drivin'

Ma - 2009.10.21 - én életemben először ültem a volán mögött és irányítottam az én kicsinek éppen nem mondható tanulókocsimat :) 

Egy fekete VW poló (szerintem még classic is) dízeles, J-s rendszámú(hát meg ez aztán fontos) gyönyörűségen tanulom; hogy hogyan illeszkedjek be abba a 4 keréken guruló társadalomba, ahova a belépő egy személyigazolvány méretével megegyező és egy újabb förtelmes fényképpel gazdagodó kártya lesz :)(jajj de milyen kis misztifikált és komplikált, ahogy Julcsival mondanánk komplikétid vagyok már megint!)

Nagyon élveztem az első órát! Igaz egy kövér 20 perces késéssel kezdtünk, de hát nézzük is el, annál is inkább mert nagyon rendes és kedves, határozott oktatóm van!

Autót még nem nagyon vezettem, illetve csak kormányoztam,mikor nővérem 100 km/h - nál bekapcsolja a biztonsági övét, ekkor anyu a szívéhez kap és azt visítja hogy: "gyerekek az árokban kötünk ki". Szóval, tudatosan nem vezetgettem, bár most majd amit ma tanultam azt gyakorlom azért :)

Már vannak rossz szokásaim! Például: egy kézzel kormányzom (jelzem: még csak 1 órán vagyok túl!!!), és gyorsan akarok menni..( a bátyám is most tanul vezetni, és neki is a gázzal van a baj :)). Lehet ez egy családi vonás, a nővérem egyenesen száguldozik :) Jó érzés volt irányítani az autót, amit egy picit a sajátomnak érzek! Bár sajnos, egy ilyen "csodajárgányra", mindenféle extrákkal felszerelt német tüneményre nem telne, se újan se használtan (na jó ennek még azért utánanézek, mert ki tudja).

Öhömm mélyen tisztelt olvasó közönségem( az vajon mennyi lehet? 1?  - az az 1 én ennék mert mindent visszaolvasok :D) szóval kezdeném ott, hogy csak annyit kértek tőlem hogy üljek át a kormányoz, amíg elintéz pár dolgot az oktatóm, és hogy állítsam be az ülést meg a tükröt, erre én: ezen felül mindent amit csak lehetett tekergettem, főleg az elektromos tükröket... édeseim, milyen kis hangjuk van :)

Elindulással semmi baj nem volt! Csodálkoztam is magamon, mert azért tartok pár ponton a vezetéstől! Hiába vagyok önálló, meg szabadságérzet stb... de ha egyszer rágörcsölök akkor onnantól nagyon nehéz a dolog!

Hála a jó égnek, próbálom felfogni úgy a dolgot, hogy ha a szomszédomnak is meglett meg a "kiss marinak a közértből" akor velem sem lehet túl sok macera.

A fékezés egy külön kis öröm számomra! És plusz pont az oktatómnak! Mert nem is üvöltött velem mikor beletapostam a fékbe, pedig csak annyit kért: "jó most akkor tegye át a lábát a fékre, és kicsit.. mondom kicsit" na hát ekkor én, mintha legalább 1000 őz futna át előttem beletapostam előre feszültünk mindketten. Én csak röhögtem és csak nézegettem oldalra, hogy most ez mi volt! Pedig csak megint figyelmetlen voltam :) Ő meg csak minden hibámra azt mondta, hogy semmi baj! Szeretem az ilyen ösztönző ám de építőkritikával tanító embereket! de 25 km/h  - val repesztettünk... igazi autóversenyző lesz belőlem :)

Valahol a 100. balra kanyarodásnál összetalálkoztam azzal a szerelő sráccal, aki bekötötte a telefonunkat, ill mamáéknál a netet:) Intettem volna neki egyet, de a fékezéses balhé után már nem nagyon mertem mocorogni, így is elég para volt az egykezes kormányozásom! Hogy szoktatom le magam róla! Ennek ellenére én nagyon élveztem! Alig várom hogy legyen egy saját járgányom( a kocsi meg az autó túl szoc-reálos kifejezés, majd találok valamit). Írok a Jézuskának hogy hát ha talán összehoz egyet nekem :)

Már várom a következő órát!

Az oktatómnak van egy fia, nem tudta pontosan hány éves, de valahol a 17-18 körül mozog! Kiveséztük, hogy én mit csinálok, meséltem neki a fiktív angol korrepetálásaimról, milyen érdekes a fia most megy nyelvvizsgára. Szó esett még Skóciáról is, nem tudja eldönteni, hogy engedje e a fiát, vagy sem. Én azt tanácsoltam neki, hogy engedje! Megtanul jól angolul - egy szép skót akcentussal együtt :) - és világot lát! 1 év az semmi! Utána úgy is itthon szeretne tanulni!

Reszkessetek utak!