Történet a lányról és a fiúról...

Történt ugyan is hogy: volt egyszer egy lány és egy fiú.

 

A lány és a fiú egy iskolába jártak, ahol megismerkedésük után, azonnal egy hullám hosszra kerültek! Azóta elválaszthatatlanok lettek. Ez nem azt jelentette, hogy napkeltétől napnyugtáig együtt voltak. Bizony voltak olyan időszakok, hogy a fiú nem kereste a lányt, vagy pont a lány nem kereste a fiút. Ám ahogy telt múlt az idő, e két ember újra egymásra talált! Aminek a következménye az lett, hogy fiú és a lány barátsága magasabb szintre lépett, közelebb kerültek egymáshoz, lelkileg! Az egész nyarat átbulizták, átbeszélgették, áthülyéskedték! Egyszerre sírtak és egyszerre nevettek is!

Beköszöntött az ősz, a nyári szoros kapcsolat megmaradt, és olyan szilárd talpakon állt mint még soha! Azonban a fiú elkezdte más szemmel nézni a lányt! Felnézett rá, látta benne a NŐ-t, függetlenül attól hogy nem a nőideálja volt.. Szerette még mindig, de attól kezdve megváltozott valami a fiú részéról!

Az idő telt múlt, és a fiú egyre több bátorságot érzett magában ahhoz hogy elmondja érzéseit a lánynak! Majd míg egy szép napon a fiú összeszedte eddigi minden bátorságát, vett egy nagy levegőt, és elmondta hogy mit is érez! Elmondta hogy szereti, de már nem csak mint barát, és hogy többet bele tud képzelni ebbe a kapcsolatba. A lány eleinte nem vette tudomásul, gondolván ez csak egy jó tréfa, és hitetlenkedve csak nevetni tudott a dolgon! A fiú, miután látta hogy így nem megy semmire, konkrétan kezdett írni! Konkrét szavakat használt, melyek nem voltak félreérthetőek! A fiú nem szerelmes a lányba, csak örült neki hogy talált egy olyan lányt, aki felvállalja magát és legalább annyira szabad mint Ő! De rajongását és vonzalmát nem tudta leplezni!

A lány hitetlenkedett  tovább, mígnem nyilvánvalóvá vált számára is, hogy a fiú nem viccel! Miután nem jutottak közös nevezőre, így hosszú szünet következett kettejük "levélváltásában", A lány nem értette a kialakult helyzetet, mert sohasem gondolt a fiúra úgy mint lovagjelölt! A fiúnak elmondta érzéseit, hogy ő nem tud tekinteni másképp rá csak mint barát! A fiú tudomásul vette ezt!  Nem haragudott meg a lányra, hisz szereti annyira hogy egy ilyen ne vegyen véget a kapcsolatuknak!

A lány még azt is elmondta, hogy nem ér meg annyit a barátságuk, hogy szerelembe essenek, és ha kialszik a láng, akkor meg egymás mellett elmennek, ő nem szeretné ha véget érne a barátság!

A levélváltás másnapján úgy akadt, hogy szórakozni ment ez a "fura páros". A fiú szégyellte magát, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozta a lányt, és megígérte neki hogy nem fordul elő ilyen, soha többé! A fiú még egyszer elmondta a lánynak, hogy nem szerelmes belé, de vannak más érzelmei a barátságon kívül, és NŐ-ként is tekint rá nem csak mint barátra!

A lány zavarba jött!Lesütött szemmel, csak a fiú nevét tudta mondani, kissé elcsukló hangon. Jelezvén ezzel, hogy a fiú ne hozza többé őt ilyen helyzetbe! És egy szót se szóljon!

A fiú mentségként felhozva csak annyit mondott, hogy ő bátor volt! Bátor volt, mert el merte mondani hogy mit is érez, bár ezt az érzelmet megfogalmazni nem tudta hisz nem szerelem volt az, vonzalom! Folytatván kicsiny monológját, elmondta még azt is, hogy ha most nem mondja el, akkor a későbbiekben ez még nagyobb kalamajkát okozhat kapcsolatukban. Hisz ha elveszti barátságát a lánnyal, akkor majd a fejét veri a falba, és megbánja hogy kihagyta a lehetőséget! A fiú végül csak azt tudta mondani, hogy meg kellett próbálnia!

A lány nem haragudott a fiúra! Lezárta a témát, és nem kívánt többet erről a fiúval beszélni.

A fiú szomorú volt.

Ám hirtelen egy újabb nem várt helyzetben találta magát ez a fura páros! Itt már a barátságukról volt szó! Egyikük sem akarta veszni hagyni a kapcsolatot.

A fiú ismét elszégyellte magát! Hisz ami eddig stabil lábakon állt, azt most egy pillanatra megingott. A fiú félt, s valósággal rettegett attól hogy végleg elveszti a lányt. Elveszti a társaságát, a közelségét és a barátságát!

A végszót a lány mondta ki!

A lányban semmi nem változott, nem rendült meg hite és ezután is ugyan úgy fog tekinteni a fiúra, mint eddig. Nem gondolta volna, hogy a fiú más szemmel is néz rá. A lány nem merte bevallani, de titkon jó érzéssel töltötte el, hogy tetszik másoknak is. Ugyan is a lány bizonytalan e tekintetben.

Ekkor a fiút egy megmagyarázhatatlan érzés töltötte el, boldog volt, még annak ellenére is, hogy habár bátor volt, de mind hiába volt érzelmeinek hősies megnyilvánultatásának. Barátságuk megmaradt, s  fiú egy pillanatig azt érezte hogy talán most még erősebb is, mint volt!

Most már a fiú is megnyugodott..

Az este folyamán a két barát elindult szórakozni, miután rendezték egymás érzéseit így már könnyebben ,terheiktől mentesen képesek voltak erre.

Miközben táncoltak a fiú újra érezte a a barátságukat a lánnyal. Bár tudta érzelmeit nem tudja elfelejteni egyhamar.

Így voltak ketten egész este, egymásra utalva. Tudták, hogy ketten erősek, és egy lépést sem tesznek a másik nélkül! Szoros barátság az övék. Ezzel mindketten tisztában vannak...

Az est folyamán megjelentek a fiú barátai. A fiú örült nekik, hisz tudja hogy szüksége van rájuk, és azt is hogy nekik is szükségük van a fiúra. Mikor találkoztak a fiú nagyon örült! Különösen egyiküknek, akivel az utóbbi időben nagyon sokat beszélgetnek, és jó barátok lettek. De ugyan úgy örült a másik két embernek is, akik közül az egyikkel egy érzelmi és értelmi síkon érzi magát!  Megmagyarázhatatlan nyugalom és megkönnyebbülés vette uralmába teljes valóját! Az est további részét együtt töltötték, úgy érezték magukat, mint még sosem. A lány is élvezte e közös társaságot.

Eljött az est vége, mikor is hazafelé indultak már. A társaság egy kivételéve elindult hazafelé. Az autóban a megszokott zene helyett hol klasszikus hol valami teljesen más szólt! Teljesen kontrasztos volt! A fiú szereti az éles kontrasztokat. És valósággal felvillanyozta az új "közeg" !!!

A fiú a zenét hallván vigaszt talált a sorok között, és úgy érezte, hogy akkor abban a pillanatban a lehető legjobb helyen van a legjobb és legértékesebb emberekkel. A fiút hatalmába kerítették az érzelmek, és megszólalni sem tudott! Becsukta szemét és átadta magát az univerzumnak!

Az est további részét az autóban töltötték, ahol a megmagyarázhatatlan légkört senki sem szerette volna elhagyni! A fiú áldotta az eget, és azt kívánta hogy sose legyen vége ennek az estének.

Majd a jó barát félelemmel és kétségekkel teli tekintettel a fiú szemébe nézett és megkérdezte, hogy most akkor hogyan tovább!?" A jó barát tudta hogy a fiú hogy s mint járt a lánnyal.

A fiú jó barátjának is tetszett a lány. A fiú ezt már régebb óta tudja, nem zavarta, sőt kialakult benne egy egészséges versengési láz. E két barát mindig megosztotta egymással hogy mit is éreznek a lány iránt és hogy ki mit levelezik vele.

A fiú tudta jól hogy mi következik. S bár már hajnalodott tiszta szívvel és épeszűn beszélt.

Örült és hogy önzetlenségéről példát mutasson, elmondta hogy egyáltalán nem zavarná hogy ha jó barátja sikerrel járna! A fiú pontosan tudta, hogy mit érez a jó barátja, és jó barátja boldogságáért bármire képes lenne. Így gondolkodás nélkül az mondta: "azt szeretném hogy boldog légy, és nem zavarna ha szerencsével járnál!,és én örülnék a boldogságodnak!!!"

A fiú amit mondott komolyan is gondolta! Érzelmei teljében lévő és tudja hogy kettejük kapcsolata a lánnyal "csak" barátság marad! Örült neki hisz a lány barátsága fontos számára. A fiúnak fontos a jó barátjának a barátsága is. A fiú tudja hogy, se a lány se a jó barátja sem boldog annyira mint mutatják. Így a fiúnak többet jelent az hogy e két számára fontos ember boldog legyen.

A fiú boldog volt hogy boldoggá tehet másokat! Érzelmeinek rendezéséhez idő kell. De a fiú már elindult egy úton, és nem szeretne erről visszafordulni. Az fiú reméli, csak remélheti hogy jó barátja sikerrel jár, és most is azt kívánja hogy találja meg a boldogságot a lány oldalán.

A fiú most ezekkel az érzelmekkel rendezi saját belső világát. 

Története a lánnyal nem a szeremről szól, sokkal inkább a vonzalomról és egyfajta plátói megmagyarázhatatlan érzésről. Másrészről; barátságról, önzetlenségről, szeretetről, elfogadásról!