Nagyon sok pozitív dolgot s gondolatot kaptam a nyár folyamán és vesztettem is el, ahogy jött a köd! Barátok jöttek, és mentek. Nem is tudom, hogy egyáltalán az ilyeneket hogy is lehet hívni. Mert elvégre aki nem a barátod, de közel gondolod magad már azt is barátnak hívod, pedig csak egy közelebbi ismerős! De ha megkérdezik tőled: ki ő? akkor meg kimondani azt hogy: jajj csak a közeli ismerősöm az meg nagyon hülyén hangzik. Szóval az eredmény: mindenki aki számít a barát jelzőt kapja, még ha nem is érdemes rá. Kár belemenni abba, hogy minek is kell megfelelnie egy barátnak. Az embert már annyi csalódás érte, hogy már örül annak ha valaki kedves, és mer véleményt nyilvánítani, ha még őszinte is egy kicsit, akkor meg az már a főnyeremény!
A nyaramat összegezve jöttem rá, hogy mik és kik is azok a dolgok amiket nyertem. Sok olyan ember jelentkezett, csak úgy integetett is még mellé, hogy: Szia itt vagyok, és szeretnék részesedni belőled, osztozni a dolgaidon, és különben is; érdekesnek gondollak, és kíváncsi vagyok rád.... na ez az ami megdöbbentett. Régebben úgy jellemeztem magam, hogy én vagyok az aki fut egy barát, kapcsolat után. Aztán úgy gondoltam hogy ebből elég! Most meg már egyre több esetnél, kapocsnál veszem észre azt, hogy igen is érdekelek másokat is! Nyilván én is teszek meg lépéseket, ahogyan azt kell, nyitok vagy zárok, de már nem olyan/annyira görcsösen, mint ahogy azt régen tettem. Szóval úgy összegezném, hogy gazdagabb lettem néhány ember bizalmával és mosolyával, és ez most egy őszinte mosoly, végre, és köszönet érte. A mosoly mindig fontos! Szerves része az életemnek, és fontosnak tartom! Szeretem ha mosolyog valaki, ha rám mosolyognak vagy ha én mosolygok másra. szeretek másokat megmosolyogtatni, és szeretem ha én mosolygok saját magamon :) a nevetés innen már csak egy lépésre van, ami a másik jó barátom és védjegyem is egyben. Ritkán látnak e két dolog nélkül az emberek. :)
De sajnos eben a nagy adakozásban el is maradtak néhányan mellőlem! Ami biztos hogy rajtam is múlt, és most lehet hogy úgy gondolom, hogy veszteség, vagy úgy tekintek rá, hogy az.; de lehet hogy a jövőben újra a kapok részt fogja erősíteni, még pedig a visszakapok részt. Már várom azt a napot!
Nyugodt vagyok, mert van kihez mennem, van akit tudok traktálni. A fordítottja eddig is nyilvánvaló volt számomra, egészen pontosan kicsi koromtól fogva! Szerettem ha mások megosztották velem a dolgaikat. Azt már viszont kevésbé, ha én nem tudtam ezt megtenni velük, illetve ha csak egy úgynevezett szemetes kuka voltam. Azt hiszem az utóbbi időben sikerült ezt megfordítanom. Mostanában is előfordul ez velem, de már jóval kevesebbszer! Egyértelmű jelzést adok rá! Hogy egy másik, számomra kedves blogból idézzek; elkezdtem egy játékot játszani aminek az volt a célja, hogy megakadályozzam, hogy szemetessé váljak! Úgy hogy azzal ne bántsak meg senkit sem, de ne is menjen kárba a kapcsolat.
Ehhez sokban hozzájárult az is hogy egyensúlyba kerültem. Úgy értem, most megint megvan az egom és a külvilág között az egyensúly. Felfog és elfogad, mindkét részről!
Ez most jó, és nagyon kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése