam - hogy ti is jók voltatok, és értetlenül kérdeztem, hogy az hogy lehet hogy én kitűntem!?

Anyuék és az itthoni közelebbi ismerősök(direkt nem írom barátoknak őket, most nincs kedvem hozzá, meg aztán, elvesztettem az ítélőképességem velük szemben, de viszont havernál többek de még sem  barátok >> erről beszéltem) nagyon aranyosak voltak! Ott csápoltak egész végig! Ahogy én azt megengedem magamnak mindig a darab végén, kézzel lábbal a tudtukra is adom hogy jó hogy ott vannak! Aztán ezt a kézzel lábbal való interakciót rendszeresen meg is beszéljük a színésztársakkal, hogy "Ádám már megint nem bírt magvával". Mert hogy ilyenkor szivecskéket küldök meg beleúszok a levegőbe, borzadály vagyok ám, tényleg ilyenkor kikapcs! De pont ezért szeretek a hazai közönség ellőtt fellépni! Teljesen más a légkör, és sokkal felszabadítóbb a siker is! 

Az est további részét beszélgetések és poénbombák sora mellett töltöttük el :) A poéngyáros ki más lehetett. mint >> én :D Kaptunk rengeteg felkérést  november és december full, és már február is alakul :)

Jó érzéssel tölt el, hogy az éneklés mellett egy másik, számomra kedves és kedvelt dologban is kiteljesedhetek.

reborn

Nem úszom meg úgy néz ki!

Hétfőn - október 21-én - újra születtem! Idén 22 éves voltam!

Jövőre a 18-at választom, megint! Bár a húgommal kitaláltuk, hogy 18 + ? szóval idén 18+4!

A 21-től féltem a legjobban - amit aztán nagyon megszerettem - , erre itt a 22, amitől félek, be kell hogy valljam, emberesen!

A 21 olyan fiatalos! Megkérdik tőled, mennyi idős vagy és te meg csak odavágod: 21 és ehhez még vágsz egy 21 éves tettre kész arcot is!

A 22 nem ilyen! Sokkal érettebbnek és megfontoltabbnak hangzik! 22, és ehhez egy " én már nem 21 vagyok hanem 22 és az már komolyabb" pofa is jár!

Hát, én nem hinném, hogy szeretném ezt a 22 éves komoly pofát!

VISSZA AKAROM KAPNI A 21 ÉVEMET! 

Pedig nem szeretem a páratlan számokat, és megrögzött szimmetriamániás vagyok. Szóval alapból kéne örüljek annak hogy két 2 áll egymás mellett, és kiegészítik egymást egyik sem több de nem is kevesebb... jól osztható maradékok nélkül!

Nem szerettem még meg ezt a számot! Jó eddig volt 2 napom rá, de nem megy ez olyan gyorsan!

Ezt hívják születés nap utáni depressziónak! Egyáltalán van ilyen?

Ünnepelni többször fogok! Ez amolyan road show lesz :)

Hétfőn a születésem napján a családdal együtt vacsorázunk! Számomra ez volt az ajándék! Mindenki jót evett és sokat nevettünk! Az előkészület nehezen ment, mert egész nap pittyegett a telefonom! Ami jó érzéses töltött el, mert jó sokan gondoltak rám! De vajon én ezt hogy tudom vissza adni, ha majd nem lesz a kártyámon pénz??? Majd majd megoldom én :)

Én terítettem ( ki más, mást nem is viseltem volna el, a design az én asztalom, és most az asztalon volt a design ha-ha-ha :)) Imádok párosítani! Össze nemillő dolgokat! És létrehozni, életre kelteni egy olyan dolgot, ami rabul ejti az embert! Most azt találtam ki, hogy a teljesen natúr porcelánt és étkészletet mindenféle gyertyákkal dobom fel! Így a 8 személyes kihúzható asztal közepén megannyi láng pislákolt.

Jó tudom, kicsit giccses, meg nyálas, meg gay a dolog! De ez vagyok ÉN! És mikor ne lehessen igazán valaki önmaga ha nem a szülinapján! És tudtam hogy a végeredmény jó lesz, és jó is lett! (a kép sanos nem adja vissza az igazi hangulatát a helynek)

Olyannyira jól sikerült a szervezés, hogy majdhogynem minden megvalósult amit szerettem volna! Sütöttem sok muffint is :) Úgy 80%ban én(nem szeretem ezt a szót sem) csináltam mindent! Anya meg is jegyezte,hogy " te magadnak csinálsz meglepetést " . Kerianyu meg majdnem elsírta magát mikor látta az asztalt... Na pontosan az ilyen pillanatokért szeretem csinálni azt amit!Nem számít, hogy mennyit kell utána mosogatni, meg hogy milyen családi ereklye stb... jó az összhatás és KÉSZ!!!

Az ünneplés további része a hétvégére marad! Megannyi party, és mulatság! Vacsora és fellépés is! Szóval mozgalmas hétvégének nézek elébe! De jó lesz! Már rég volt ilyen :)

Nos hogy így átlépem a kedvenc 21 esem! Muszáj némi visszatekintést tennem hogy érdemes volt e 21 -et megélni vagy maradtam volna inkább 20!

Nézzük nézzük:

Suli: minden vizsgám meglett, de a szakpárommal szarakodom... ezt hozzuk ki egy 0 -ra!

Kedvenc tárgy: Amerikai Történelem(jeles)

Kedvenc tanár: Dr. Bődi Edit!

Csajok: nagyon nagyon nagyon nagy - (mínusz)

Pasik: ezt csak viccnek írtam ide, de most aki olvassa itt a pontokat nagyot nézett az tuti.. hahahaha:D

őőő bár a múltkori meleg teás story  :D de kapjon egy +(plusz) sosem lehet tudni :)

Utazás: Nagyon sok helyen voltam! Itthon és külföldön is.. nem sorolom fel, de még is: Sopron, Nagykanizsa, Keszthely, Balatongyörök, Pest, Horvátország - Split. szóval egy oltári nagy +

Kapcsolatok: eszméletlen sok ember és az az igazág hogy most sokkal többet érzek magamhoz közel mint egy évvel ezelőtt!  Amerikát ne felejtsük el! Ahol egyre több kapcsolatom van/lesz! Camille, Daniella, Csaba... ++ mindenféleképpen ++

Tervek: amik megvalósultak, hát nézzük: nem lettem gazdag és kondizni sem álltam neki rendszeresen, de a jogsim folytatom és egyre mélyebben vetek gyökeret a művészi pályámon... hahaha :D ez legyen egy 0 talán...

Bulik: sokkal több volt mint 20 évesen! És idegen csajok szólítanak le hogy mennyire jól táncolok! Na ez eddig nem volt, de nekem ez tetszik ;) hatalmas nagy + nekiii

Lélek: harmóniára törekvés! Fontosabb kérdések megvitatása, ráismerés dolgokra, igazi változások, elfogadások és tanulás! Pozitívabb életszemélet, amibe azért még keveredik egy kis negatív is, de enélkül nem is lenne az igazi! Erre is adnék egy +

Szín: LILA(de az már a 20 évesen is volt), szürke őőőő... miután egy lila szobában élek, így nem jut eszembe más.. de a wenge, jajj de szeretem azt is! +-ot érdemel

Cipő: kedven New Yorker-es slip on shoes-om, ami sajnos már a mennyben tipeg R.I.P.

Ital: egyértelműen Bacardi Razz Sprite-al nyamm nyammm akarom nagyon MOST! jah és ne feledkezzünk meg a jó öreg Gin Tonik-ról sem.. azt is MOST!!! ++++ érdemel! ennyit ide!

Film: ne már,nem tudom! 

Zene: ezt meg még inkább nem, sokat hallgatok, sokfélét,,, legjobban azt szeretem mikor Britney-t énekelek :D ++++++++++ ennyi ide mindig ennyi! imádom a zenét!

Média művészetek kreativitás: bújom a lakberendezős szaklapokat, és párszor megjelentem a helyi újságban, színjátszó kör alapítás :) hatalmas +

Konklúzió:Teljesen pozitív volt minden! Ami negatívum volt azt is én gerjesztettem, és nekem köszönhető!  Vissza akarom kapni a 21 évemet!

Na jó nem lehet ilyet csinálni, de majd hozzá szokom ehhez is! A puszta létezésem elfogadása önmagam irányába sem ment egyik napról a másikra, ez a 22 meg majd lemegy valahogy!

drivin'

Ma - 2009.10.21 - én életemben először ültem a volán mögött és irányítottam az én kicsinek éppen nem mondható tanulókocsimat :) 

Egy fekete VW poló (szerintem még classic is) dízeles, J-s rendszámú(hát meg ez aztán fontos) gyönyörűségen tanulom; hogy hogyan illeszkedjek be abba a 4 keréken guruló társadalomba, ahova a belépő egy személyigazolvány méretével megegyező és egy újabb förtelmes fényképpel gazdagodó kártya lesz :)(jajj de milyen kis misztifikált és komplikált, ahogy Julcsival mondanánk komplikétid vagyok már megint!)

Nagyon élveztem az első órát! Igaz egy kövér 20 perces késéssel kezdtünk, de hát nézzük is el, annál is inkább mert nagyon rendes és kedves, határozott oktatóm van!

Autót még nem nagyon vezettem, illetve csak kormányoztam,mikor nővérem 100 km/h - nál bekapcsolja a biztonsági övét, ekkor anyu a szívéhez kap és azt visítja hogy: "gyerekek az árokban kötünk ki". Szóval, tudatosan nem vezetgettem, bár most majd amit ma tanultam azt gyakorlom azért :)

Már vannak rossz szokásaim! Például: egy kézzel kormányzom (jelzem: még csak 1 órán vagyok túl!!!), és gyorsan akarok menni..( a bátyám is most tanul vezetni, és neki is a gázzal van a baj :)). Lehet ez egy családi vonás, a nővérem egyenesen száguldozik :) Jó érzés volt irányítani az autót, amit egy picit a sajátomnak érzek! Bár sajnos, egy ilyen "csodajárgányra", mindenféle extrákkal felszerelt német tüneményre nem telne, se újan se használtan (na jó ennek még azért utánanézek, mert ki tudja).

Öhömm mélyen tisztelt olvasó közönségem( az vajon mennyi lehet? 1?  - az az 1 én ennék mert mindent visszaolvasok :D) szóval kezdeném ott, hogy csak annyit kértek tőlem hogy üljek át a kormányoz, amíg elintéz pár dolgot az oktatóm, és hogy állítsam be az ülést meg a tükröt, erre én: ezen felül mindent amit csak lehetett tekergettem, főleg az elektromos tükröket... édeseim, milyen kis hangjuk van :)

Elindulással semmi baj nem volt! Csodálkoztam is magamon, mert azért tartok pár ponton a vezetéstől! Hiába vagyok önálló, meg szabadságérzet stb... de ha egyszer rágörcsölök akkor onnantól nagyon nehéz a dolog!

Hála a jó égnek, próbálom felfogni úgy a dolgot, hogy ha a szomszédomnak is meglett meg a "kiss marinak a közértből" akor velem sem lehet túl sok macera.

A fékezés egy külön kis öröm számomra! És plusz pont az oktatómnak! Mert nem is üvöltött velem mikor beletapostam a fékbe, pedig csak annyit kért: "jó most akkor tegye át a lábát a fékre, és kicsit.. mondom kicsit" na hát ekkor én, mintha legalább 1000 őz futna át előttem beletapostam előre feszültünk mindketten. Én csak röhögtem és csak nézegettem oldalra, hogy most ez mi volt! Pedig csak megint figyelmetlen voltam :) Ő meg csak minden hibámra azt mondta, hogy semmi baj! Szeretem az ilyen ösztönző ám de építőkritikával tanító embereket! de 25 km/h  - val repesztettünk... igazi autóversenyző lesz belőlem :)

Valahol a 100. balra kanyarodásnál összetalálkoztam azzal a szerelő sráccal, aki bekötötte a telefonunkat, ill mamáéknál a netet:) Intettem volna neki egyet, de a fékezéses balhé után már nem nagyon mertem mocorogni, így is elég para volt az egykezes kormányozásom! Hogy szoktatom le magam róla! Ennek ellenére én nagyon élveztem! Alig várom hogy legyen egy saját járgányom( a kocsi meg az autó túl szoc-reálos kifejezés, majd találok valamit). Írok a Jézuskának hogy hát ha talán összehoz egyet nekem :)

Már várom a következő órát!

Az oktatómnak van egy fia, nem tudta pontosan hány éves, de valahol a 17-18 körül mozog! Kiveséztük, hogy én mit csinálok, meséltem neki a fiktív angol korrepetálásaimról, milyen érdekes a fia most megy nyelvvizsgára. Szó esett még Skóciáról is, nem tudja eldönteni, hogy engedje e a fiát, vagy sem. Én azt tanácsoltam neki, hogy engedje! Megtanul jól angolul - egy szép skót akcentussal együtt :) - és világot lát! 1 év az semmi! Utána úgy is itthon szeretne tanulni!

Reszkessetek utak!

változás

az ok amiért ezt a címet kapta a bejegyzés, az a tényleges változás!

Nagyon nagyon mélyről indulok most jelenleg! Nagyon negatív voltam a múlt héten: a "nekem semmi nem jön össze" szokásos elmefuttatásaimmal! Miután már a kútba dobtam volna magam, egy krumplis-zsákba bekötözve, úgy gondoltam hogy ez nem mehet így tovább! Így egy enyhe 180° - os kanyarral el kezdtem rendbe hozni azt amit elcsesztem!

Igazság szerint nem csesztem el semmit! Csak teljesen más szemmel néztem a dolgokat! Szóval inkább nevezhetjük ezt egy szemlélet módosításnak is :)

Az első lépés az volt, hogy megbékéljek a jelen helyzettel és legfőképp magammal! Muszáj felfogni, megérteni, hogy most miért is vagyok egy ilyen helyzetben! Egyik kedves csoporttársam, Ila - akivel volt egy gyönyörű kis félreértésünk - mondata cseng még mindig a fülemben! Az ilyen időszakokban lehet a legtöbbet önmagadról megtudni és tanulni! Hát épp elég alázat kellett hozzá, hogy elfogadjam, hogy most nem kell mindennek összejönnie, és csak élvezni kéne az ősz utolsó még melengető napsugarait!

A félreértést már megbeszéltük, én nem szeretnék róla többet beszélni mert tényleg hülyeség! Szóval nagyon remélem hogy szent a béke :) ez angolul úgy lenne hogy : the peace is St. ?

Nehezen éltem meg hogy negatív vagyok,bármilyen hülyén is hangzik, és ezáltal a környezetem is negatív! És meg kellett értenem azt is, hogy nem az ő rosszkedvük ragad rám, hanem az én sugárzom a rossz energiákat kifelé, ahelyett hogy elrendezném magamban a dolgot!

Egy az az 1 ember vette a fáradságot és ült le velem  még ha csak 3 másodpercre is hogy megkérdezze mi baj! Bár elmondani nem tudta azt amit még magam sem tudok pontosan, de  ki böktem hogy hát nem jó!

Remélem még azért tudok Ilával erről beszélni!

Elkezdtem új dolgokat csinálni! Mint pl.: muffin-t sütni! Vasárnap csináltam meg életem első muffinját, amiről már itt is beszámoltam! És azóta egy kisebb muffin császár lettem! A bátyám szerint én sokkal finomabbat csinálok, mint a húgom :) Jól esik az elismerés, de a húgom háta mögött több éves tapasztalat áll! Csak nem fogom az orra alá dörgölni, hogy én jobb  vagyok! A másik meg, hogy a muffin nem egy bonyolult sütemény! Bár vigyázni kell ha csokidarabkákat tesz az ember a tetejére, mert oda tud ám égni :) (ezzel abszolút nem magam célzok, ááá nem!)

Aztán, elkezdtem most szinkron nélküli feliratos filmeket nézni! Nem is értem, hogy eddig miért nem csináltam ilyet! Sokkal másabb a hatás! Talán az is segít ebben az időszakban, hogy végre megint érzek! egyes filmek után vagy dalok után szétszakítja valami megmondhatatlan a mellkasom, és arra késztet hogy a föld felett szárnyaljak! Nagyon jó! Végre!

Színjátszó is jól megy! A múltkori lelombozó eset után, már kapok dicséretet is! Nyilván bennem is van hiba, de úgy gondolom hogy azért lett volna más módja is annak hogy ezt közöljék velem! Várom a prömiert

Kedvenc kis zenéim nélkül most sem tennék egy lépést sem!

Amiért oda meg vissza vagyok, kicsit furcsa de most nem a jó öreg ándörgándból válogattam, hanem egy eléggé populárisabb rétegből! Bár Lady Gaga szerint a a pop zene az új ándörgánd! Kit tudja, legyen igaza, csak a világ békét szolgálja :)

Jay-Z és Alicia Keys - ről van szó! Egyenként is oda vagyok mind kettőért, hát még ha együtt énekelnek! Jay-Z bármihez nyúl az arany lesz! Ezt legutóbb kis felesége, Beyoncé - Sweet Dreams klipjében láthatta mindenki, a végén az az arany páncél ruha nem semmi! Alicia pedig régi kedvenc, ha tél van és nagyon hideg, hull a hó, akkor csak is Alicia Keys! Bámulatos mit ki nem tud énekelni, és hogyan játszik hozzá zongorán! Respect guys!

http://www.youtube.com/watch?v=bm61weFrK4c&feature=fvw

Szóval bárki aki meghallgatja ezt a számot, az egyből oda vágyódik amiről szó van benne.... én is szeretnék!!!!

diós muffin

életem első muffinját sütöttem tegnap este és úgy érzem ez 100%os hír értékkel bír :)

Tegnap este 8 kor épp ráértem! Miután lefoglalták a dvd-t és a számítógépet is, így már csak az alkotás maradt! Ám azonban, most ennek egy újabb állomásához értem el! Ez volt az első alakalom hogy sütit sütöttem, anyuék meg is jegyezték, hogy én aztán kész lehetek, ha most nekiállok sütni!
A húgom amolyan két lábon járó muffin-recepteskönyv, leinfóztam, hogy mi- és mennyi is kell a muffin-hoz.

Összekevertem a hozzávalókat és elkezdtem a saját kis muffin-kolóniám létrehozását! Amolyan birodalom építés volt ez az első perctől kezdve! És hogy valóban az ÉN sütim legyen így mindenképp változtatnom kellett a recepten! Szóval tejföl helyett joghurttal csináltam!(micsoda változtatás, kizökkent a világ a helyéről) Miután elkészült az alaptésztám, gondolkodtam hogy mielőtt még betenném a sütőbe, valamivel meg kell bolondítani! Így megszórtam a tetejét dióval, de nem darálttal!

Nagyon hamar el is készült,mikor már úgy gondoltam hogy jó, akkor megszurkáltam, hogy ha marad a hústűn még tészta akkor kell még neki egy kis idő, de ha nem akkor ready a dolog :) Na hát úgy nézett ki, hogy nálam ready volt, azért még a húgival is megnézettem, hogy lemeózza a szakértő szempár és kéz :) Kitettem hűlni a teraszra, ahol elkapott a "már megint alkottam valami szuper dolgot" érzés! Mamám mindig azt mondja, hogy te túl sok mindenhez értesz. Gondolom ezzel arra szeretne utalni, hogy magamra maradok, mert nekem senki nem lesz elég jó, és én meg túlképzett leszek! És akkor majd csak magam fogom szeretni!
Apu meg egyenesen kijelentette, hogy akit én elveszek feleségül az egyenesen megüti a főnyereményt, mert hogy minden házimunkához értek, és a feleségemnek akár nem is kéne semmilyen házimunkát csinálnia! Na azért ne fussunk annyira előre! Jelenleg nincs senki olyan akire főzhetnék, sajnos! Szóval ez a dolog még várat magára! Illetve a családomon tesztelem, hogy mit is tudok! De tény az, hogy elég sok dolgot meg tudok csinálni, én nem szégyenlem, hogy értek ehhez ahhoz, főzés takarítás és társai! Ha úgy hozza az élet, hogy egyedül kell majd megálljak a lábamon, akkor ezekkel a dolgokkal nem lesz baj! Úgy gondolom, hogy a többivel sem!Talpraesettnek, és magabiztosnak érzem magam ilyen téren(csak el ne szóljam magam)

Este vacsora után ( ami most 10 kor volt) előrukkoltam a sütikkel :) Nagyon ízlett mindenkinek!

Bár a húgom szerint túl sok volt a dió a tetején, nekem ennek ellenére ízlett.

így most már be tudom ikszelni az önéletrajzomban az "ön tud sütni muffin-t?" rubrikát is :) 

that's awsome

a kifakadás

Annyira ki van az agyam, de most komolyan, ki van minden agysejtem, legalább is azok biztos amelyeknek köze van az emberi kapcsolatokhoz!

Kezdem talán ott, hogy tegnap voltam színjátszón, amit nagyon szeretek, mert rengeteg feszültséget tudok levezetni nevetéssel, és abból ott nincs hiány :):D

Egész életemre ez volt jellemző, hogy magas szinten élem meg az érzelmeimet, amik bennem lakoznak! Vagy nagyon szenvedek valamitől, vagy hihetetlen magasságokban élem meg! Ezt kiválhatja egy egyszerű mosoly egy hosszú mosolyszünet után, vagy csak egy jó szám amitől konkrétan szárnyalok! No hát amennyi energiám megmaradt a nyárról, azt rendesen felélem, a mostani időszakomban!

Szóval játszom a színt, mikor is jön X, mint meghívott vendég hogy elmondja, hogy mi a jó és mi a nem jó! No hát Jordán Ádám át él, bele él, és megformál. Talán ez volt a baj, minden és tényleg MINDEN amit próbáltam áttuszmákolni piciny kis kommunikációs sávjaimon, egy kalap sz@rral volt egyenlő! Mindenbe belekötöttek, a végére már úgy éreztem hogy a személyemmel van baj! Én meghallgattam, próbáltam rajta változtatni, állítólag jobb volt már miután ki lettek elemezve a hibáim! Hát én nem éreztem jónak! Kiállni a színpadra egy komoly "nem jó amit csinálsz" szöveg után, elég nagy feladat! Sőt kedves kis csoporttársaim: az összes létező mindenre rábólintottak amit csak mondtam a próbák során, aztán mikor meg jönnek a szemlére akkor meg egyet értenek azzal, hogy sz@r az egész! De legfőképp én! Ott állnak mellettem 10 centire és mondják " hát igazából igaza van X - nek, és nem jó"!!!

Ezt miért nem mondják előbb? Vagy akarták, csak én nem vettem észre!

A lényegen már nem változtat! Nem éreztem magam jól!

Pedig szeretem kiadni magam! Szeretek szerepelni, és igen, exhibicionista vagyok! Szeretem a kritikát, szüksége van az embereknek visszajelzésekre, pláne nekem!!! Hát azért ilyen könnyen nem adom magam! Majd meglátjuk hogy mi lesz! Vagyok annyira mazochista hogy még élvezem is ha marcangolnak, aztán meg csak mosolyogva próbálok tovább! nyilván közben gondolok amit gondolok: $ŁßĐ$:V:V:VC&,???!

Próbálok nem belebonyolódni konfliktusokba! Azokra most tényleg nincs szükségem! Miután van más is ami felőrli a nyáron megszerzett plusz energiáimat!

Elterjedt ugyan is rólam, hogy konkrétan nem csinálok semmit! Amin, eleinte csak egy jót röhögtem, de miután lassan már családom minden tagja konkrét tényként éli meg a dolgot, így már heves tiltakozásba török ki, ha felhozza valaki!
Sajnos csak heti egy napomat veszi el a suli! A többiben a dolgaimat intézem! Mert bármennyire is " semmit" csinálok van dolgoa még egy ilyen magamfajta naplopónak is! 
"Magántanárkén" vannak óráim a héten, itthon segítek, amolyan mindenesként házimunka kint-bent! Most épp betakarítás folyik! Holnap meg fafűrészelés! Már alig várom, majd csinálok sok szép képet megint :) Emeltet kreatív kis dolgaimmal foglalkozom! Természetesen munkát keresek, de ez sajnos nem megy egyik napról a másikra, és mivel nem Pesten lakom nem is hipp-hopp módún megy! De próbálkozom és keresek!

Szóval rosszul esett és rosszul esik mai napig, mert vannak olyan házimunkák amiket én végzek levéve sok embernek a válláról a terhet! (családom 6 tagú velem együtt).

Ezért sem esett jól, mikor már egyik kedves csoporttársam is megjegyezte, hogy "de hiszen te nem is csinálsz semmit" mindezt úgy hogy közben teli szájjal nevetett... "hát köszi, marha jól esik", mondtam! Nem haragszom rá, ahhoz sokkal rosszabatt kell tennie, vagy mondania. De a szemeim azért fent akadtak...

Tényleg, ,egyre szuperebb lesz, pont ilyenekre van szükségem! Ráadásul egyre többet veszekszem már megint! Feszült vagyok és ez nem jó! Próbálom újra élni a nyaram kedvenc pillanatait!

Próbálom kerülni a témát, nem okozva ezzel felesleges feszültséget a családunkban! Pedig imádok odamondogatni és a többi, és néha kikivirágozna belőlem egy "pedig nem csinálok semmit" mondat, mikor marha sokat dolgozom és mondják is hogy most aztán odatetted magad!

Pont ezért várom annyira már Pestet, ami egyre közelebb lesz ahogy múlnak a napok! Csak arra tudok gondolni, hogy jó lesz és legalább 2 napig nyugtom lesz!

...hallgatok egy kis Julit, imádom ilyenkor ősszel, és egyfajta gyógyír is...

5 forint

fáradt vagyok és nagyon nagyon kimerült

leszívták az agyam, ma suliban voltam!

De ma is olyat tapasztaltam amit nem hagyhatok ki:

Z az egyik csoporttársam,akivel nem nagyon szimpatizálok, de ezt hagyjuk inkább, talán majd máskor erről is mesélek, a lényeg hogy nem egy az érdeklődési körünk, de nem is a kettő!

Miután hozzászoktattam a csoportunkat ahhoz, hogy bármit kell fényelni én azonnal rohanok és saját pénzből fizetem - amit azután vissza kapok - és futok és már be sem fejezték a mondatot már ott van, így úgy döntöttem hogy ma nem futok és megnézem mi történik!(egyébként imádok rohangálni ,mert ilyenkor nézegethetem a szép lányokat a suliban, és mozgok egy keveset)

Szóval Z, ma problémázott valami kis piszlicsári dolgon, hogy nincs meg ez az oldal meg az sem az egyik könyvben, és hogy le kell fényelni és hogy azt akkor hogy, meg hogy ki, meg egyáltalán...

Olvastam az egyik könyvet következő előadásra, és nem is nagyon akartam foglalkozni ilyen kis hülyeségekkel, de azért félig felnéztem és azt a "para arcot" nem feledem.... :D mit lehet ezen problémázni? Abba is hagyta a dolgot, jó mondom nyugi van majd megoldja! Direkt nem ugrottam kíváncsi voltam hogy oldja meg!

Úgy alakult, hogy másik csoporttársam jegyzetét kölcsönkértem lefényelni, na ennél több sem kellett, mint a cápa, "akkor még a Goldból is fényeld le azt a hiányzó oldalt," szólt Z...

Természetesen elmentem, kikölcsönöztem, lefényeltettem, visszahoztam kiosztottam, laponként kb 15 ft lehetett a dolog! Mindenki adott egy 20-ast, de kedves Z nekiállt problémázni, hogy most akkor 10-15-20 ft. Mert nem mindegy! "Annyit adsz amennyit akarsz..." mondtam és otthagytam!

Nincs erőm ilyen kis f@szságokba belemenni... De basszus ez már nem az első alkalom!

Nem hándálom, de leírom mert egyszerűen HIHETETLEN hogy mennyire kapzsiak egyesek, meg a kettesek is! Mintha attól félnének hogy ha ők fényelnének és nekik kéne fizetni és majd visszakérik, kevesebbet kapnak vissza mert átvágják őket a saját csoporttársai... Én meg vagyok annyira gavallér, hogy bár állásom nincsen még is én veszem fel először a kis seggemet és fizetem a cuccost. Szánalmas, és sajnálatra méltó hogy 5 forinton is problémáznak az emberek...

A nap további része is tartogatott meglepetéseket! A egy másik unszimpatikus csoporttársam!

Ezt sikerült azzal kivívnia, hogy már a legelső vizsgaidőszak végén felhívott és leinfózott, hogy hogy sikerültek a vizsgák, és hogy hány nem sikerült! Na hát pár félévi vizsgaidőszakkal odébb, már ott tartunk hogy ő hagyott ki vizsgákat! Szóva most akkor hívjam fel és kérkedjek?! Szánalmas!

Szóval megint akadt egy kis fényelni való, ő a legelső padsorban ült, megkapta a tanártól a lapot, és egyből hátranézett, hogy most akkor mi fog történni...  Vártam a tekintetét és ismét kivártam, kíváncsi voltam mi lesz ha most sem megyek.. Természetesen olyan volt a helyzet, mint mikor levágják a kakas fejét de az még él, és fej nélkül rohangál :D:D:D vicces :)

Aztán felajánlottam hogy scan és pdf file-ban felteszem közösre!

Félre ne értse senki, én szívesen teszem meg ezeket a dolgokat, kíváncsi voltam, hogy mit tennének egyes emberek egy ilyen helyzetben! Jól szórakoztam :)

face to face

Szeretném ha egyszer valaki valamikor  a közeljövőben jönne és megtenné azt amit véghezvittünk egy kósza ötlettől vezérleve!

Épp Ádám barátommal mászunk a városban, mert hogy én meg annyira okos vagyok már megint. Egyik Dj ismerősömnek volt jelenése, és mivel már régen is láttam/hallottam, így gondoltam majd most jól bepótolok mindent és a méltán hírhedt Color Arts Fesztivál keretein belül ezt meg is teszem. Na hát már  900 huf-os belépőnél kellett volna dobbantani, mert ez volt az előjele egy olyan dolognak ami még egy almacsutkát sem ért! Kiállítás és végtelen grafika próbálta megérinteni piciny kis lelkemmel, hogy ez most nagyon art, de nem nagyon sikerült! Pedig én próbálkoztam, de tényleg! Aztán végül meg is találtam az ismerősöm aki egyébként Dj Interface névvel mozog a zenei világban! Hát aztán ahogy találkoztunk is a gyors üdvözlésen kívül nem is történt semmi, amit furcsállok, mert nem erre számítottam. Még kb. 3 másodpercig voltam és léptünk is Ádámmal, mert EZ aztán kivágta a eklektikus művészi világom biztosítékait...

Az utcán aztán úgy döntöttünk, hogy nem hagyunk kialudni egy "gyertyafényt"  - jajj de milyen kis szellemes vagyok, a kórus neve, ahol énekelek, és a fényecske is akit éleszteni mentünk - ami mindenketetőnknek nagyon sokat jelent!

Nem szeretném leírni azokat a dolgokat amikről szó esett, hisz ez csak hármónkra tartozik. De mint ahogy azt a beköszönő mondatban is írtam, velem még soha nem történt ilyen!

Váratlanul jelentünk meg egy számunkra fontos embernél, jelezvén táblákat felmutatva, hogy fontos és szeretjük, Ádám még kettővel többel is :)

Szeretnénk  segíteni neki, mert úgy érezzük mindketten, hogy mély zuhanórepülésbe kezdett, pedig csak szeretné megoldani a problémáit... Hát segítőkezek nélkül hogyan menne? Olyanok nem nyújtanak felé akik nem is ismerik!

Eleinte jól sültek el a dolgok, csodálkoztam magamon, hogy milyen jól kommunikálok, hogy vesznek és hallgatnak! Érdekes, mert általában a 3. mondatomnál már közbeszól valaki "és azt hallottad már". A másik amit viszont a beszélgetés után tapasztaltam, hogy nem volt semmilyen hiányérzetem, "mit mondtam volna" szindróma! Tálcán kínáltam fel magam, és furcsa is volt! Konkrétan face to face beletoltam a lelkem az érzéseim egy ember lelkébe, nyújtva ezzel támaszfalat a biztos út felé! És úgy gondolom hogy ez nem csak neki szólt hanem a harmadik beszélgető partnernek is(Ádám), akit úgy gondolom biztosítottam... És valóban, jó érzés kinyitni, nyitni és kibeszélni, beszélni arról ami van. Felvállalni, bevállalni hogy: én most akkor elkezdek beszélni, mert nekem van problémám és én meg  akarom mondani, meg akarom oldani,veszem a bátorságot(hogy honnan azt magam sem tudtam ,de volt!!!)...

Jellemző rám, hogy harcolok kapcsolatokért! Úgy érzem, és hiszem hogy barátokkal lelki társakkal szemben kötelességem ezt tenni és támaszt nyújtani még ha nem is veszik észre! De néha kell hogy észre vegyék, és ez volt tegnap is, észre kellett vetetnem magam, magunkat!

Velem még soha nem történ ilyen. Ezelőtt még senkinek nem mondtam ilyet, és senki nem mondott nekem ilyet, és nem is éreztem volna, hogy valaki küzd értem! A családom., de hát az a "családom".

Mindezekből az a furcsa hogy közben meg Ádámmal alátámolygattuk egymás lelkét, pedig nem beszéltünk össze, nem beszéltünk le előre semmit. Közelebbinek mondhatom. Remélem érted!!!

Hát hogy adjunk egy konkluziót a dolgoknak, elmentünk enni egy jót! Ahol sikerült porráégetnem magam!

Pincér: p, Én: é a párbeszéd a következő:

p - neked sikerült már italt választani?

é - azt hiszem én is teázom...

p - jó, van meleg teánk..

é - hmmm, melegebb mint én? akkor az jó lesz!

 Ezen Ádám csak röhögni tudott velem, mert már tudja hogy csak égetem magam, de a pincér gyerek csak nézett nagyokat.... és kínjában nevetett...  Én meg csak azon filóztam, nem baj eggyel többen gondolják hogy meleg vagyok, juhéyy... Vissza kéne vennem magamból! De akkor nem lennénk önmagam. Tudok én viselkedni nem is arról van szó, de én a Jordán Ádám vagyok!!! és ebből egy centit sem engedek!

...tudni kell harcolni, harcolni kell, de tudni kell félreállni is, és néha félre is kell állni!