Ma egész nap havazott.
Nahát, azért nem csak szállingózott, egész nap zuhogott a hó :D Ami azért jó, mert már olvadt az eddig összegyűlt pár centi hó. Jött az utánpótlás. Egész nap kint voltam, kutyával játszottam, meg havat lapátoltam, a körülöttünk lakó összes szomszéd járdáját letoltam, mert hát ez egy szokás nálunk. Szokás, amit mi vezettünk be és amit csak mi csinálunk.
Azért vicces, mennyire milyenek már az emberek, nem? Bent ücsörögnek a lakásban, mert hogy a hó! És mikor meg jön haza anyu akkor mind kirohannak a házból " mond meg a fiadnak, hogy Isten fizesse meg neki a munkáját". Addig meg csak bent gubbasztanak, hogy majd azok a Jordán gyerekek a szomszédban úgy is eltolják a havat.Hogy miért is? Anya ma összegezte a napot, mikor ebédeltünk, és csak annyit tudott rá mondani, mint mindig, hogy a neveltetés! Én, örülök ennek a neveltetésnek!
Szomszéd néni, akinek szó nélkül lepucolom járdáját, sőt fel sem merül bennem hogy valami ellenszolgáltatásért tegyen, ma behívott hogy ad egy kis pénzt meg sütit...
Mondom neki, hogy nem kell itt tukmálni, mert nem ezért csinálom!
Mi nem tudunk eljárni, Ha mi nem takarítjuk le, akkor ő sem tud kijönni a házból! Elég rossz a járda a környékünkön, és nem szeretnénk, ha valamelyikünk, vagy a szomszédok a nyakukat törjék! Szóval marad a hólapátolás 6 szomszéd előtt! Így a 10 perces házkörüli+járda takarítás majdnem egy órába megy át!
De, ha mi nem akkor ki csinálja meg? Senki!
Szóval visszatérve itt a ki csinál meg mit témára, nekem nem a plusz munkával van a bajom! Ez addig szép és jó míg az embernek megköszönik, meg még esetleg vissza is kapja! (mondjuk ezt nem a frissen műtött szomszéd-nénitől várom el ) De mikor semmi reakció nincs rá, akkor azért egy kicsit berág az ember!
Aztán gyorsan ráeszmél, hogy ez már évek óta így megy! S a következő pillanatban, már elképzeli, hogy a rendszeres hólapátolásért egy "az év hólapátolója" díjat vesz át... felemelő érzés, de tényleg ám :DA napi mozgás kell, ezért szeretek amúgy is kint söprögetni a ház körül, függetlenül ettől a hólapátolós gondolatmenettől. Bedugom fülembe a kis zenémet, és hipp-hopp lesöpröm-gereblyézem-eltalicskázom-meg még akármi amit épp kell... és már is jobb :D A kedvencem, ha ilyenkor még a nap is szokott sütni, és akkor sehogy nem tudom megállni hogy ne énekeljek, vagy legalább ne playback-eljem a szöveget :D hát igen, produkció.... ehhez még a higany seggriszálós mocskos ringyós mozgás, de szigorúan csak szürkületkor, mikor nem látja senki :D Ősszel mikor gallyakat szoktam a telekre cipelni, akkor (is) szoktam ilyeneket csinálni :D(vajon hányan láthattak már?)
Elmeregtem már megint...
Tehát amiért rossz hogy ma ennyi hó esett, és igazándiból.
Válasz: mert már megint kis béna voltam, és megint csalódnia kellett Ádámnak bennem!
Már jó ideje megbeszéltük hogy találkozunk, meg végre dumálunk, nem csak virtuálisan, hanem materiálisan is. Egyfolytában csak lemondok mindent, mert nincs pénzem, mert nincs mivel, mert nincs kivel, meg mert minek is? Ma lett volna a "ha még ma elmegyek akkor nem sértődik meg rám" és hát annyi eszem volt, hogy ezt is elszúrtam! A sok hó miatt nem mertem elmenni, mert féltem hogy egyáltalán beérek e, és hogy hogyan jövünk majd haza, és egyáltalán haza tudunk e jönni...
Vacsorázni mentem volna, ajj de jó lett volna, mert már a kis faszom is kivan, és rájöttem hogy pont ezért mert az utóbbi időben igen csak nem voltam sehol, de sehol! Most itt nyavalygok, ahelyett, hogy játszhatnám a kis fejem Ádámékkal... igen most jön az én egy nagy looser vagyok mondat! Miután nem akarok én ezzel többet foglalkozni, így most már tényleg kimászok a gödrömből! Apu balesete óta vagyok benne, vagy talán még az is rátett egy lapáttal, nem szeretném erre fogni! Én vagyok a jó és a rossz okozója is! Ennyi öniróniámnak meg kell lennie, hogy felismerjem, és magamnak is behúzzak egy jó nagyot!
Aztán nővérem átment barátjához, reméli talán reggel így könnyebben bejut munkahelyére... hát sok sikert hozzá! Nem úgy néz ki! 20 perc alatt kihámoztuk kocsiját a hó fogságából: D vicces volt letépni az odajegesedett ponyvát, ki i szakadt.
Ezek után anya tiszta infarktus közeli állapotban volt, hogy most mi lesz! Na hát ha még most én is itt bejelentem hogy tulajdonképp hova szeretnék menni ilyen időben, levágja fejem, na jó nem ,meg ő is mondta hogy menjek, de ha vajon ott állok előtte talpig partyra kész akkor is ezt mondja vajon? Holnap kipróbálom :D
Jó és akkor most a pénzhiányomról nem beszélek mert azt még megoldottam, de de de.
Befejeztem!
Felhívom, hogy mi van, és hogy verjen meg mert béna vagyok! És erre nem! Még inkább ő kérdez rá hogy akkor nem tudsz ugye? "kaki?" én meg hozom a szokásos, világaggódalmam...
Sűrűn elnézéseket kértem, meg még egy jó darabig fogok is!
Csak remélem, hogy ez nem volt egy kisebb B52 bomba, ami akkorát szól, hogy "nem beszélek veled soha többet" legyen belőle! Én ígérgetek, ő elhisz, aztán én meg "ja nem mégsem".
Nem kamuzok, mert az nem az én pályám, van aki jónak látja így rendezni a dolgokat! De ha valami van, én azt próbálom elmondani, hogy azért lássa, hogy a helyzet nem kamu. Meg ismerjük már annyira egymást, hogy levágjuk!
Fordított esetben én már rég leszartam volna a fejem! Ő vajon miért nem?(hey ez tök olyan mintha szerelmes lennék belé... wáháháháháháhá, kuki, barátom nem szerlemem, nem vagyok meleg :D, amúgy se lenne az esetem :D)
ewhhhh elbaszott egy helyzet!
...megvakarom a buksim és elmegyek aludni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése