Iskola

Ha szeptember, akkor mindig valamilyenfajta egyetemes kényszerítés a tudás besajtolásának elsajátítására :) Jajj de milyen kis komplikált vagyok már megint :) Látszik, hogy azt a nyárról megmaradt 5 agysejtemet is sikeresen elpusztította az első nap a suliban....

Kezdjük talán a reggellel, ami nem úgy indult ahogy én azt terveztem. Ilának, egyik csoporttársamnak, kinek ha nem "A CSOPORTTÁRSNAK" vinnék itthonról gyümölcsöt, pusztán mert kedvességből, meg mert mikor beszélgettünk még  a nyár végén(nyár vége ,milyen szomorú ezt leírni) meséltem neki az ipari mennyiségű gyümölcsről, ami nálunk ilyenkor van. Megígértem neki, hogy viszek egy kis kóstolót. De hát mikor ma hajnalban 6-kor kimentem, hogy a legfrissebb árut szerezzem be, a nagy szedegetésemben megcsúsztam és leestem a lugas mellől, estem vagy 2 métert és még gurultam ugyan annyit is.Ráadásul mindezt öntudatlanul mint egy full alkoholista, na itt meg is ijedtem magamtól. Nem lett semmi bajom, csak azt sajnáltam, hogy tiszta sár meg fű lett a ruhám. Tipikus ruhamániás :) Ma reggel vettem fel tisztán a szekrényből, nagy gonddal össze állítottam, hogy minden passzoljon, de még se tűnjön úgy, mint ha egy katalógusból szedtem volna ki :) Nos a reggeli piruettek után, kénytelen voltam ruhát cserélni, és az első utamba kerülő farmer és pulcsi meg is tette, mivel hogy 2 perc volt a reggeli buszig. Egyáltalán nem voltam ideges, ááá nem!

Mivel falusi legény volnék, így be kell mennem a városba - Zalaegerszeg - és onnan megy tovább a távolsági Szombathelyre. Na hát amíg beértem Zegre, addig találkoztunk 2 tüneményes kis őzikével, na jó az egyik sztem az anyukája lehetett, de aranyosak voltak!

Később már csak a Szombathely felé a buszon tudtam röhögni magamon, hogy csak én lehetek ennyire szerencsétlen :)A buszon, ahol ma 2x is checkolták a bérletem. Élőszőr kb 5 perc után az első kanyarban, - hogy ezek tényleg azt gondolják, hogy távolsági buszra bérlet meg jegy nélkül lehet felszállni??? - másodszorra, meg pont álmomból riogattak, hogy mutassam meg a bérletet(jájj nem hizem el). No mind egy is volt, minden akadályt leküzdve sikerült Szombathelyre eljutnom, félsiker, a nap is kisütött mire felértem így volt egy plusz pont is a reggelben.

Elsőként egy fontos adatlapot akartam leadni, hogy gyorsan túl legyek rajta, de hát csak nem volt bent az illetékes, de legalább szóba elegyedtem egy aranyos kis szöszivel, aki nagyon jól nézett ki. Ő is odavárt, de hát csak nem jött az aki nekünk kellett volna! Addig sem unatkoztunk, jól megnevettem a csajt, édes volt ahogy nevetett, hogy én miért nem találkozom ilyen lányokkal... és egyből "vevő"volt a poénjaimra...No mind egy is, miután nem jött senki, így elmentünk, elkísértem egy darabig, és kicsit szomorúan mentem tovább nélküle, pedig pedig... remélem még találkozunk(nagyot sóhajtottam)!

Na de ami ezek után volt...rémálom, minden lehetséges utcában!!!

Ma derült ki - legalább is számomra, aztán mint később kiderült a csoporttársaim számára is - hogy le kell adni a szakdolgozat témáját, meg írassam alá a konzulensemmel is...

Na jó, először is nincs konzulensem, nincs témám, és nincs úgy semmim sem!  Azt tudtam kinél nem akarok, aztán mi az amiről nem szeretnék írni s mi az amiről nem is tudnék :) Végül is történelem, azon belül is a nagy kedvenceim az Írek - Irish myths and arts -, remélem és kívánom magamnak a legjobbakat :)

Kaptunk új tanárokat is! Az első dupla órát rögtön a Dékán asszony tartja, akit én csak KIRÁLYNŐNEK hívok, sztem mindenki érti hogy miért is :) Aranyos, lényegre törő és határozott, úgy látszik ezekre az órákra is gyomorgörccsel járok be, nagyon félek, mi van ha azt mondja, hogy maga menjen inkább haza! Az igazat megvallva nem sok kedvem van bejárni, már megint... Az utána következő dupla irodalom erre bőven ad okot! Senki nem tartott ma órákat, csak a prof. és maradjunk a kiléte felől ennyiben is! Azt hittem bealszom, annyira levegőtlen volt a könyvtárszoba ahol voltunk, se ablak se semmi természetes fény, csak az a hülye neon lámpa(ami meggyőződésem, hogy elszívja az energiámat). 3-szor is volt, hogy majdnem elbólintottam... milyen jót tudtam volna aludni, bánom hogy kihagytam :)

Pozitív a nap folyamán::- a második - még egy új tanárt ismerhettünk meg, akivel kapcsolatban nagy reményeim vannak, nagyon szépen beszél - legalább is számomra annak tűnik - és kedvesen elbeszélgettünk vele az órán, na és vevő volt a poénjaimra, ami még egy plusz pont :) (már háromnál járunk :))

A nap abszolút vigaszszere: a Ray Ban szemüvegem, amit feltettem reggel és délután is. Természetes, hogy csak azt láttam az emberek arcán mikor megláttak, Hogy ez meg most mi? vagy Ezt meg most hogy, miért? Nem mások miatt vettem meg, vagy hogy most nagyon cool legyek.(amúgy is cool vagyok) Csak mert nagyon tetszett és mert kapartam már a falat egy ilyenért! Imádom ezt a szemüveget, egyszerűen a részem! De most komolyan, régen volt már a birtokomban egy tárgy, ami ennyire egyértelmű ha viselem! Egyértelmű a létezése, és hogy nekem van, már mint hogy rajtam van és hogy hordom. Ez most nem ego.

A nap végén egy tonna könyvvel, és néhány jó szóval tértem haza!

Itthon miközben tv-ztem rám tört a "sulipánik"! Hogyan is fogom megcsinálni az idei félévet? Egyáltalán én ezt hogy is gondoltam?

Ezekkel a félelmeimmel vagyok kénytelen lefeküdni... jájj