Mikulás

Mindenkinek nagyon boldog Mikulást!

Tegnap sor került itthon nálunk is a Mikulás műsorra! Amit azért vártam nagyon, mert nagyon sok munkája volt benne mindenkinek, és nagyon izgultam hogy egy jó egyveleg szülessen!

Kezdeném a rákészüléssel, ahol sikeresen összehívtam a helyi színjátszót és a helyi kórust (milyen véletlen mindkettőben szerepelek), hogy Mikulásra csináljunk közösen műsort! Meglepődésemre, mindkettő fél hajlott a dologra,ennek én nagyon örültem, mert szükség van arra hogy a kis szervezetek összetartsanak :) remélem lesz még sok sok ilyen :)

 

Díszítés! Már írtam korábban, hogy nagyon nehéz természetű vagyok. Ezen próbálok változtatni, hogy azért ne ütközzön ez ki minden szituációban.De ha dekorációról van szó, akkor egy centit sem engedek a minőségi és maximális munkából!

Ez alatt nem azt értem, hogy mindenből a legdrágább! A legolcsóbb és otthonról hozott dolgokból lehet a legjobb dekorációt készíteni! Inkább arra szeretnék itt most utalni, hogy amit elkezdek azt szeretem úgy befejezni, hogy az ne csak egy átlagos dolog legyen, egy valami, amire azt mondja valaki, hogy "szép", mondja még azt is mellé hogy "ilyen szépet még sehol máshol". Nem célom a szuperlatívuszokra való törekvés, meg hogy ajnározzam magam. Annál inkább a meghökkentés,és az elgondolkoztatás! Próbálja már egy kicsit mindenki megerőltetni magát, hogy vajon hogy készült, és egyáltalán hogy van odaerősítve...stb!

Szóval még mindig a dekornál tartunk. Számomra azért jelent sokat ez a dolog, mert nagyon szeretek a két kezemmel alkotni! Ezért szeretek rajzolni, mázolni, festeni, berendezni, kirendezni....stb! És az egészben a legjobb érzés, mikor a végére érsz egy folyamatnak, és megállapítod, "nah most is sikerült összehozni valamit, ezért érdemes volt". Talán az érzés hajhászásáról szólna az egész, vagy csak az emberek visszacsatolására menne ki a dolog! Hűha!!?? Hát ez fogós kérdés!

Az elégedettség, a valami új létrehozása a motiváló erő számomra. Ami ad új energiát, minden egyes új dolognál amibe belekezdek! Az új megismerése, és a még újabb létrehozása.

Műsor. Nagyon kis cuki volt! És így ennyivel le is rendezem. Nem ám! A műsor co-produkció volt, mint már említettem. Egy "hópihekoncertről" van szó! Ahol a színjátszósók voltak a hópihék és a kórus a betétdalokat játszotta! Na most mivel én mindkettő szerves része vagyok, így a kórusban foglaltam helyet, erősítve a codálatos (direkt ítam "c"-vel) hangommal azt. A műsor nagyon interaktív volt! Minden kisgyereket bevonva, énekelve, mozogva. A micimackós éneknél majd 100 lufit szórtunk be a színpadról, ami után a gyerekek önfeledten játszottak a lufikkal, egymást és magukat dobálták vele, vagy éppen  a "hóembernek se keze- se lába" koreográfiát tanulták meg. Édesek voltak! 

Mint minden ilyen kis műsor után, tejáztunk, meg sütiztünk. Jöttek az emberek, óvónénik, polgármesterek, azok asszonyaik >> színvonalon felüli, minőségi, gyerekbarát produkció (ők mondták) volt! Dagadt is a májam rendesen, sok munkája volt benne sok embernek!

Párbeszéd köztem és a polgármester-alpolgármester és asszonyaik között:

polgiék: te most tulajdonképpen mit is tanulsz?

én: angolt.

polgiék: és hány éved van hátra?

én: még kettő, ezzel együtt.

polgiék: akkor te most hány éves is vagy?(meglepő kérdő tekintettel)

én: 22(elcsukló halk hangon, mint aki szégyenli a korát)

polgiék: teli szájjal vigyorogva, jajj ne már még csak annyi vagy

én: (totál nagy cikiben voltam hogy ott égetem magam már megint hogy a 22 mocskos ki évemet is szégyenlem) hát jó most sztem megyek egy kört, nagyon meleg van itt hátul...

Sokat szoktam velük beszélgetni, de csak rendezvényeken, amolyan protokoll szerűeket! Ahol én mindig azt érzem, hogy na most majd valami lesz, tesznek egy ajánlatot, hogy hát figyelj pont egy ilyen emberre lenne szükségünk a cégünknél! Mindig megérdeklődik, hogy mi van velem, hogy mikor házasodom, meg mik a terveim! Én elmosolyodom, és elárulom, hogy messze el innen, majd megvalósítom a kis terveim ott ahol kereslet lesz rájuk! Egyszer majdnem elmondtam a design terveim, de kinevettek már mikor felhoztam a lakberendezés fogalmát! Amúgy is van egy sanda gyanúm, hogy csak azért kérdezgetnek, hogy utána meg poénok tárgya legyek. Így  megfogadtam, hogy inkább csak a külföldi terveimről számolok be, hogy szeretnék kint élni! Mindenkinek nem kell feltárni lelkem mélyét, ezt is meg kellett tanulnom! Így aztán mindig elhessegetem ezeket a céges-gondolatokat, mert sajnos ismerem őket, és hát ez sosem fog bekövetkezi! Sajnos ők sem azok az emberek akik ugyan azt mutatják, mint amik belülről lennének! Jó emberek,nem is arról van szó, hanem pont hogy többről van szó mint az emberi jóságról!

De azért ezek a kis protokoll beszélgetések megmaradnak! És még ha csak mosolygunk is egymásra, és ők muszájból érdeklődnek, nekem az akkor is kedves gesztus és örülök neki! Még ha ismerni vélem őket is! Mert hát ki tudja hogy mikor jön életem nagy lehetősége, akár tőlük, akár mástól! Másfelől, viszont nem érdeklődnének irántam hogy ha nem lennék érdekes a számukra, vagy ha nem lennének kíváncsiak valamire, még ha csak azért is, hogy nevessenek rajtam! Legalább forog a nevem!